Amíg a gyermek nem jár napközibe vagy óvodába, szinte azt sem tudjuk, milyen az, amikor beteg. Amint azonban elkezd közösségbe járni, máris különféle fertőző betegségekkel tér haza. Nem véletlen ez az egybeesés. Az otthon töltött idő alatt gyermekünk „burokban” élt, egészséges környezetben, nem érintkezett olyan kórokozókkal, vírusokkal, amelyektől megbetegedett volna.
Óvodáskorban sok helyről érkezik a sok gyerek, és még többel érintkezik. Minden nebuló — amellett, hogy maga is hamarabb betegszik meg —, potenciális vírushordozó is. Az otthonról érkező gyerekek immunrendszere nincs felkészülve ezekre a kórokozókra, ezért gyakran az óvoda első néhány hetében, hónapjában bizony szinte minden létező betegséget elkapnak. A helyzetet még rontja, hogy a szülők munkája nem minden esetben engedi meg azt, hogy az anyuka vagy az apuka több napig, esetleg hétig betegállományban maradjon a gyerekkel. Pedig ezeket a nyavalyákat teljesen ki kell feküdni, a félig gyógyult gyermek ugyanis a közösségben újra megfertőződhet. Megelőzésként annyit tehetünk, hogy vitamindús táplálkozás mellett rengeteg gyümölcsöt, esetleg komplex vitaminkészítményt adunk gyermekünknek.
Az óvónő feladata
Ha a gyermek az óvodában betegszik meg, az óvónő feladata, hogy telefonon értesítse a szülőt, akinek a legrövidebb időn belül el kell vinnie orvoshoz a kicsit. A gyerek csak orvosi igazolással mehet újra közösségbe.
Sok szülő — talán éppen a kényszerszabadság elkerülése végett — beteg gyermekét mégis elviszi az óvodába, nem törődve a többiekkel. Az óvónő ilyenkor figyelmeztesse a szülőt, hogy beteg gyermekét ne hozza közösségbe, hiszen ily módon mások is megbetegedhetnek.
A gyerkőcöket ösztönözzük arra, hogy minél gyakrabban mossák meg a kezüket szappannal, textilkendő helyett papírtörlővel töröljék szárazra a kezüket! Tanítsuk meg nekik, hogy tüsszenteni és orrot fújni zsebkendőbe kell, ha köhögünk, a kézfejünket tegyük a szánk elé. Mindez persze a megelőzés része, ezért legyünk következetesek. Az a legnagyobb gond, hogy a kisgyermekek elfelejtik betartani ezeket az alapszabályokat. Nagyon fontos továbbá az óvodában a mindennapi alapos szellőztetés, hogy kicserélődjön a bacilusokkal megtelt áporodott levegő. Legalább ennyire fontos a friss levegőn való tartózkodás is, mely lehet játék, séta vagy egy néhány perces torna az ovi udvarán.
Figyeljünk oda arra is, hogy amikor a gyermekek megizzadnak (pl. tornaórán), ne nyissunk azonnal ablakot! A kicsiket előbb öltöztessük fel, és valahol az ablaktól távolabb adjunk számukra valami elfoglaltságot. Tornaóra előtt mindig öltözzenek át, mert hosszú ujjú felsőben és nadrágban könnyebb megizzadni, egyúttal nehezebb mozogni is.
A leggyakrabban előforduló betegségek
Óvodában a következő betegségek fordulnak elő a leggyakrabban: felső légúti hurutok, orr- és szájnyálkahártya-gyulladás, tüszős mandulagyulladás, kötőhártya-gyulladás, bélfertőzés, skarlát, bárányhimlő, rózsahimlő, mumpsz.
A szülők és az óvónők a következő tünetekre figyeljenek: láz, izomfájdalom, bágyadtság, levertség, kiütés, hányás, hasmenés, erős köhögés, rosszullét, légzészavar.
A szülőknek magyarázzuk el, hogy a gyermeket csak akkor vihetik ismét az óvodába, ha már teljesen meggyógyult. Ezt az orvosnak kell igazolnia. Ellenkező esetben a gyermekük betegségben legyengült immunrendszere tehetetlen lesz a fertőzésekkel szemben, a kicsi újra meg fog betegedni, illetve hordozóként másokat is megfertőzhet. A teljes gyógyulás a szövődmények miatt is fontos, melyek gyakran súlyosabbak, mint az eredeti betegség.
