Dinnye vagy futball?

Dinnye vagy futball?

Ez a városrész megfelel a szent célnak, gondoltam. Egy-egy épület csupa kő és üveg, a kertekben eukaliptuszok nőnek. Kiváló építészek dolgoztak errefelé. Az utcák az erdő szélén végződtek, vagy nekifutottak a domboldalnak. A vidék mesés gazdagságról árulkodott.

Langyos tavaszi nap volt, délelőtt, tizenegy óra és néhány perc. Gépkocsimmal befordultam az egyik utcába. Mindenütt virágok illatoztak, a levegő alig mozdult. A távolban madarak csiviteltek. Kimásztam a gépkocsimból, és az aranyláncon lógó táblára bámultam. Ez tehát a 16. sugárút. Gillis House. Missi és Paul. A szerelmespár véste be a betűket, maradjanak meg az örökkévalóságnak, emlékeztetőnek. Mosolyogtam. Missi és Paul? A virágágyások mellett bóklásztam, majd ráléptem a fűszőnyegre. Micsoda gyönyörűség! Végül felkapaszkodtam a tornácra, és habozás nélkül megnyomtam a gombot. Vártam. Megigazítottam a nyakkendőmet. Végül kinyílt az ajtó. A ház úrnője kérdőn nézett a szemembe. Harmincéves lehetett, magas, nádszálvékony, szép, formás lábát nem nagyon takargatta. Sárga pulóver, fekete nadrágocska. Mézszőke haja a vállára omlott, szeme hatalmas és tengerkék. Igazi kaliforniai szépség, nem vitás.

— Mit kíván, uram? — kérdezte egyszerűen.

— Maga biztosan Missi. Missi Gillis?

— Eltalálta.

— Sokkal szebb, mint amilyennek elképzeltem.

— Nem értem... Miről beszél?

— Paul itthon tartózkodik?

— Ilyenkor a munkahelyén van.

— Ó, igen, ma szerda. Ilyenkor...

— Maga a férjem jó barátja?

— Nagyon régóta ismerjük egymást, de nem láttam Pault... mióta is? Az esküvő előtt találkoztunk legutóbb.

— Maga biztosan Kevin! Kevin Olson!

— Eltalálta...

— Vagyis jól sejtettem. Azt gondoltuk, hogy még mindig Dél-Amerikában tartózkodik. Valahol a brazil őserdőben izzad... Paul sokat mesélt önről. Az utolsó levelét két évvel ezelőtt kézbesítette a posta. Maga kőolajat keresett az őserdőben... vagy... Mi a csudának utazott Brazíliába?

— Nafta... A nafta... De a múlt héten hazataláltam.

— Ó, nem hiszem el! Kevin Olson! Paul rengeteg sztorit tud magáról. Élvezetes és érdekes meséket.

— Szólt az erényeimről is?

— Hát, nem éppen...

Most már én is mosolyogtam.

— Vegyem ezt bóknak vagy enyhe sértésnek?

— Veheti bóknak — mondta Missi mosolyogva. — Na és hogyan találta meg a házunkat?

— Telepátia...

Missi felszabadultan kuncogott.

— Hosszabb ideig marad Kaliforniában? Vagy csak átutazóban van?

— Magam sem tudom. Pénzre volna szükségem. A számláim rendbe hozása után irány a sivatag, Szaúd-Arábiába repülök. Még mindig az a fránya nafta nyugtalanít.

— Mi történt Brazíliában?

— Eh, politikai zűrzavar! Nem szeretem.

— Igazán sajnálom...

— A sors nyilai minden sarokból leselkedtek rám.

— Nem siet, ugye? Maradjon... Azonnal telefonálok Paulnak az irodába, hogy...

— Szabad vagyok. Estig. Ne telefonáljon a barátomnak, hadd legyen a találkozás meglepetés. Üljünk le ide, és várjunk. Ha nem vagyok terhére...

— Miket beszél? Érdekes, Paul nem is sejti, hogy a barátja Kaliforniában tartózkodik. Amikor visszautasította azt a szerződést, amikor nem akart átigazolni a profi futballisták közé, és inkább nekivágott a nagyvilágnak, akkor azt mondta Paul, hogy vége, többé nem találkoznak.

— Majdnem igaza lett. Hallottam, hogy megnősült. Egy gyönyörű szőkeségre esett a választása... Most az az érzésem, hogy nem hagytam el. Paul és mi ketten régóta ismerjük egymást.

— Értsem meg a célzást, Kevin?

— Szeretném, ha megértené, Mrs. ...

— Hívjon egyszerűen Missinek.

— Akkor most megihatnánk egy kávét, mert hiszen formálisan is megismerkedtünk...

Missi ijedten megjegyezte:

— Jaj, milyen feledékeny vagyok! Itt áll a küszöbön, akár egy éhes és szomjas kereskedelmi utazó. Mi csak mesélünk, mesélünk...

— Nem tesz semmit — mondtam, és fesztelenül beléptem a nappaliba. Missi elpirult. Hatalmas kandalló a szoba egyik sarkában. Dísznek. Drága szőnyegek. Walter Eastwood festményei a falon. Az ablakból kilátás nyílott az úszómedencére.

— Éppen elkészültem a kávával, amikor becsöngetett... Hány cukorral?

— Habbal szeretem, de cukor nélkül.

Leültem a díványra, és irigy szemmel néztem a festményeket. Missi hamarosan visszajött, és hozta a kávéskészletet. Nyugodtan leült.

— Paulnak jól megy, mi?

— Igen. Tudja, mindig ilyen házra vágytam. Megvettük...

— A többi szoba is ilyen művészi ihletésű?

— Akarja látni?

— Igen.

Missi átvezetett a szomszédos szobába, majd az ebédlőbe, és még három terembe. A hálószoba volt a legtágasabb. Baldachinos ágy, műremek a javából. Dolgozószoba és könyvtár. A konyhában faliszekrények, masinák. Valóságos Disneyland! Az úszómedencét bármelyik sztár megirigyelhetné.

Visszatértük a nappaliba.

— Hallgasson meg, Missi — mondtam. — Idejövet megpillantottam egy romantikus, de picinyke piacot. Hadd ugorjak el oda. Szeretnék venni néhány üveg bort a vacsorához...

Hatalmas léptekkel az ajtó felé siettem. Missi ekkor — honnan a csudából, magam sem tudom — előrántott egy csinos revolvert. Villámsújtottan álltam meg, nem akartam hinni a szememnek. Megkérdeztem:

— Missi... Mi történt?

— Maga nagyon jól tudja, kedves barátom. Mutassa a pénztárcáját! Gyerünk!

— Mit? Mit mutassak meg?

— A pénztárcáját.

Hiába ellenkeztem. Az a picinyke revolver nem remegett a kezében. Lassan az asztalra ejtettem a pénztárcámat, Missi előrántotta onnan a vezetői engedélyemet, s aztán a szemembe nézett.

— Forgassa ki a zsebeit, Mr. Mougin.

— A zsebeimet?

— Nagyothall, Mr. Mougin?

Engedelmeskedtem. Missi villogó szemmel kísérte minden mozdulatomat. Nem tréfált a drága...

— A fülbevalóim, a gyűrűm és Paul arany zsebórája — mondta hidegen. — Gondoltam. Mindezt akkor tette a zsebébe, amikor körülvezettem a házban. Üljön a díványra, Mr. Mougin, és tegye a kezét a térdére.

— Gratulálok, Missi — mondtam őszintén, de fáradtan. — Hol hibáztam?

— Az igazi Kevin Olson sohasem utasított volna vissza egy szerződést, sohasem futballozott. Dinnye vagy futball — az neki tökmindegy.

— Elcsípett. Már az első pillanatban cinikusan beszélt velem. Miért? Jól játszottam a szerepet. Miért nem vette be a mesémet?

Missi a telefon után nyúlt.

— Én figyelemmel kísérem a férjem munkáját... Halló! Szeretnék beszélni Gillis őrnaggyal! A betöréses lopások osztályán dolgozik. Igen... várok.

Lehunytam a szememet. Vannak olyan napok, amikor semmi sem sikerül. Ahogyan mondani szokás: aknára futottam, és az azonnal felrobbant...


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50.
Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?
54. Leonard Lasker: Az élet szép, ugye
55. William Webb: Vérbeli művész munkája
56. Malcolm Dobbs: Kényes holmi
57. William Webb: Egyedül és magatehetetlenül
58. Leonard Wood: Ma megteszi
59. Wesley Montana: A nyolcadik áldozat
60. Harry G. Hanally: Most meglakolsz!

 

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadpolc rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Dinnye vagy futball?
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Dinnye vagy futball?
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink