home 2024. július 18., Frigyes napja
Online előfizetés
Elgondolkodtató eset
William Webb
2014.12.21.
LXIX. évf. 51. szám
Elgondolkodtató eset

Matt Baldry előkotorta az összegyűrt, géppel írott szöveget, és nekilátott az olvasásnak: „Miért ölte meg George Cliveland az élettársát, nem tudni... Az elhatározás tizenegy évnyi együttlét után született meg az agyában, talán abban a pillanatban, amikor a szerelem elszállt...”

Egy évvel ezelőtt, mindössze három centet adva egy szóért — a Mistery Magazin tarifája — Wes Miltonnak, a szerzőnek, Matt Baldry megvásárolta a történetet, de szerencsétlenségére éppen azokban a napokban Charley Warring, a magazin nagyfőnöke azt tanácsolta a beosztottjainak, hogy tekintsenek el az olyan novellák megjelentetéséről, amelyben mindig a hölgyek húzzák a rövidebbet, az olvasók ráuntak a sablonokra, Milton sztoriját emiatt bevágták a papírkosárba.

Most Matt előkaparta a novellát. Címe: Vacsora Priscillával. Hm... talán az juttatta az eszébe a mesét, hogy ma reggel a learchmonti vonatban összefutott Billy Schneiderrel, a rendőrkapitánnyal, aki szenvedélyes krimiolvasó volt. A fülkében a New York Times utolsó oldalán a nekrológot böngészte.

— Wes Milton bekrepált — mondta. — A nekrológban az áll, hogy krimiregényeket írogatott. Te ismerted, Matt?

A megkérdezett az író nevére nem, de a novellájára nagyon is emlékezett. Gyakran arra gondolt, hogy érdemes volna többet foglalkozni a történettel. Persze nem a szakmai bravúr miatt, hanem azért, mert Priscilla, a főhős hitvese a megtévesztésig hasonlított Caroline-ra.

„George nem tudta, hogy mi szállta meg Priscillát — olvasta a novellában. — Miért cipelt össze annyi élelmiszert, nem is sejtette. A porthville-i villa pincéjében konzervhegyek tornyosultak. Gondolok a holnapra, minket nem lephet meg semmi, magyarázta Priscilla a barátnőinek, és rendületlenül hordta a konzerveket a nyirkos pincébe. Néhánynak már a szavatossági ideje is lejárt”.

Caroline is rengeteg konzervet vásárolt össze.

„A végső megoldás akkor villant át az agyán, amikor víz öntötte el a pincét. Hat napig esett az eső s a víz Priscilla konzervjeiről lemosta a címkéket...”

— Érdekfeszítő novellát olvas, uram?

Matt összerezzent, mert még nem szokta meg a titkárnőjét.

— Van benne valami — motyogta. — Tudja mit? Néhanapján maga is átnézhetné a befutott anyagot.

— Alkalmasnak tart ilyesmire?

— Meghívnám ebédre... vagy vacsorára. Elbeszélgetnénk a munkájáról, Cindy.

Cindy örömujjongva távozott.

Matt újra elmerült az olvasásban: „George lebotorkált a pincébe. Sóhajtozva fogott hozzá a dobozok áthelyezéséhez, az alsóbb polcokról a felsőbbekre rakosgatta őket. Micsoda bazár! Tavaszi burgonya... főtt répa, csirkeleves tésztával... Volt mindenből bőven! Az ujjaival megérintett egy furcsán gömbölyödő, eldeformálódott dobozt. A benne összegyülemlett mérges gázok tették olyanná. Megnézte a címkét: Montemoransi gyümölcssaláta. Értjük, értjük. Ostobaság. A rendőrkapitány elolvassa a novellát, és elcsípi a tettest. Meg aztán Milton sem hülye. Megálljunk! Milton már nincs az élők sorában! A learchmonti vonatban gondolatban visszapergette az életét. Évekig robotolt abban a nyomorult szerkesztőségben mások olcsó novelláit javítgatva, lektorálva. Caroline a bűnös? Sohasem biztatta, sohasem bátorította. Lenézte, mert a reklámügynökségben dolgozni sikkesebb, mint a szerkesztőségben. Legyintett, majd megint előszedte táskájából a novellát.

„George tisztában volt azzal, hogy csakis bölcs előrelátással foghat terve megvalósításához. Ostobaság volna a romlott gyümölcssalátát egyszerűen Priscilla tányérjába önteni. Portville-ban mindenki tudja, hogy rosszul élnek, a seriff, Mickey Hurt sem naiv egy ember. Elrohant a nagyáruházba, Grand Forthba. A szombati nyüzsgésben sikerült a polcra csempésznie egy dagadozó konzervet. Egy kövér hölgy nemsokára megpillantott az ominózus dobozt.

— Látja-e mindenki, amit én látok? — üvöltötte.

„Óvatosan leemelte a dobozt a polcról és elrohant a direktorhoz. George elégedetten dörzsölgette a tenyerét, majd angolosan távozott”.

Ez már a novella epilógusa.

„George specialitását, a mexikói pörköltet Priscilla sohasem utasította vissza. Aznap, amíg Priscilla a munkahelyén tartózkodott, Matt a vegyes salátát beleöntötte egy tálba és letakarta celofánnal. Az üres dobozt megőrizte, bizonyítékul szolgálhat. Estefelé a rádióban megtárgyalták az áruházi esetet. Mérgezett gyümölcssalátát árulnak városunkban? A vásárlók óvakodjanak az 5-001-es sorszámú montemorans-i gyümölcssalátától. A gyár szakemberei elmondták azt is, hogy ezt a terméket több mint öt évvel ezelőtt gyártották, zömét el is adták, de nem árt odafigyelni, mert a még megmaradt áru halált okozó bacilust tartalmaz. Priscilla este mogorván nyitott be az ebédlőbe. George szokatlanul gyengéden fogadta: „Sokat dolgozol, drágám? Pihenj le, és aztán megvacsorázunk. A desszert pedig...”

A csoda megtörtént, méghozzá Caroline édesanyjának, Gertrudisnak a 75. születésnapján, amikor meglátogatták a csoroszlyát, akit Matt mélységesen megvetett. A mindig rosszul megvilágított nappaliban a nyanya elpanaszolta, hogy a pincében elromlott a világítóberendezés, nézze meg Matt, mi történt. Matt lesietett a pincébe. Semmi vész, csak egy villanykörte égett ki. Már-már el akarta hagyni a dohos pincét, amikor pillantása a konzervektől roskadozó polcokra esett. Caroline tehát a hobbiját az édesanyjától örökölte. Gertrudis mama túltett a csemetéjén, az élelmiszerraktár hatalmas volt. Megvan! Négy doboz a címkével! Valódi olasz paradicsomszósz. A lélegzete is elállt az izgalomtól. Mind a négy doboz deformálódott. Négy halálos méreggel tömött doboz!

„Miután Priscilla jó étvággyal elfogyasztotta a mexikói pörköltet, George elrohant a gyümölcssalátáért, de sehol sem találta. Átvizsgálta a mélyhűtőt, de mindhiába — a tálnak nyoma veszett. Visszarohant az ebédlőbe: — Priscilla, nem láttad a piros tálat?

— A gyümölcssalátával?

— Mit csináltál a...

— Megittad, George. Beleöntöttem a borodba.

George rémülten nézett az üres pohárra. A torkához nyúlt, de már későn. A halál menetrendszerű pontossággal érkezett.”

Ez a mese vége tehát. Nem, nem, a novella nem tökéletes, ez nem számít, nem olvassa el úgysem senki. Matt a papírlapokat apró szeletekre vagdosta. Másnap reggel megkérdezte Caroline-tól: — Mi lenne, szívem, ha ma este spagettit vacsoráznánk az asztalra sajttal és paradicsomszósszal?

Aznap három önkiszolgálóba tért be. Mindegyikben elhelyezett egy-egy konzervet. A negyediket hazavitte, s a tartalmát ráöntötte a spagettire. Az üres dobozt Matt is gondosan eltette. Caroline a vacsora után, valamivel tizenegy előtt, rosszullétre panaszkodott, s amikor az orvos végre megérkezett, már halott volt. Másnap a lapokban arról számoltak be, hogy az áruházakban mérgezett olasz paradicsomszószt árulnak. Micsoda világ!

Cindy egy percre sem mozdult el a bánatos özvegy mellől. Matt meglepődött persze, amikor a gyász elmúltával az irodájába a rendőrkapitány, a krimiregények hű olvasója lépett be. Schneider leült, és belelapozott a Mistery Magazin legújabb számába.

— Nem gondoltál még arra, Matt — kérdezte —, hogy ti adjátok az ötleteket a gyilkosoknak? Az élet a regényt másolja, ugye?

A rendőrkapitány a táskájából egy gyűrött magazint ráncigált elő. Aha, aha, a nagy vetélytárs, a Detective Story régebbi példánya, amit nyolc évvel ezelőtt adtak ki. Schneider az ujjával rábökött egy címre: A halál a legjobb diéta, valami Nathan Lee-től.

— Ez a novella nagyon tanulságos, Matt.

— Nem szeretem a ponyvairodalmat — mondta Matt, de volt valami a barátja szemében, ami arra ösztökélte, hogy beleolvasson a novellába. A szöveg: „Miért ölte meg George Cliveland az élettársát, nem tudni... Az elhatározás tizenegy évnyi együttlét után született meg az agyában, talán abban a pillanatban, amikor a szerelem elszállt...”

Némán nézett a rendőrkapitányra.

— Caroline este elgondolkoztatott. Úgy rémlett, hogy valami hasonlóról olvastam valahol. A poros szekrényben végre rábukkantam erre a mesére. Nem megmondtam? A krimiszerzők ötleteket adnak az embereknek. Te... te természetesen olvastad ezt a novellát, nem?

Matt hallgatott. Wes Milton egy ronda plagizátor volt. A Vacsora Priscillával című mesét átmásolta a Detective Story régi számából!...


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög
5. 
Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9.
Edmond Sparrow: Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14.
Chris Norman: Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka

 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..