home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Éljen a vajdasági magyar film!
Szerda Zsófi
2019.10.19.
LXXIV. évf. 42. szám
Éljen a vajdasági magyar film!

Az idén is megünnepeltük a vajdasági magyar mozgókép napját a Cinema Filmműhely szervezésében.

Ez alkalomból hat vajdasági városban vetítették filmeseink legfrissebb alkotásait. Szabadkán, Magyarkanizsán, Topolyán, Zentán, Újvidéken és Zomborban a mozikedvelők két napon át kísérhették figyelemmel a rövid- és a dokumentumfilmeket. A szervezők október 14-én megkoszorúzták Lifka Sándor szobrát Szabadkán, illetve Bosnyák Ernő sírját Zomborban.

A vetítendő alkotások között találhattunk hosszabb és rövidebb dokumentumfilmeket, kísérletezőbb kisfilmeket és rövidfilmeket is.

Szloboda Szonya kisjátékfilmjével már találkoztam a Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedőjén, és már akkor sok pozitív kritikát kapott. A Tudod, milyen? című rövidfilm egy fiatal lányról szól, akit társai zaklatnak, és folyamatos megaláztatásnak, gúnyolódásnak van kitéve. Nem fogadják be, egyedül érzi magát. Azt hiszem, hogy ezzel a problémával sok kisiskolás találkozik, a gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni, és sokszor agresszívak is. Kiközösítik azt, aki más, mint a többi, ha nem eléggé extrovertált, ha nincsenek márkás ruhái, vagy ha barna a haja, ha egy picit ducibb, szóval okot sajnos nagyon könnyen találnak a másságra. Egy fontos problematikát dolgoz fel az alkotás, és nagyon szép képekkel dolgozik a rendező, ígéretes fiatal filmesről van szó.

Bicskei Zoltánt senkinek sem kell bemutatni, izgalmas képi világú alkotásai sorába tartozik a Láttam című kisjátékfilm is. Egy vak ember tapogatózik be a képbe, a pusztába, s az általa látott vagy nem látott dolgokat tárják elénk. Mit is „láthat” egy vak ember szeme? Talán éppen egy elhagyatott fészket a hóban, mely alól a következő képen egy anyóka bújik elő? Hogy mi? Előbb azt hittem, a saját szemem ver át, vagy hogy filmes trükkről van szó, de lehet, hogy egy másodpercre elkalandoztam, s a vágás annyira jó volt, hogy éppen akkor pislogtam, amikor a következő képkockára váltott a film. Ez a játék közelikkel és totálokkal, szimmetriával és aszimmetriával végigkíséri látomásainkat. A vége felé azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon ki lehetett Bicskei Zoltán operatőre, mert hihetetlenül szép, költői kompozíciókkal és szimbólumrendszerrel dolgoztak, s a fényezés is nagyon egységes volt. Az első gondolatom az volt, hogy ez olyan, mintha K. Kovács Ákos állt volna a kamera másik oldalán. S aztán jött a stáblista, operatőr: K. Kovács Ákos. Azért az igen jó dolog, ha valaki munkája ennyire felismerhető.

A brigád — A vajdasági Petőfi-brigád története című dokumentumfilm rendezője Lavró Ferenc, aki feltárja a híres Petőfi-brigád történetét. Visszaemlékezésekkel és archív felvételekkel próbál teljes képet adni a II. világháborúban alig hat hónapig létező katonai alakulatról, mely főleg vajdasági magyar parasztokból és munkásokból állt, körülbelül 1500-an lehettek. Többféle vélemény létezik, mely azt fejtegeti, miért is alakították meg a brigádot. Fegyverek és felszerelés nélkül küldték az embereket a szlavóniai frontra, a hivatalos magyarázat szerint azért, hogy Jugoszlávia többi nemzetiségével együtt harcoljanak a fasizmus ellen. Mások úgy vélik, hogy ez büntetés volt az újvidéki razziáért. A filmben sok az archív felvétel, ezeket nagyon izgalmas volt látni, hiszen nem a távoli múltról beszélünk, mégsem ismerjük annak minden szegmensét. Hogy színesebbé tegyék az alkotást, animált részletekkel tűzdelték meg, és történészek, valamint a brigád tagjainak még élő rokonai is mesélnek arról az időszakról. Izgalmas megfigyelni azokat az ellentmondásokat, amelyek a mai napig ott lebegnek a Petőfi-brigád története körül.

Nyári Ákos ifjú színművész rendezte a Hóangyal című rövidfilmet, mely az újvidéki Művészeti Akadémia produkciójaként szerepel a programban. Fiú és lány. Duna-part. A fiú egyedül áll, várakozik, ideges, megpróbál cigarettát csavarni. Sikerült már jobban is, de ez érthető, hiszen a lányra vár, vélhetően nem borulnak majd egymás karjába. S jön a lány. — Szia. Szia. Én… Ne mondj semmit. Hát ennyi a párbeszéd. Mi is értjük, ők is értik. A lány lefekszik a hóba, s karjaival, lábával egy hóangyalt formáz, aztán elsétál. Nincs happy end, azazhogy mégis van? Mitől happy egy ending? Nézzék meg. Érdekesek azok a képek, amelyeket egészen fentről vettek fel, s amelyek olyan hatást keltenek, mintha valaki kívülről figyelné őket. Mintha a film leleplezné önmagát. Vagy lehet, hogy mi leskelődünk.

Lavró Ferenc portréfilmmel is szerepel az idén, ez A megtartó atya, melyet Utasi Jenő plébánosról készített. Az atya Tóthfaluban teljesít szolgálatot, a filmben elmeséli, hogyan került oda, mit tart fontosnak plébánosként, mit emberként, kinek a tanait olvassa szívesen. Utasi atya misézik, az egyházból segít a híveinek, ám még emellett is aktív: közösséget szervez, nyomdát és iskolát vezet, közösségi teret épít. A megállíthatatlannak tűnő elvándorlási hullám közepette háborítatlan szigetet alakított ki saját plébániáján, hogy így találja meg saját és az általa gondozott emberek boldogulását, boldogságát. Fociakadémiát alapít, hiszen gyerekkora óta focilázban ég, az embargó idején tejet gyűjt, és visz Zentára a kórházba, elmeséli, hogy egy alkalommal betörtek a parókiára, s ő maga is kapott egy rúgást az állára. Azokban a bizonyos nehéz időkben az ő nyomdájuk, a Logos Grafikai Műhely áramfejlesztővel ugyan, de működött, és még a Forum kiadó is igénybe vette egyszer-kétszer, hogy a fontosabb könyvek megjelenhessenek. Utasi atya egy örök optimista, mindenhez pozitívan áll hozzá, jó őt hallgatni.

A hatodik film, melyet bemutattak, Apczi Jenő ismeretterjesztő alkotása volt, a Tiszavirág. Végignézhettük Európa legnagyobb kérészfajának rajzását, rövid életét, röptét, násztáncát, párzását és pusztulását. A kamerának köszönhetően együtt repültünk a Tisza felett, néhány felvételen olyannak hatottak ezek a rovarok, mintha tündérek táncolnának. Ez az egyedülálló természeti látványosság nyaranta figyelhető meg, a filmből pedig valóban mindent megtudhatunk a tiszavirágról.

A vajdasági magyar mozgókép napja alkalmából szervezett Vajdasági Magyar Filmek Fesztiváljának támogatója a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Magyarkanizsa Önkormányzata, a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság, valamint a SAT-TRAKT Kft.


Még több kép!▼

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..