A főpásztor a prédikációja záró részében megható gondolatokkal bocsátotta útjukra a ballagó fiatalokat: „Menjetek el innen úgy, mint Jézus hiteles barátai. Ne féljetek dönteni, de ne döntsetek egyedül. Vigyétek magatokkal Őt minden fontos pillanatba, minden választásba, minden útra.” A ballagási szentmise után a két kollégium növendékei külön folytatták az ünneplést.

A muzslyai Emmausz-fiúkollégiumban a kápolnában zajlott a program, ahol Éliás atya helyi plébános is szólt a fiatalokhoz, majd Gabona Ferenc igazgató köszöntötte az egybegyűlteket.

– A szentmise keretében imádkoztunk a ballagó lányokért, fiúkért, ezt követően pedig szertartás következik külön a lánykollégiumban és külön a fiúkollégiumban. A fiúknak átadjuk a ballagási táskákat és az útravalót, egy emléklapot a számukra készített üzenettel, valamint a jó tulajdonságokat tartalmazó kártyát, amelyet egymásról írtak a fiúk. Ezt minden évben megcsináljuk, hogy emlékezzenek arra, mennyi jó értéket tudnak egymásról felsorolni, hogyan ismerték meg a társaikat három, illetve négy éven keresztül. Emellett egy ceruzát adunk, amellyel tovább írják az életútjukat, egy útravaló pogácsát, egy pénzérmét és egy kis zacskónyi földet erről a vidékről – foglalta össze a fiúkollégiumi ünnepség lényegét az igazgató.

A ballagók csoportképe Msgr. Mirko Štefković megyés püspökkel (A szerző és Deák Róbert felvételei)

A ballagó kollégisták közül Kocsicska Gergő a tanintézményben eltöltött négy évről beszélt.

– Nagyon sok élményt éltünk át a többi fiúval együtt itt a kollégiumban. Rengeteg felejthetetlen pillanatunk volt, kirándulások, különböző nagyobb események, mint például a pápalátogató, hisz tudjuk, hogy nem mindenki tudott oda eljutni. Érdekes foglalkozások is voltak, többek között kvízesték a leánykollégiummal. Számos lehetőség akadt a szórakozásra is a tanulás mellett, mint a biliárdesték vagy focibajnokságok, „lépcsős” koncertek. Természetesen ha probléma adódott valamelyik tantárgyból, szívesen segítettek a nevelők.

Rózsaszál a búcsúzó lányoknak

Az egykori zárda kápolnájában megtartott ballagási ünnepségen Karl Jenő, a Szathmáry Karolina-leánykollégium igazgatója mondott köszöntőt.

– Vannak pillanatok az életben, amikor a csend beszédesebb minden szónál. Ahogy most rátok nézek, érzem, hogy ebben a csendben benne van az elmúlt évek összes közös éjszakája, az elfojtott nevetések a takaró alatt és az a láthatatlan kötelék, ami csak itt, e falak között szövődhetett. Egy lánykollégiumban élni különleges adomány. Itt tanultátok meg, hogy a barátság nemcsak a vidám pillanatokról szól, hanem arról is, amikor szó nélkül odaadjátok a vállatokat a másiknak, ha nehéz napja volt. Itt váltatok kislányokból öntudatos, ragyogó fiatal nőkké. Együtt nőttetek fel: láttátok egymás gyengeségeit, és megtanultátok tisztelni egymás erejét. Emlékeztek még a közös kirándulásokra, a korcsolyázásokra, kerti partikra, felejthetetlen pillanatokra? Legyenek ezek is benne a ballagó batyukban a vállatokon. Vagy ott volt a szalagavató bál, ahol a kollégiumi mackónadrágokat felváltották a tüllök és a selymek, és mindannyian láthattuk azt a méltóságot, amit ezek között a falak között növesztettetek magatokra. Tudom, néha nehéz volt betartani a házirendet. Tudom, hogy a kimenőidő néha rövidebbnek tűnt, mint egy TikTok-videó… De nézzetek magatokra most: ez a fegyelem és ez a közösség adott nektek egy olyan belső tartást, ami kincs a mai világban, és lehet, hogy ez csak később válik igazi értékké, mert a fejlődés nem a semmiből lett. Márai Sándor gyönyörű gondolata most nyer igazán értelmet számotokra: „Az út a fontos, nem az érkezés. De az út csak akkor ér valamit, ha van célja.” Ti most megérkeztetek egy fontos állomáshoz, de ne feledjétek: a legszebb cél mindig az, hogy hűek maradjatok önmagatokhoz és ahhoz a jósághoz, amit innen magatokkal visztek.

Útravaló a fiúknak

A leánykollégium fiatalabb növendékeinek nevében Gut Andrea búcsúzott a ballagóktól.

– Köszönjük a közös élményeket, a sok nevetést, az esti beszélgetéseket, amelyek során megmutattátok nekünk, mit is jelent valójában az összetartozás. Ti tanítottátok meg nekünk, mit jelent a kitartás, a jókedv a legnehezebb időszakokban, vagy éppen a csendes jelenlétetek adott nekünk erőt. Most egy új élet kapuja előtt álltok, de ne féljetek átlépni a küszöbén, bízzatok magatokban! Ha úgy érzitek, nincs erőtök a mindennapokhoz, emlékezzetek vissza a kollégiumi boldog pillanatokra, élményekre és az itt szerzett igaz barátokra. Mi most megígérjük nektek, hogy megőrizzük és továbbadjuk mindazt a szellemiséget és szeretetet, amit tőletek kaptunk. Kívánjuk, hogy bármerre is vezessen az utatok, találjátok meg benne a boldogságot, a célt és a megelégedést – hangzott egyebek között a búcsúztatóban.

A ballagó diákok nevében Szemerédi Orsolya beszélt.

– Nehezen körvonalazódik bennünk a gondolat, hogy egy korszak véget ér. Hamarosan utoljára lépünk ki ebből a közegből, ahol életünk egyik, ha nem a legmeghatározóbb fejezetét éltük. Pár évvel ezelőtt tele reménnyel, kíváncsisággal, félelemmel és kérdésekkel érkeztünk a kollégiumba. Furcsa szembesülni a gondolattal, hogy nem lesz több reggeli szobatakarítás, közös esti ima, szabály, szóbeli figyelmeztetés, hangulatos kvízest, kreativitás, kerti parti és villanyoltás utáni suttogás sem. Messzinek tűnt a vége, viszont egy szemrebbentés alatt elértünk ide, s mint madár az ágról, továbbszállunk – mondta a végzős lány, aki társai nevében mindenkinek megköszönte a segítséget, a támogatást, majd a végzős és a maradó diáktársaihoz fordult. – Együtt nőttünk fel itt, és együtt változtunk, észrevétlenül lettünk egymás életének részei. Talán nem mondtuk ki elégszer, de ezek az évek egymás miatt lettek igazán különlegesek. Most pedig egy új útra indulunk. Külön utakra, külön álmok felé, és talán ez az, ami a legnehezebb. Bármerre is sodor minket az élet, elvisszük magunkkal mindazt, amit itt kaptunk, és viszünk egy kicsit egymásból is. Lehet, hogy már nem találkozunk mindennap, de egy részünk mindig ugyanahhoz a történethez fog tartozni. Most mindaz, ami nekünk sokat jelentett, rátok marad. Legyetek bátrak és kitartók, vigyázzatok erre a helyre, töltsétek meg nevetéssel, élettel, emlékekkel, éljetek meg minden pillanatot, mert gyorsabban eltelik, mint gondolnátok – fogalmazott Szemerédi Orsolya.

Az elballagott végzős kollégistáknak további sok sikert kívánunk!