Kezdésként Blazsanyik Zsaklina drámapedagógus segítségével alakítgatták azt a történetet, amely Jonothan Neelands A patikárius című színházi játékára épül.

– A játszóháznak főként olyan elemei vannak, ahol a gyerekek és a résztvevők interaktívan nyilvánulhatnak meg. Én mesélem a történetet, és instrukciókat adok, nekik pedig jelenet- és állóképalkotós feladatuk van. A végkifejlet attól függ, hogy ők milyen dolgokat hoznak be. Ez a foglalkozás, melyet hoztam, hétéves kortól játszható egészen tizenkét-tizenhárom éves korig, azzal, hogy a korosztálytól függően változik egy-két elem.

Drámapedagógiai foglalkozás

* Milyenek a tapasztalatok? A gyerekek mennyire fogékonyak az ilyen foglalkozásra?

– Az interaktivitás nagyon fontos, és a mai világban vágynak arra, hogy találkozzanak, kapcsolódni tudjanak egymáshoz. A dráma és a színház éppen erre ad lehetőséget, és az ilyen alkalmakon lesznek olyanok, akik majd új barátságokat kötnek. Szerintem van rá igény és érdeklődés, főleg, ha valaki egyszer megtapasztalja, szívesen jön el máskor is – mesélte Zsaklina.

Az amatőr színjátszó szemle keretében, a gyermekekre is gondolva, irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdettek. Mindkettőnél azt kérték a szervezők, hogy azt írják, illetve rajzolják le, akinek a szerepébe/bőrébe bújnának a színpadon. Az egyik zsűritag Mák Andrea, az iskola könyvtárosa volt.

– A pályázatra elég sok rajz és fogalmazás érkezett. Nehéz volt dönteni, hiszen mindenki beleképzelte magát abba a helyzetbe, hogyan is játszaná el azt a darabot, amelyben ő is szerepelne. A kis képzőművészeknél különdíjas lett Silyuk Szelina, a harmadik helyen végzett Rácz Anasztázia, a második díjat Kónya Emma kapta, míg a legszebb munkát Vastag Debóra készítette. Az irodalmi pályázaton külön díjaztuk az alsósokat, illetve a felsősöket. Az alsósok kategóriájában első helyezett lett Liptai Alisza, a második Bacsik Fanni, a felsősöknél Silyuk Szófia harmadik, Kovács Viktor második, Bottyán Viola első díjat érdemelt ki.

A tartalmas nap következő eseménye egy bohócbábjáték volt, melyet Nagybecskerek egyik testvérvárosából hoztak el, a Békéscsabai Napsugár Bábszínház vendégszerepelt Muzslyán. Sznyida László, aki Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzatában a marketingcsoport vezetője, elmondta, nagy örömmel fogadták a meghívást, az idén ugyanis hatvanéves a két település testvérvárosi kapcsolata, és ez a fellépés a rendezvénysorozat első mozzanata. A jövőben pedig még számos alkalom lesz, amikor együtt ünnepelnek.

Sznyida László

Lenkefi Zoltán, a Békéscsabai Napsugár Bábszínház igazgatója arról is szólt, mivel lepték meg a kicsiket.

– Olyan előadással készültünk, amely vidám, barátságos, szerethető történet. Bábos elemeket is tartalmazó előadásról van szó, tehát nem klasszikus bábszínház. Mi nagyon sokféle technikával dolgozunk, köztük van ez a bohócjáték is. A darabot workshop előzte meg, melyet Szabó Attila kollégánk vezetett a színészekkel, majd a Bíró Gyulával készített előadás következett.

Lenkefi Zoltán 

* A gyerekek hogyan fogadják a színház produkcióit?

– Ez a digitális világ szerencsére nem fogja vissza a bábszínházba, színházba járókat. Azt érzem, nagy szükség van arra, hogy érezzék a színész leheletét, illetve a színésznek is fontos, hogy érzékelje a közönség lüktetését. A darab során lejön a nézők közé, sokszor meg is vicceli őket, játszik velük. Ennek nagyon fontos szerepe van manapság, hiszen érzelmeket, gondolatokat ébreszt, miközben, mondjuk, egy videójáték nem feltétlenül tud ilyet. Ott gyors váltások vannak, itt viszont van idő arra, hogy gondolkozzunk. Amíg hazaérnek a nézők, lecsengenek a látottak. Talán az a legjobb ezekben a kontaktust teremtő műfajokban, hogy nem gombnyomásra jön minden, hanem várakozni kell. Meg kell érkezni, végig kell ülni az előadást, és a nézők természetesen mindig élménnyel, egy kis tapasztalattal távoznak.

* Tájolnak, vagy helybe jönnek a gyerekek?

– Nagyon sokat utazunk Erdélytől Budapestig mindenfelé, de helyben is nagyszámú a bérletes közönségünk, rengeteg gyerek jön hozzánk. Nagyon sokat dolgozunk, csaknem kétszáz előadást játszunk évente, és hét színészünk van. El lehet képzelni, ha például három-négy új produkciót készítünk, akkor az mennyi próbával, felkészüléssel, munkával jár. Minket azonban ez nem zavar, mert nagyon szeretjük.

A díjazott képzőművészek

* Itt a közönség soraiban voltak régi bábosok, bábszínházasok, akik élvezettel nézték az előadást.

– Találkoztam is velük, és nagyon örültem, hogy megismertek. Gyerekkoromban láttak engem, én természetesen nem emlékszem mindannyiukra, de nagyon jó élmény volt, és köszönöm nekik, hogy eljöttek. Nyilván az édesapámmal voltak kapcsolatban nagyon sokáig, és az évtizedeken vagy generációkon átívelő szeretet most is nagyon érződött rajtuk. Örültem, hogy itt vannak, mert szeretem azt a helyzetet, amikor valaki egyszer csak felbukkan valahonnan, hogy ő ismerte a bábegyüttest, dolgozott a tagjaival, találkoztak, vagy együtt töltöttek időt, és ez igazán jóleső érzés – osztotta meg gondolatait Lenkefi Zoltán.

A gyerekek élvezték a Derülj, derülj, asztalkám! című darabot, mely jó záróakkordja volt a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozója gyermeknapjának.

Az irodalmi pályázat legjobbjai