Mecserik Anita ötödik éve dolgozik a Pannon RTV riportereként, miközben a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon médiakommunikátor szakon folytat mesterfokú tanulmányokat. A művészetek mindig is fontos szerepet töltöttek be az életében: énekelt, több hangszeren is játszott, a Szabadkai Zeneiskolában tanult, és számos fellépés áll mögötte. Bár a zene idővel háttérbe szorult, néhány éve új kifejezési formára talált a festészetben. Ecsetet ragad akkor is, ha hosszú, fárasztó nap van mögötte — számára az alkotás kikapcsolódás, feltöltődés, belső utazás. Legszívesebben tájképeket fest, a természet inspirálja, gyakran saját fotók alapján dolgozik, de megrendelésre is szívesen alkot. Festményeit és a munkafolyamat pillanatait közösségi oldalain is megosztja, kreatív kisvideókkal betekintést engedve az alkotás világába, digitálistartalom-gyártóként is megállja a helyét. Anitával a Hét Nap Plusz podcast adásában beszélgettünk.

— Már az egyetem alatt betekintést nyerhettem abba, hogyan zajlik a médiaház munkája, és egyszer úgy gondoltam, megkérdezem az egyik kollégát, tud-e nyári munkát. Akkor megkérdezte, gondoltam-e a Pannon RTV-re. Aznap egyeztettem az igazgatóval, azóta a csapat része vagyok. Már teljes munkaidőben dolgozom, interjúkat, beszélgetéseket készítünk, megyünk terepre, és pörög az élet ezerrel. Mondhatom, pont emiatt szeretem a munkám, hogy pörgős, élettel teli, embereket ismerek meg, sok helyre jutok el, rengeteg témával foglalkozunk. Én úgy jöttem ide, hogy a közélettel kevésbé foglalkoztam, de ebben is napi szinten jártasnak kell lenni. Követjük az eseményeket, legyen az kultúra, politika, egészségügy, mindennel is kell foglalkozni. Picit nehéz, hogy nem konkrétan egy dologra koncentrálunk, de ennek az az előnye, hogy mindennel jobban megismerkedünk. Sok olyan helyre eljutottam, ahova nem jutottam volna el, ha nem ezzel foglalkozom. Jó a légkör. A reklámokban szokták mondani, hogy családias a hangulat, de én úgy érzem, hogy valóban az. Szeretem. Ami a témákat illeti, ez meglepő, magam számára is, de régen nem mondtam volna azt, hogy a politika áll hozzám legközelebb, de azt most nagyon tudom élvezni. Jó azzal tisztában lenni, hogy mi miért történik. Szeretek azzal foglalkozni, ami történik, ami hatással van ránk.

* Hogyan történt a pályaválasztás? Tudatos döntés volt?

— Az általános iskolát úgy fejeztem be, hogy a művészetek felé indultam, klasszikus éneket tanultam, élveztem azt is, nagyon sokszor kellett szerepelni, színpadon lenni. Azt abba is hagytam. A középiskola után már eldöntöttem, hogy nem ebbe az irányba megyek tovább, nem szeretnék nagyon művészi életet élni, az MTTK-t választottam. Annyi volt a vágyam, hogy itt legyek közel. Mindenki Szegedre szeretett volna menni, Újvidékre, nekem az volt az elképzelésem, hogy minél közelebb legyek, mert nagyon szeretek a családommal, barátaimmal lenni, és láttam ezt a lehetőséget. Akkor nyílt az első kommunikátor szak. Mi voltunk az első generáció.

* Mikor kezdtél ismerkedni a festészettel, a képzőművészettel?

— Négy éve. Régen is szerettem rajzolni, a rajzórákon kiemelkedtem egy kicsit, nem gondoltam bele túl sokat, csak élveztem, szerettem. De később sok volt a teendő az egyetem alatt, a hobbik elmaradtak. Kicsit edzettem, a zenével is foglalkoztam, de nem volt egy általános hobbim, ami feltölt. Vonzódtam a kreatív dolgokhoz, vettem vásznat, festéket, és kipróbáltam. Ez az egyetlen hobbi, ami töretlenül meg tudott maradni. Szeretem, feltölt, fejlődni is tudtam. Ez egy kattanás volt, hogy kell valami, ami kizökkent a hétköznapi stresszből. Teljesen autodidakta módon történt, az internetről tanultam, a videókból tudtam egy kis tudást szerezni, de tanárhoz nem jártam soha. Nem is az volt a célom, hogy professzionális legyek, hanem csak az, hogy leülök, és jön, ahogy jön. Amit ki tudok magamból hozni. Nem görcsösen tanulni szerettem volna ezt, hanem amit magamból ki tudok hozni.

* Mi jön belőled? Milyen témák ragadnak meg, mire figyelsz?

— Sok minden vonz, ez egy probléma nálam, hogy túl sok minden van, amit lefestenék. Sok technika is vonz. Nagyon szeretem a természetet, az fix, természetképeket bárhol, bármikor nagyon szívesen festek. Nagyon szeretem a minimalista stílust is, amikor egyszerű mintákból, alakokból áll az alkotás. A rendelések által kapok érdekes kéréseket, hogy logókat fessek, azokat is élvezem, abban is van kihívás. Amit nem vállalnék, azok az állatok, valamint a portrék, azokhoz magasabb szint kell, hogy az ember vagy az állat felismerhető legyen. A tájképek és a csendéletek állnak hozzám közel. Eleinte az internetről gyűjtöttem ihletet, de elkezdtem nemrég saját fotók alapján dolgozni. Az már nehezebb szint, mert élőkép, ügyelni kell az árnyékokra, igyekszem magam fejleszteni. Ezek már saját képek. Rockegyüttesek logóját is megfestettem már kérésre. Sokan szeretik az ilyen képeket. Volt már Kárpátia, Tankcsapda, de festettem már autót is, ez is érdekes folyamat volt. Amikor sikerült, akkor nagy büszkeség volt, hogy ezt is megcsináltam.

* A közösségi oldalakról is beszéljünk. Kik inspirálnak, kiket követsz, illetve te magad is megmutatod a munkáid, valamint az alkotás folyamatába is bepillantást engedsz.

— A követéseim háromnegyede festő. Bekövettem őket, még tanácsot is kértem. Ami a saját tartalmakat illeti, az operatőr kollégáktól nagyon sokat tanultam, figyelem, hogyan dolgoznak, milyen szögekből. Ez egy nagyon nagy előny, és követem a trendeket, figyelem, hogy mi az, ami a TikTokon népszerű. Otthon is beszéltünk arról, hogy soha nem gondoltam volna magamról, hogy egyszer tartalomgyártó leszek, de érdemes videókat készíteni. Nagyon szeretem felvenni a videókat, akár felgyorsítva bemutatni, hogyan néz ki ez a munkafolyamat. Volt, aki már azt mondta, hogy ezeket kinyomtatom, de a videó a bizonyíték, hogy a festményeket én készítem. A tartalomgyártást is nagyon szeretem. Jó visszanézni, hogy honnan hova fejlődtem. A visszajelzések pozitívak. Támogatnak, sok szép kommentet kapok. Az is egy nagy motiváció, hogy érkeznek a lájkok, a kommentek, pedig ez engem korábban nem nagyon érdekelt, de most eljött az idő, hogy ez számít. Jólesik.

* Említetted, hogy több technikára is nyitott vagy. Most melyekkel dolgozol?

— A festék leginkább akril, vízalapú, könnyebb használni, mint az olajat. A textúrált anyagok is foglalkoztatnak, a textúrpasztát is használom, volt, hogy már nem is ecsettel dolgoztam, hanem késekkel, de volt már arra is példa, hogy tortadíszítő zsákkal festettem virágokat. Azt mondják, egy stílust kellene kialakítani, illetve egy technikát, de nekem ehhez még gyakorlásra van szükségem. Az pozitív, ha sok dolog vonz, abból majd egyet ki fogok választani, állandóvá tenni, és talán majd megismernek arról. Akkor majd tudják, hogy az az Anita munkája. A célom egy saját, önálló vonal kialakítása. Számomra a festés kikapcsolódás. Nagyon nagy szükségem volt erre a hobbira. Amikor leülök, csak arra fókuszálok. Nem vagyok egy nagyon meditálós típus, de mégis elérem azt az állapotot a festés által.

Fotó: Apró József