,,E világon, ha ütsz tanyát”

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

,,E világon, ha ütsz tanyát”

Mivel nagyon szeretem József Attilát, azt hittem, könnyű lesz papírra vetnem, illetve számítógépbe kopognom a Magyar Költészet Napjával kapcsolatos gondolataimat. Aztán csak hosszas előkészületek után tudtam leírni az első mondatokat.Először újraolvastam azokat az adatokat, amelyeket minden...

Mivel nagyon szeretem József Attilát, azt hittem, könnyű lesz papírra vetnem, illetve számítógépbe kopognom a Magyar Költészet Napjával kapcsolatos gondolataimat. Aztán csak hosszas előkészületek után tudtam leírni az első mondatokat.
Először újraolvastam azokat az adatokat, amelyeket mindenki ismer. Mert szerintem a diákok többségének szinte versként kell fújnia, hogy 1905. április 11-én született, apja József Áron szappanfőző munkás, aki elhagyta a családját, anyja Pőcze Borbála mosónő. Hogy a szegedi egyetem magyar-francia szakáról a Tiszta szívvel című verséért tanácsolták el. (Ezt a költeményt egyébként minden lázadó kamasz kántálja, ha másként nem, akkor megzenésített formában. Azok is, akik egyébként verseskötetet még véletlenül sem vennének a kezükbe.) Aztán a szerelmek, a teljesség igénye nélkül: Vágó Márta, Szántó Judit, Gyömrői Edit, Kozmutza Flóra... Megnéztem a hölgyekről készült fotókat is. Végül a szárszói vasútállomáson kalandoztam - még sohasem jártam ott -, ahol 1837. december 3-án a fájdalom végleteivel és a megfoghatatlan bűnökkel küszködő költőt halálra gázolta egy tehervonat.
Elő kellett keresnem azt a fotót is, ahol a Gát utca 3-as számú házának az emléktáblája előtt állok. Több mint húsz évvel ezelőtt. Ez tovább tartott, mint gondoltam, mert a régi albumokat forgatva olyan fényképekre akadtam, amelyeken illett elmélázni legalább néhány percig. Fiatal, látszólag gondtalan arcok mosolyogtak rám. A legtöbben már nincsenek itt, de ami még fájóbb, hogy közülük sokan örökre eltávoztak. Hosszas lapozgatás után rábukkantam a kissé már színét vesztett felvételre. Gát utca 3. Nem volt egyszerű odatalálni, hiszen akkor még alig ismertük Budapestet. Pedig a ferencvárosi szoba-konyhának örökös jussa van a magyar költészetben: ott gyerekeskedett József Attila. Eszembe jutott a kedves néni is, aki nagy örömmel fogadta a látogatókat, különösen, amikor megtudta, hogy a határon túlról érkeztünk.
Általános iskolás korunkban, a hetvenes években, az egyik osztálytársnőm - és egyben barátnőm is - kiválóan szavalt. Sorra nyerte a különböző szintű versenyeket. Emlékszem, egyszer éppen egy József Attila-vers fogott ki rajta. Vagy a bírálóbizottság, amelynek tagjai szigorúan megrótták a versválasztása miatt. Azt mondták, egy tizenéves gyerek nem tudja hitelesen tolmácsolni ezt a költeményt, hamvas fiatalságának, szemüveges, a világra csodálkozó ártatlanságának egyszerűen nem hiszik el, hogy ,,Nagyon fáj”. És nem is javasolták továbbjutásra. Róla is van egy fényképem, akkor készült, amikor a katonai behívó elől menekülve néhány napig nálunk rejtőzködtek a férjével. Aztán elmentek, a határon túlra. A történetük azonban ezen a ponton nem ért véget, mert néhány évvel ezelőtt ismét hazaköltöztek. Mivel ugyanabban a városban élünk, időnként összefutunk az utcán vagy a piacon. Már nem szaval - legalábbis nyilvánosan, közönség előtt. Nem tudom, most hogyan mondaná el a ,,Nagyon fáj”-t, de ugyanazt látom rajta, amit magamon is. Hogy annyi minden fájt az elmúlt években.
Április 11-e, József Attila születésnapja egyben a Magyar Költészet Napja, melyet 1964 óta ünneplünk. Születésének centenáriumi esztendejét, 2005-öt pedig az UNESCO József Attila-évnek nyilvánította. (Itt jegyzem meg, hogy Márai Sándor is április 11-én született, de öt évvel József Attila előtt, 1900-ban.)
1905-1937 - akár meg is fordíthatnánk a két dátumot, ugyanis József Attila akkor született meg országosan elismert költőként, amikor Balatonszárszón kiállították róla a halotti bizonyítványt. Életművének elemzői szerint a kor- és pályatársak többsége csak ekkor döbbent rá, milyen kivételes életművet alkotott ez a mindaddig csak ,,jó költő”-ként számon tartott, zavarba ejtően sokféle hangon megszólaló - ezért gyakran félreértett -, posztumusz fölfedezett zseni, akinek életútját kisgyermekkora óta váratlan veszteségek, lelki traumák, különös fordulatok szegélyezték. 1938-ban posztumusz Baumgarten-díjat kapott, 1948-ban életművét Kossuth-díjjal tüntették ki.
Az interneten tallózva József Attiláról szóló, őt idéző verseket is találtam többek között Nagy Lászlótól, Baka Istvántól, Pilinszky Jánostól, Tandori Dezsőtől. Mivel úgysem tudnék választani a sok, számomra kedves József Attila-költemény közül, inkább álljon itt egy részlet Nagy Lászlótól:
,,József Attila!
te add nekem a reményt,
mert nélküle
romlott a napvilág,
a vér eves,
bár a fogad vicsorog,
bár a nyakad csikorog,
bólints, hogy érdemes,
cáfold meg halálos logikád,
te glóriás,
te kíntól bélyeges!”

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink