Egyétek, még meleg… a művészet!

Egyétek, még meleg… a művészet!

Mindenki más időpontban érkezett, de ugyanolyan feltöltődve távozott a palicsi községi villából, az egy-két-három nap után, melyet eltöltött a Palics—Ludas Közvállalat által szervezett alkotótáborban.

A különlegessége abban rejlett, hogy négy képzőművész és három szerző igyekezett alkotásaiban megjeleníteni Palics és Ludas növény-, állat- és vízi világát.

A megújult Ludasi Alkotótábor koordinátora Blaskó Árpád volt, aki gondoskodott a résztvevők számára szükséges eszközökről. A hét fiatal alkotó részt vett egy kiránduláson is, a Ludasi-tavat, a szürke marhákat és a vízi bivalyokat kaphatták lencsevégre. A hazaindulás előtt a művészek egy gyors interjúra is szántak időt.


Ők heten

Raffai Ingrid: — Nagyon fontos tényező a társaság, hogy kik fognak körülvenni, mert idegenek között nem annyira szeretek működni. Az alkotás folyamatában segítünk egymásnak, és fontos, hogy valamilyen szinten kapcsolódjon a stílus vagy a technika. Jó, hogyha a természetben lehetünk, vagy valamennyire érintkezhetünk vele, akár télen is. Az lenne az ideális, ha egy hétig kint lehetnénk egy művésztelepen, de ez a munka miatt nem valósítható meg. Kell néhány nap, mire az ember megszokja a helyet, a környezetet, és csak utána tud elindulni a munkafolyamat. Érkeztem már tervek nélkül a művésztelepre, és az nagyon rossz volt, mert az ötleteléssel is múlik az idő, így most idefelé jövet már a vonatból fényképeztem a tájat, hogy körvonalazzam, mit is fogok készíteni. Az otthoni közegben a nagy munkaasztalomnál szeretek alkotni, és semmiképp sem fogok abban a helyiségben dolgozni, ahol alszom. Az éjszaka az én időm, akkor csendesül le minden, és indul el bennem a képzőművészet.

Bicskei Anikó: — Véleményem szerint az alkotótábor arról szól, hogy tanulsz a másiktól. Hozod a saját kis csomagodat, tudásodat, és cseréltek a másikkal. Ha tudom, hogy olyan emberek lesznek ott, akik egy jó közösséget alkotnak, akkor már azért is megéri részt venni egy ilyen táborban. Nem biztos, hogy a legnagyobb remekműveddel térsz majd innen haza, hiszen ahhoz rengeteg idő kell, de az biztos, hogy itt valami elkezdődik. Egy jó beszélgetés, egy jó eszmecsere vagy néhány vonal is elindíthat valamit. Hasznos összekapcsolni az irodalmat és a képzőművészetet, ezt egy izgalmas kezdeményezésnek tartom. Hatalmas élmény volt a természetben való kirándulás. Nemcsak a látvány nyűgözött le, hanem a túravezetőnk történetei is, miközben közelebbről megismerkedhettünk ezzel a gyönyörű világgal.


Művészek a mólón

Benedek Miklós: — Első alkalommal voltam ilyen jellegű alkotótáborban, így elvárások nélkül érkeztem, és nem voltam benne biztos, hogy tudok-e majd itt írni. Tetszett a tábor, és igaz, hogy a megszületett szöveg még szerkesztésre szorul, mindenképp nagy pozitívum, hogy inspiratív környezetben tölthettük el ezt az időt. A Palicsi-tó partja is egy olyan helyszín, amely megihleti és gondolkodásra serkenti az embert, illetve a Ludasi-tó környéke is jó hatással volt rám, és sokáig tudok majd ebből az élményből táplálkozni. Érdekes volt megfigyelni, hogy a képzőművészek, akik tapasztalt művésztelep-látogatók, hogyan dolgoznak, mik a munkamódszereik, és annak ellenére, hogy egy légtérben, egy udvarban voltunk, az alkotást tekintve mindenki megmaradt a saját komfortzónájában. A képzőművészek a fényviszonyokhoz igazodva asztalnál dolgoztak, mi pedig elvonultunk, ha írni szerettünk volna, hogy kiszűrjük a zajokat. Az írás egy magányos tevékenység, ezért szükség van arra, hogy ne lépjünk bele a másik alkotóterébe. A következő alkalommal is szívesen jövök, és bízom benne, hogy több napig fog tartani, hogy több szöveg íródjon.

Pesti Emma: — Nem szoktam konkrét tervvel érkezni az alkotótáborokba vagy a művésztelepekre, és még ha meg is van határozva a téma, akkor is a helyszínen szoktam kialakítani, hogy milyen munka fog megszületni. Mindenkinek egyéniek a módszerei. A gyors alkotás hozzátartozik az én munkafolyamatomhoz, stílusomhoz, mert ahhoz, hogy kialakuljon a rám jellemző képi világ, az kell, hogy egy mű gyors ütemben készüljön el. Két fázisból áll nálam az alkotás, az elsőben a legelső elképzelés kerül a vászonra, a második fázis pedig gyakran másnap valósul meg, amikor friss szemmel ránézek a képre, és sokat gondolkodom a végleges formán. Fontos, hogy időnként kiszakadjak az állandó munkahelyemről, és úgy is alakítom a szabadnapjaimat, hogy egy év alatt ellátogathassak két művésztelepre, ahol csak a festészetre koncentrálhatok.


Születik a kép és a vers (a szerző felvételei)

Döme Szabolcs: — Ez a tábor lehetőséget adott arra, hogy a megszokottól egy kicsit nyugodtabb körülmények között végiggondolhassam azokat az alkotói elveket, amelyek foglalkoztatnak, így hát az ittlét alatt valójában elmélkedtem. Nagyon könnyen testet ölthetnek egy szövegben az olyan élmények, mint például a kirándulás, melyen részt vettünk. Úgy látom, hogy az alkotás nem egy élvezetes, kellemes állapot, hanem inkább szükségszerű. Kedves és jóleső volt a vendégszeretet, de nem mindig a kényelem vezet el önmagunk legérdekesebb szegleteibe, hanem néha az erőfeszítés és a kitartás. Könnyű úgy ellustulni, ha az embert három gazdag étkezés várja, ez egy kicsit megnehezítette az alkotási folyamatot. Inspirált, hogy elnéztem a képzőművészeket, akik a munkájukba feledkezve működnek. Jóleső volt megfigyelni, hiszen nem a nyelvet használva dolgoznak, hanem a képzőművészet eszközeivel hoznak létre munkákat. Szeretem nézni az olvasó embert is, egyfajta nyugalmat áraszt. Szerencsére vannak még olyanok, akik el tudnak mélyedni önmagukban, meditálnak, relaxálnak, vagy nevezzük akárhogy, és ezt éreztem náluk is. Nem idegesen kapkodó, nyugtalan emberek vettek körül, hanem önmagukat kereső, kíváncsi kalandorok. Több napra lenne szükség, hogy vállalható és minőségi szövegek szülessenek, és hogy mi is megszokjuk az itteni környezetet, ezért jó lenne, ha hosszabb lenne a tábor, de így is nagyon tanulságos volt, úgyhogy egyáltalán nem bánom, hogy eljöttem.

Sándor Laura: — Számomra fontos pozitívuma a művésztelepeknek, hogy együtt lehetek azokkal az emberekkel, akikkel ritkán tudok találkozni. Nem csak barátkozunk ezeken a helyeken, hiszen úgyszólván szemináriumként is funkcionálnak, mivel megosztjuk egymással a tapasztalatainkat. Sokan úgy működünk, hogy otthon a műteremben hosszabb időt rászánva készítjük el a képeket, a művésztelepeken pedig kísérletezünk, amivel valójában egymás munkáját is tudjuk erősíteni. Ihletem, ötletem és elkészített vázlatom gyakran van, de a munka gyakorlatiasabb elindítására rá kell szánnom minimum egy hosszú hétvégét. Nagyon hasznos és szép volt a kirándulás, melyen részt vettünk, és mindig jó, ha van mit fotózni. Egy eldobott doboz vagy egy hordó is ki tudja mozdítani az organikus világot, és ezáltal számomra már megszületik a természetes-mesterséges kapcsolat, ami mindenféle másra is inspirálhat. Szeretek fejben alkotni.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Egyétek, még meleg… a művészet!
Múzsaidéző
  • Csermák Zoltán
  • 2019.12.05.
  • LXXIV. évfolyam 48. szám
Facebook

Támogatóink