Az őzvadászatnak a múltban és ma is több formája ismert. A cserkelés valószínűleg a legvadásziasabb módja. Ilyenkor az ember egymaga vagy egy kísérővel (vadőr, vadászmester, tapasztalt vadásztárs…) gyalog járja be a terepet, és közben leskelődik, távcsövezik, és így keresi a kívánatos vadat. A les történhet a földről, takarásból vagy magaslesről. Sokan nem tartják eléggé vadásziasnak, de egy idősebb, mozgásában korlátozott vadász számára az egyik lehető legjobb megoldás. A barkácsolás szintén egy régi és romantikus formája a vadászatnak, amikor lovas kocsin járják be a terepet. Ez nem egyszerű, mivel a jó fogatos kocsi mellett lövéstűrő, vérszagtól nem ijedező, kimért lóra (lovakra) van szükség. Az is segítségére lehet az így vadászónak, ha maga a kocsis is vadászember, de legalábbis jártas a témában, mert a keresésben is tud segédkezni (a magasabban levő bakról messzebbre ellát). Ennek a modern és legelterjedtebb formája a terepjáróból történő vadászat. Tapasztalatból mondom, ebben az esetben nem a dzsip a legjobb megoldás, hanem a platós autó. A kísérő hajt, és figyeli a terepet. A platón ül a vadász, és mivel magasabban van, jobban szemügyre veheti a területet. Lövés előtt fel tud állni, az autókabin tetejére rátámaszkodva fel tudja támasztani nemcsak a fegyverét, hanem a kezét is, és így szinte teljesen kizárja a kimozdulás esélyét a lövés pillanatában. Az sem mellékes, hogy mivel a vadász a lövés pillanatában minimum 2,5 m magasságból lő, a golyó, ha célt téveszt, vagy áttöri a vad testét, hamarosan földbe csapódik, ami egy nyílt, alföldi terepen fontos, mert nem kell attól tartani, hogy a lövedék a „horizontig” repül, és bárkit veszélyeztethet.

Kereséskor érdemes többfajta látcsövet használni. Az a legjobb, ha a vadásznál van kereső távcső, legalább 8-szoros nagyítással. A látószög legyen minél nagyobb (50-es, 52-es, 56-os). Vannak, akik ezt feleslegesnek tartják, mondván, van a puskán céltávcső, az is megteszi. Ez amellett, hogy nem etikus, nem is szabályos. A fegyvert csak akkor emeljük fel, ha lőni akarunk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy kereső távcsővel sokkal könnyebb szemlélődni, mint egy többkilós távcsöves vadászpuskával. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy ha a céltávcsövön nézelődünk, mire a lövéshez érünk, kezünk elfáradhat, és beremeg, ami miatt hibázhatunk. A kísérőnél a kereső távcső mellett jó, ha van egy erősebb spektív, mely minimum 20-szoros nagyítású. Ezzel könnyebben és pontosabban elbírálható a lövésre szánt vad.

Fontos kellék a lőbot. Rácserkeléskor vagy sebzett vad belopásakor még barkácsolás vagy autóból történő vadászat esetén is hasznos lehet. Ennek ma már több formája van, az egyik a klasszikus egylábas lőbot egy villás elágazással a tetején (ez nemegyszer hullajtott őzagancs, szarvaskorona…). Ennél jóval stabilabb a két-, a három-, sőt újabban a négylábú lőbot, mely már minimálisra csökkenti a kéz, illetve a fegyver mozgását.

Ha autóból vagy magaslesről vadászunk, hasznos a lőzsák is. Ez megvásárolható vadászboltban, de varrattatni is lehet. A zsák megtölthető babbal, kukoricával, rizzsel, műanyag golyócskákkal, ritkább esetben homokkal. A lényeg, hogy ne legyen teljesen kitömve, hanem „képlékeny”, szükség szerint formálható, a puska alá gyűrhető.

Egy kés vagy bicska nélkül nem érdemes elindulni. Zsigerelni nem lehet enélkül. A választék itt is óriási. Jó, ha a kés mellett van egy zsigerelőfűrész is, mellyel a szegy- és a medencecsont vágható át, bár egy gyakorlott vadász ezt késsel is meg tudja csinálni. Sok vadász ilyen esetekben a svájci vadászbicskát részesíti előnyben, melyen nemcsak penge található, hanem zsigerelőkés és -fűrész is. Vadászat előtt érdemes megvizsgálni a penge élét, és szükség szerint ráfenni, mert egy életlen penge csak nehezíti a dolgunkat, és nagyon kellemetlen (szégyenteljes) is, főleg, ha kísérőnk végignézi a kínlódásunkat.

Ha cserkelünk, vagy lesen vagyunk, jó, ha van nálunk egy összecsukható vadászszék. Ha elfáradtunk, vagy hosszabb ideig egy helyben kell várakoznunk, jó, ha nem a földre kell ülnünk, térdelnünk vagy guggolnunk, hanem kényelmesen letelepedhetünk.

Legyen kéznél vonókötél is. Ezt is lehet vásárolni, de otthon is összeállítható egy kampóból, egy legalább 1 méter erős, vastagabb zsinórból és egy darab fafogóból. Bár láttam olyan kötelet is, amelynek végére nem fogantyú volt fabrikálva, hanem egy nagyobb hurok, melybe bele lehetett bújni, és úgy vontatni a vadat, hogy közben a kezek szabadok maradnak.  

Higiéniai előírás, hogy legyen nálunk egyszer használatos sebészkesztyű. Ha zsigerelünk, nyúzunk, ez legyen a kezünkön, nem elsősorban a vér miatt, hanem mert általa el tudunk kerülni bárminemű bőrfertőzést.

Műanyag üvegben legyen nálunk legalább 2 liter víz ívás és kézmosás céljából. És hogy mindez elférjen, és kéznél legyen, jó, ha van egy hátizsákunk. A fentieken kívül bele lehet rakni minden egyebet is, amit szükségesnek tartunk egy akár többórás, -napos vadászaton: papír zsebkendő, nejlonzacskók, müzliszelet, elsősegélycsomag… Tudom, vannak, akik minderre legyintenek, és azt mondják, felesleges, vadászni kell, nem pedig cipekedni, majd a kísérőnél lesz minden (elvégre ezért van fizetve). De ez nem helyes! Ha a kísérőnk egy vadásztársunk, akkor nem illik őt terhelni. Ha viszont fizető vendégek vagyunk, akkor is legyen nálunk minden, mert ezzel jelezzük, hogy felkészültek vagyunk. A kísérő vadászra ne szolgaként, hanem vadásztársként tekintsünk.