Van, aki büszkén vallja magát vajdasági magyarnak, és van, aki szerint nem fontos nyomatékosítani a vajdasági jelzőt, bőven elég a magyar nemzetiség meghatározása.

A Forum Könyvkiadó a budapesti ünnepi könyvhétre egy esszékötettel is készült, mégpedig Ki vagy te, vajdasági magyar? címmel. Tizenöt szerző neve szerepel az összeállításban. Olyan vajdasági fiataloké, akik az identitásuk kapcsán írták meg a véleményüket.

A kötet szerkesztője, Losoncz Márk lapunknak elmondta, milyen szempontok alapján válogatták ki a szerzőket:

— Elsősorban olyanokban gondolkodtunk, akikről — eddigi írásaik nyomán — joggal feltételezhettük, hogy minőségi esszét, tanulmányt fognak leadni. Igyekeztünk továbbá szem előtt tartani, hogy a kötet minél inkább kifejezze a vajdasági magyarság heterogenitását generációs, nemi, területi és világnézeti szempontból. A kötet természetesen még sokszínűbb lehetett volna, ha mindenki reagál a felkérésre, illetve elküldi a beharangozott írását.

A kötet szerzői: Bakos Petra, Bogdán József, Marko Čudić, Dobó Géza/Pásztor Árpád Attila, Gyurkovics Virág, Kocsis Árpád, Losoncz Alpár, Losoncz Márk, Radics Viktória, Szerbhorváth György, Tóth Szilárd János, Várady Tibor, Vataščin Péter és Vékás János. A kötet elkészítésében nagy segítséget nyújtott Kelemen Emese és Léphaft Pál.

A könyv nem akarja meghatározni, hogy hol kezdődik a magyarság, vagy ki számít vajdasági magyarnak. Elzárkózik a normaadástól, helyette az itteni magyarság sokrétű voltát igyekszik reprezentálni. A Magyarságkutató Tudományos Társaság elemzéséből tudjuk, hogy az itt élő magyarok körülbelül 80 százaléka elsősorban vajdasági magyarként tekint önmagára. Minden szerző a maga módján igyekezett megválaszolni a feltett kérdést.

Több könyvbemutatón felvetődött a délvidékiség jelenléte. Losoncz Alpár szerint a délvidék csak Budapestről nézve az. A kötet úttörő jellegét hangsúlyozta, hiszen arra még nem volt példa, hogy egy kiadvány ezzel a kérdéskörrel foglalkozzon. Azon túl, hogy a könyv az identitást boncolgatja és analizálja, műfajilag is igen színes, mert nem csak tanulmányszerű szövegek szerepelnek benne. Az olvasó ugyanis szubjektívebb gondolatmeneteket is végigkísérhet.

A kötet arra is választ keres, hogy milyen vajdasági nőnek vagy gyereknek lenni, mit jelent a szerb—magyar identitás, mit adhat az, ha a kultúrák keverednek, milyen a vajdasági magyarság pillanatnyi létállapota. Ezenkívül a jövőnket illetően a céljaink átgondolását is elősegítheti. Érdekes megfigyelni, hogy miként gondolkodik a témáról a fiatalabb és az idősebb generáció, kinek milyen szempontból fontos, hogy Vajdaságban született, és ha el is ment innen, miért látogat haza.

Hogy milyen végeredményt szül a kötet, azt Losoncz Márk szerint nem lehet egyöntetűen megállapítani.

— Azt hiszem, a könyv túlságosan sokrétű ahhoz, hogy bármilyen egységes következtetést le lehessen vonni belőle. Viszont kétségtelenül kirajzolódik egy közös kritikai horizont, mely szempontokkal segíti a jelenlegi helyzet megítélését. Ezzel összhangban például a Vajdaságból elköltözöttekhez való viszony kérdése, a média pluralitásáé, a gazdasági befektetésé, a vajdaságiságé, a vajdasági magyar társadalomkutatás helyzetéé.