Vegyük például a szörnyfilmeket: ma már kevésbé lepődünk meg azon, hogy ezek a mozik tarolnak a pénztáraknál, pedig a történet, a színészi teljesítmény vagy a néző szimpla hülyére vétele annyira elképesztően zavaró, szembetűnő tud lenni, hogy az egész produktum gyakran még a világra újra és újra rácsodálkozni képes gyerekek számára is felejthető.

Az alábbiakban néhány nagy vesztesről lesz szó. Olyan alkotásokról, amelyeket méltatlanul lehúztak a kritikusok, a nézők közül pedig csak kevesen váltottak rájuk jegyet világszerte. Az alkotók számára csak később ért be a siker, egy bizonyos idő elteltével ugyanis eme filmek legtöbbje úgy nemesedett, mint a bor. Sőt, valódi kultfilmekké és modern klasszikusokká váltak. Az új bemutatók közül jó példa a Szárnyas fejvadász 2049. Denis Villeneuve filmjének anyagi bukása a bennfentesek szerint nem a hosszú játékidőben vagy az R besorolásban keresendő: sokkal inkább a mintegy 150 millió dolláros költségvetésben, melynek hatására túl magasra került a mérce a bevétel tekintetében.

De lássuk, melyek azok a filmek, amelyeket az akkori nézők nem, de az utókor annál inkább kedvel.

A remény rabjai

Imdb.com

A mű, mely évek óta az IMDb, vagyis az internetes filmes adatbázis legjobb alkotásait felsorakoztató listájának élén szerepel. A sztori Stephen King tollából született, a filmet pedig a magyar származású Frank Darabont rendezte 1994-ben. Két, akkor még fiatal tehetség, Tim Robbins és Morgan Freeman kapta a főszerepeket. Kevés pénzből, mindössze 25 millió dollárból készült. Hét Oscar-díjra jelölték, és egyet sem kapott meg. A városi legendák szerint még a bemutató vetítésre is alig sikerült két (!) embert berángatni, azzal az ígérettel, hogy ha nem tetszik nekik a film, visszakapják a mozijegy árát.

Állítólag a legnagyobb baj az eredeti, angol címmel volt: The Shawshank Redemption. Kiejtése még az angol anyanyelvűeknek is gondot okozott, a hosszú és értelmezhetetlen gondolatsort pedig a nézők és a kritikusok is elrettentőnek találták. Később persze kiderült, mekkorát is tévedtek. A Warner Home Video szerencsére sejtette, hogy hosszú távon mégis sikeres lesz az alkotás, és be is jöttek a számításai. A remény rabjai a ’90-es évek legtöbbször kölcsönzött filmje lett.

Harcosok klubja

Imdb.com

Az 1999-ben készült remekmű igazi tabudöntögetésnek számított. Némelyek szerint ez David Fincher legjobb filmje, viszont valljuk be, a Hetedik sem volt rossz. Pénzügyi szempontból a Hetedik gigaprodukció lett, hatalmas bevétellel, a későbbi Harcosok klubja azonban ilyen szempontból a nyomába sem ért. A mozi 63 millió dollárba került, és a gyártási költségeknek csak kicsivel több mint a felét hozta vissza: mindössze 37 milliót. Megoszlanak a vélemények az okokról. A legnépszerűbb az, hogy a sötét tónusú, emberek verekedését ígérő, a mocskos macsóvilágot bemutató előzetesek merőben eltértek a végterméktől. Igazi alkotói film lett, melyet a kritikusok és az utókor mindmáig imád. A nézők mégis messzire elkerülték.

Óz, a csodák csodája

Imdb.com

A végére egy igazi klasszikust hagytam. Az 1939-ben Technicolor technológiával készült korabeli szuperprodukcióra annak idején mintegy 3 millió dollárt költöttek, mely mai árfolyamon 50 milliónak felel meg. Akkoriban ez a pénz óriási összegnek számított, főleg egy mozifilmre. A ’40-es évek elejéig csak nagyon kevés pénzt hozott, melynek nagy részét ráadásul nem is a gyártó stúdió kapta meg.

Nagyon nehéz körülmények között forgott a Judy Garland főszereplésével készült alkotás. Folyamatosan cserélték a rendezőt, az IMDb szerint 5 (!) darab is volt belőlük, főrendezőként mégis Victor Fleminget jelölték meg. A technikai nehézségek mellett az is közrejátszott, hogy több szereplőt a forgatás folyamata során szintén le kellett cserélni. Az Óz, a csodák csodája ma mégis az egyik legfontosabb film Hollywood történelmében. Valódi mérföldkő, mely mindmáig kötelező tananyag.