„Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkében nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk” (Hemingway).

A házaspárok boldogok voltak, hiszen a közösséggel együtt élhették át a felemelő pillanatokat, azt az újbóli izgalmat, hasonlót, mint 50, illetve 25 évvel ezelőtt, amikor kimondták a boldogító igent. A hívek pedig annak örültek, hány példaképpel tud szolgálni a kis közösségünk évről évre, hogy a fiatalok is lássák: van értelme a házasságnak.

A jubilálók csoportképe

A jubiláló házaspárok ünnepe mindig jelentős eseménynek számít a muzslyai Szűz Mária Szent Neve-templomban. Erre az alkalomra nemcsak a házastársak, hanem a szervezők is készülnek. Gabona Ferenc, az egyháztanács elnöke minden alkalommal aktívan kiveszi a részét a szervezésből.

– Minden évben meghívjuk azokat a házaspárokat, amelyek a Szűz Mária Szent Neve-templomban esküdtek, hogy a hívőközösséggel együtt ünnepeljék meg a jubiláló éveiket, ezen a vasárnapon a 25, illetve az 50 éves házassági évfordulót. Hat pár jelentkezett, akik a 25 éves jubileumot ünneplik, és egy házaspár, aki az 50 éveset. Igazán nagy öröm és áldás is, hogy ezek a házaspárok ma itt vannak. Mindannyiunknak példa ebben a rohanó és zűrös világunkban, hogy meg tudták tartani az egymás iránti hűséget és szeretetet. Igazi áldás ez Istentől, melyet szeretnénk mások felé is példaként felmutatni.

Bevonulás a templomba

Ők azt üzenik, az igazi boldogságnak az a forrása, hogy egymásnak szentelhetik egész életüket – nyilatkozta az egyháztanács elnöke, aki köszöntőjében is a házasság fontosságát taglalta. – A házasság egy csodálatos, bensőséges kapcsolat két ember között, mely, ha hosszú éveken át tart, igazi kincs és érték az életünkben. Ugyanúgy, ahogy régen az esküvő volt nagyon fontos esemény, az évek múlásával a házassági évforduló vált igazi nagy ünneppé egy család életében. A házassági évfordulók jó alkalmat teremtenek egy kis ünneplésre, megállásra, számvetésre, amikor köszönetet mondhatnak egymásnak a házaspárok az együtt töltött tartalmas, szép napokért, a boldog együttlétért – hangsúlyozta Gabona Ferenc, aki a gondolatait Madách Imre-idézettel zárta: „Akit párodul melléd rendelt az ég, becsüld meg, szorítsd meg kezét, és ha minden álmod valósággá válik, akkor se feledd el, légy hű mindhalálig!”

A Szeles házaspár

Elias Ohoiledwarin muzslyai plébános, azaz Éliás atya szentbeszédében a napi evangéliumra építve gondolatait a szeretetről szólt.

– Az utolsó vacsorakor búcsúbeszédében Jézus az apostoloknak a szeretetről beszélt, a szolgáló szeretetről. „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat.” Felmerül a kérdés, milyen parancsot adott nekünk Jézus? A fő parancsa így szól: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Ugyanakkor a tanításaiban azt mondta: „Szeresd ellenségeidet!” Tehát Jézusnak a fő parancsa a szeretetről szól, és arra kér bennünket, tartsuk meg ezt. Pontosan tudja, az embereknek mire van szükségük. A lelkünknek, az életünknek, a mindennapjainknak a legnagyobb szüksége nem más, mint a szeretet. Jézus azt mondta, váltsátok tettekre a szeretetet. És ahhoz itt van a példa: ezek a házaspárok, akik megtartották házasságukat 50 évig, vagy a fiatalabbak 25 évig. Jézus arra irányít bennünket, amit kimondunk nap mint nap, azt meg kell valósítani, tettekre kell váltani. Hálát adunk a Mindenható Istennek a szerelmük, a szeretetük, a házasságuk és a családjuk ajándékáért – mondta a szentbeszédében Éliás atya.

Prágaiék (balról) Németországból jöttek haza  

A házasságuk 50. évfordulóját ünneplő házaspár, Szeles János és Mária az oltár mellett kapott helyet, a többiek az oltár előtt: Barta János és Elvira, Erdei Albert és Edit, Kocsis Rudolf és Mónika, Kovács Nándor és Mónika, Sarnyai György és Márta, valamint Prágai Tibor és Jolán.

Az ünneplő házaspárok szinte egyhangúlag mondták, hogy gyorsan elmúltak az évek, és volt azokban jó is, rossz is. Vagy mint ahogyan fogalmaztak, hol sütött a nap, hol fújt a szél, hol esett az eső, de azután mindig kisütött a nap. Azt is kiemelték, hálásak egymásért, egymás megbecsüléséért, a kitartásért, a szeretetért, a családért. Örömüket nem leplezték az aranylakodalmasok, hogy már dédunokával is büszkélkednek, sőt, hamarosan megszületik a második is.

És hogy mekkora jelentősége van ennek a templomi ünnepségnek, azt az is bizonyítja, hogy az egyik házaspár Németországból – ahova elsodorta a sors – repült haza, hogy részt vegyen a szertartáson, holott a családdal a 25 évvel ezelőtti lakodalom dátumához tervezték az ünnepséget.