Azok a finom ujjacskák…

Azok a finom ujjacskák…

Elgondolkodott már rajta, hogy jó-e, ha cumit ad babájának? Valóban szüksége van rá? Ha nincs cumi, gyermeke nagy valószínűséggel rövid időn belül felfedezi saját ujjait. Némelyek szerint ez jobb megoldás, mások pedig ellenzik… Cikkünkben igyekszünk körüljárni a témát.

A kezdet kezdetén

A csecsemők édesanyjuk méhében is gyakorta szopják ujjacskáikat, ezt bizonyítják a modern kor technikai vívmányai vizuális megjelenítéseik révén. Igaz, már az ultrahangos képek előtt is lehetett tudni, hogy a babák ilyen módon nyugtatják, foglalják el magukat a pocakban.

Mindenki más

Némely baba a születése után azonnal elkezdi (vagy éppen folytatja) hüvelykujja rágcsálását, mások később fedezik fel, és olyanok is vannak, akiket soha nem köt le ez a tevékenység. Minden gyermekben benne van a szopási ösztön, ám van, akiben erősebben, másokban gyengébben él, sőt: ujjszopási módszereik is különbözőek.

Gondok

A szopás elsődleges funkciója, hogy az újszülött ilyen módon jusson táplálékhoz. Másodsorban ez a megnyugtatás módja is, segít a rossz érzések és kellemetlenségek elviselésében. A babák csak akkor használják ujjacskájukat, ha szükség van rájuk.

Kezdetben bizonyára problémaforrás lesz a „pótcici” használata a mamának és a babának is. Egyrészt zavarhatja az édesanyát, ha gyermeke egész álló nap az ujját szopizza, félti a jövőbeli leszokástól, a fogacskái esetlegesen károsodó fejlődésétől. Másrészt a picurnak sem egyszerű a kezdetekben, hiszen nagyon kell koncentrálnia ahhoz, hogy kezecskéjét folyamatosan a szájánál tartsa. Ilyenkor még nem fejlődött ki a szemének és a kezének a koordinációja, sőt, azzal sincs tisztában, hogy mit csinál. Ezt a gondot kiküszöbölendő az lehet a megoldás, hogy a pici rövid időközönként anyatejhez is jut.

Tiltás

Ha eltiltja gyermekét az ujjszopástól, nem segít neki, éppen ellenkezőleg: rosszat tesz vele. Ez ugyanis a gyermek megnyugtató technikája, és ha megakadályozza benne, azzal sokkal inkább bünteti, mint segít őt. Ez túlságosan drasztikus megoldás egy kisembernek! Ehelyett inkább mondogassa neki, hogy ő már nagyfiú/nagylány, és nincs szüksége erre, s nézze, a többiek sem szopizzák az ujjukat.

Káros?

Eltérő a szakértők véleménye a témáról, de önmagában véve senki sem tekinti kórosnak vagy betegségnek az ujjszopást.

A legtöbben azt a nézetet vallják, hogy természetesebb, egészségesebb módszer, mint a cumi használata, ráadásul mindig kéznél van. Amikor a baba elkezdene játszani vagy beszélni, akadályozni fogja, mivel nem tud egyszerre két dolgot csinálni, s ennek következtében szép lassan kénytelen lesz (általában másfél éves kora körül) magától leszokni, hiszen a kezét másra kell használnia. A cumi ezzel ellentétben nem olyan nagy akadály számára.

A fogorvosok négyéves kor után egyértelműen ellenzik az ujjszopást, mivel ekkortól már valóban fennáll a fogsor maradandó károsodásának veszélye. (Fogszabályzóval egyébként később helyre lehet hozni.) Azt javasolják, hogy e kor betöltése után — ha a gyerkőc már ovis — forduljunk szakemberhez.

A pszichológusok ennél tágabb időszakot tekintenek normálisnak: szerintük akár hétéves korig is természetes ez a szokás. Véleményük szerint csak akkor kell szakemberhez fordulni, ha a gyerek már iskolába jár, és még mindig nincs leszokóban.

Leszoktatás

Mivel az ujjszopizás ellazít — ezért is ragaszkodnak hozzá annyira a kicsik —, a szülő feladata megtalálni, felkínálni egy elfogadottabb, kevésbé fogkárosító nyugtató módszert.

Vegyünk ezért sorra néhány lehetséges alternatívát!

* A gyerkőc kiválaszthat például egy alvós állatot, mely ezentúl vigyáz az álmára.

* Kialakítható egy olyan alvás előtti rutin, amelynek a végén a kicsi teljesen ellazul, és el tud aludni.

* Nappal közös programokkal kell lekötni a figyelmét, hogy unalmában ne jusson eszébe az ujjszopizás. Vonjuk be valamilyen közös feladatba, tereljük el a figyelmét, vagy adjuk oda neki az alvós állatkát, hogy az egyik szokás kiváltsa a másikat.

* Szüntessük meg azokat a tényezőket, amelyek előidézhették ezt a szokást. Hozzunk olyan ésszerű szabályokat, amelyeket a gyermek be tud tartani, és ne támasszon túl nagy elvárásokat (különórák, rengeteg program, mely miatt nem tud otthon szabadon játszani). Igyekezzünk a kicsit ne „túlnevelni”, mert ez is megbéníthatja, ahogyan az is, ha megemeljük a hangunkat vele szemben, ettől ugyanis megijedhet, és a szopizásba menekülhet.

Végezetül leszögezhetjük: minden szülő vágya, hogy gyermekének ez a szokása mielőbb elmúljon, nem szabad azonban elfeledni, hogy ehhez segítségre van szükség.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Baba-mama rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Azok a finom ujjacskák…
Baba-mama
  • 2020.01.31.
  • LXXV. évfolyam 4. szám
Facebook

Támogatóink