home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Élet két felvonásban
AGÁRDI Gábor
2013.12.11.
LXVIII. évf. 50. szám
Élet két felvonásban

Charles de Gaulle néhai francia elnök elhíresült mondata: „A temetők tele vannak pótolhatatlan emberekkel.” A mai történetem főszereplője egy őstehetség, Körmendi János színművész, aki egyike a pótolhatatlanoknak...

1927-ben Szegeden, a Tündér utcában látta meg a napvilágot, és tizennyolc kisvárosi éve alatt húszszor volt kénytelen lakhelyet változtatni. 1946 egy hideg éjszakáján — gondolván egyet — felutazott Pestre, és másnap jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Akadémiára. Próbálkozását siker koronázta.

Az emberiséget bolond bölcsekre és bölcs bolondokra osztotta. A világot uraló bolond bölcseknek hatalmuk, befolyásuk van, s nagy tudásúnak képzelik magukat, valójában azonban féleszűek. Egy másik ,,szint’’-en élnek a bölcs bolondok. Nekik lényegében semmijük sincs, „csupán” a nevetés és nevettetés képességével rendelkeznek, ám a bohócsipka adta védelemnek hála a hatalmasoknak is megmondhatják az igazat. Saját életét is hasonló attitűddel élte. Harmincöt esztendőt töltött a Madách Színházban. A patinás intézmény prózai korszakának kiemelkedő személyisége volt. Szirtes Tamás direktor sokszor dolgozott vele, és elmondása szerint még őt is gyakran meglepte a nyughatatlan mókamester. Persze bolondériái és a színpad nyújtotta határok feszegetésére irányuló örökös próbálkozásai mögött mély tudás rejtőzött — ismerte ugyanis a komédiás lét hatalmát. A szerep nagyságától függetlenül képes volt maga vinni az egész estés előadást, a nézők leginkább az ő színpadi jelenlétének emlékével távoztak. Ez történt a Hamlet bemutatóján is. Párbajmesterként a „Kinek adhatom a mérgezett tőrt?” rögtönzött mondatával a semmiből csodát varázsolt. Ha bábjátékban működött közre, akkor sem adta alább: a mesterség legnagyobbjával, Kemény Henrikkel konzultált. Ő nem az öltözőben, klubban vagy a színészbüfében volt főszereplő, azonban ha egy-egy elgondolkodtató, szarkasztikus mondatával belefolyt a beszélgetésekbe, megállt a levegő. Gondolatainak ugyanis Swiftéhez és Karinthy Frigyeséhez hasonlatosan súlyuk volt. Rendelkezett egyfajta önreflexív képességgel is: önmagát valósan látta. A nagyérdemű örök szeretetén túl sajnos betegségek is végigkísérték életét. Sas József viccesen azt írta memoárjaiban: „János minden olyan betegségben szenvedett már, amely az orvosi lexikonokban megtalálható.”

Molnár Gál Péter színikritikus jegyezte le: „Ő az a színész, akinek nem volt keresztneve.” Mindenki csak Körmendiként emlegette, és senki sem tette hozzá, hogy János. Kedvence a Caffé Mennyország című, Vadnay László által jegyzett jelenet volt, melyet meglett korában, saját kérésére játszhatott el a Mikroszkóp színpadán. Amíg Magyarországon film és televízió létezik, addig őt nem feledjük. Ha Tolnay Klári, Pécsi Sándor és Uray Tivadar az égi kávéház teraszán zsugáznak, akkor Körmendi János biztosan mellettük állva kibicel — mert ő ilyen ember volt. Fiatalon száz oldalakat tanult meg szerepei kedvéért, saját elmondása szerint azonban élete alkonyán az volt a legnagyobb bravúr, ha este nem felejtett el bemenni a színházba...

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..