
Nemrég nemzetközi filmforgatás helyszíne volt Szabadka. A városban rögzítették több jelenetét Az igazság keze című filmnek, mely Blagoje Jovović történetét dolgozza fel, aki 1957-ben Buenos Airesben felismerte és megsebesítette a háborús bűnös Ante Pavelićet, aki később elhunyt.

A film egy különleges történelmi eseményt idéz meg, mély emberi és erkölcsi kérdéseket boncolgatva. A főszerepben Aleksandar Gavranić látható, mellette Zlatan Vidović is jelentős szerepet kapott. A rendezők Nemanja Ćeranić és Nebojša Pajkić, a forgatókönyvet Mirko Stojković, Strahinja Madžarević és Nebojša Pajkić jegyzik — tudtuk meg Harangozó Mónikától, aki statisztaként működik közre a film elkészítésében.
Mónika a szépségiparban is megállja a helyét. Hajstílus-tanácsadással kezdte a pályáját, majd sminkesként dolgozott. Mostanában az írásban teljesedik ki. Az ősszel nagy meglepetéssel készül, a magyarországi Libri Könyvkiadó gondozásában jelenik meg ugyanis a trilógiája. Most a filmforgatáson tapasztalt élményeiről kérdeztük, valamint arról, hogyan került be a csapatba.
— A forgatás több helyszínen zajlott, Belgrádban, Perlezben, Szabadkán, valamint Buenos Airesben. Négy napot töltöttünk Palicson és Szabadkán is, sőt, még a valamikori Brvnarában is forgattunk — ez különösen emlékezetes élmény volt számomra. Egy baráti ajánlás révén jutottam el a castingra, és azonnal beleszerettem a projektum hangulatába. Már a kezdetektől éreztem, hogy valami különleges dolog részese lehetek. Az, hogy egy ilyen komoly történelmi filmben vehetek részt, óriási megtiszteltetés számomra.
* Milyen feladataid vannak?
— A filmben statisztaként több karaktert is alakítottam — voltam feleség, aki sétál a férjével, mosolygós, figyelmet felkeltő hölgy vagy éppen kárörvendő mellékszereplő. Egy jelenetet például 15-20 alkalommal is eljátszottunk a főszereplőkkel, miközben a rendezők különböző beállításokat és kameraállásokat próbáltak ki. Ezek az ismétlések megtanítanak a türelemre és a precizitásra. A cselekmény a múlt század közepének hangulatát idézi, így a jelmezek, frizurák és sminkek mind ennek megfelelően lettek kialakítva. Elegáns női ruhákban, szolid hullámos frizurával, finom, korhű sminkkel jelentem meg — mindezt nagy örömmel viseltem, hiszen a korszak stílusa nagyon közel áll hozzám.
* Eddig hány forgatási napon van túl a stáb, és még mennyi várható?
— A forgatások szigorúan szervezettek, minden nap percre pontosan be van osztva. A stáb már több mint húsz forgatási napon van túl, és még néhány helyszínen várhatók további felvételek. A hangulat nagyon inspiráló, mindannyian érezzük, hogy értékes munkát hozunk létre. A forgatási nap átlagban késő délután kezdődik, többször hajnali 4-ig tart — öltözés, smink, frizura, majd próbák a helyszínen. A rendezői instrukciók alapján újra és újra felvesszük a jeleneteket. Néha hosszú órák telnek el egyetlen beállítással, de közben a csapat összetartása, a közös nevetések és az apró sikerek felejthetetlenné teszik ezeket a napokat.
* Milyen élmény ez számodra? Volt már részed hasonlóban?
— Ez volt az első jelentősebb filmes munkám, de korábban a színházban dolgoztam mint sminkes és frizurakészítő — ott is lenyűgözött a kulisszák világa. Mindig kíváncsi voltam, milyen lehet a másik oldalon színészként megállni a helyem. Most megtapasztalhatom ezt, és nagyon élvezem. Úgy érzem, ez egy új ajtó, mely megnyílt előttem.
Mónika azt is elmondta, hogy a film premierje 2025 őszére várható, és több nemzetközi fesztiválra is benevezik. Valószínűleg meg lehet majd tekinteni a szerbiai mozikban, valamint a nemzetközi streamingplatformokon is — ennek a pontos részletei azonban még szervezés alatt állnak.
* Egy kicsit magadról is mesélj. Mi mindennel foglalkozol?
— A fő hivatásom hajstílus-tanácsadóként indult, emellett sminkesként is dolgoztam. Mára azonban az írás vált életem középpontjává. Novemberben jelenik meg egy drámai trilógiám a Libri Könyvkiadó gondozásában, mely egy női főhős belső utazását és harcait mutatja be. A lélektani dráma, az önismeret és a sorsfordító döntések világa foglalkoztat leginkább. A filmforgatás új inspirációt ad számomra — elképzelhető, hogy hamarosan forgatókönyvírásban is kipróbálom magam. Az írás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem belső szükségszerűség. A történeteim gyakran egy belső kérdésből indulnak, és sokszor a személyes tapasztalataim is visszaköszönnek bennük. A film világában szerzett élményeim rengeteget segítenek abban, hogy még hitelesebben, filmszerűbben tudjak jeleneteket és karaktereket építeni. Sokan kérdezik, mik a terveim a jövőre nézve. A válaszom: több irányba is nyitnék. Egyfelől szeretnék elmélyülni a forgatókönyvírásban — már el is kezdtem egy rövidfilm vázlatát. Másfelől, ha a lehetőség úgy hozza, szívesen vállalnék kisebb-nagyobb szerepeket is a kamera előtt. Nem feltétlenül a hírnév vonz, hanem az alkotás öröme, az a különös közösségi élmény, amelyet egy forgatás nyújt. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam a megjelenésemről, a természetes jelenlétemről vagy a munkához való viszonyulásomról. Ezek a visszacsatolások erőt adnak. Hiszem, hogy három dolog kell a sikerhez: cél, hit és sikertudat. Ha ezeket a szabályokat betartjuk, a határ valóban a csillagos ég. Úgy érzem, most egy olyan különleges időszakát élem az életemnek, amikor a sokféle tapasztalat, útkeresés, kudarc és siker elkezd összeérni egy közös irányba. Talán ez az egyik legnagyobb ajándék: amikor az ember megtapasztalja, hogy a szenvedélyei, a kíváncsisága és a hite valóban képesek alakítani a jövőjét. Nem tudom pontosan, hová vezet ez az út, de azt igen, hogy mindennap hálás vagyok érte. Az alkotás, a történetmesélés és a művészet számomra nemcsak hivatás, hanem lehetőség is arra, hogy elmondjam, amit másként nem tudnék kifejezni.
(A filmforgatás fotóit Harangozó Mónika bocsátotta lapunk rendelkezésére.)