A kiállítás mellé performance is járt, a megnyitón pedig Tolnai Ottó költő mesélt békákról, képzőművészetről, irodalomról, Nagy Józsefről és kettejük barátságáról. Két nagy művész egy emeleten, békák körtáncában. A kiállítás december 6-áig tekinthető meg.

Nagy József művészetében mindig fontos szerepet kapott a képzőművészet, előadásaiban rendszeresen megjelentek maszkok, bábok, most pedig a Kanizsa környékén összegyűjtött kerékpárok és autók által laposra taposott békák kerültek be minibábszínházába, és kaptak maguk mellé fürjtojást, szerszámokat vagy egyéb különleges, első látásra talán oda nem illő, második pillantásra azonban a békákkal nagyon is jól kommunikáló tárgyakat. Nagy József a fényképezésre mint előadó-művészetre tekint, egybevonva és egybefonva a két művészeti ágat. Kiindulópontja egy ellentmondás: az előadások ideje feltartóztathatatlan, akárcsak az élet, míg a fénykép megállítja az időt, kimerevíti a pillanatot, akárcsak a halál.

A kiállítást Tolnai Ottó nyitotta meg. Mesélt az óbecsei faszénlerakóról, melynek óriási, fehér falára a szén festett csodálatos alkotásokat, melyeket Jóska többször is lefotózott, hiszen vissza-visszajárt, hogy kövesse a változást. Beszélt a fürjtojásról, melyet Isten mintegy Pollockként pöttyözött, a széttaposott békákról, melyeket varangylemezeknek nevezett el, és melyeket — mint mondta — Nagy József „le is játszott”, felállítva őket fekvő, halott pozíciójukból. Meg is táncoltatta őket, koreográfusként ugyanis meglátta bennük a mozdulatot. Mesélt egy oromi falunapról is, melyen mindketten ott voltak, ő beszédet mondott, barátja pedig hozta a legújabb fotókat, kikérve Tolnai véleményét róluk. Elképzeltette velünk a gesztust, ahogy Nagy letérdel a porban fekvő békák mellé, hogy lesöpörve róluk a port, hazavigye, majd egy agyaghátteret gyártva saját kis bábszínházába illessze őket. Beszélt a fotókon szereplő tárgyakról, hiszen mindketten különös érzékenységgel viseltetnek irántuk, gyűjtik őket, és mindegyikhez tudnak legalább egy történetet illeszteni.

Egy csodálatos világba csöppenhet tehát mindenki, aki ellátogat a Kortárs Galériába, s végignézi ezeket az izgalmas képeket. S abban is biztos vagyok, hogy mindenki megtalálja majd a kedvencét. Az enyém a „dirigens” béka.

Még több kép:▼