Az ünneplő torontálvásárhelyi Dalárda

A torontálvásárhelyi református egyházi Dalárda 1890-ben jött létre '48-as Polgári Dalkör néven. Neve nyolc évvel később módosul Egyházi Dalkörre, ténykedését pedig a világégéseket követő elszakítás, illetve ''felszabadulás” rázós évtizedeiben is megőrzi. A fénykorában nyolcvan taggal bíró dalegylet a kisebbségi kultúra egyik legharcosabb és legtermékenyebb tényezőjeként volt jelen a Délvidéken - egészen a múlt század 80-as éveinek az elejéig. Sajnos, kellő fiatalítás hiányában a kórus felmorzsolódása egyre nagyobb ütemű, majd az akkori karnagy, Tóth Béla diakónus kántor elhalálozásával voltaképpen meg is szakad a csaknem egy évszázadnyi folytonosság. A Dalárda legújabb kori történelme a szépemlékű karvezető fia, Tóth Zsolt kántor nevével fémjelezve indul útnak 1999-ben. Kerek tíz esztendővel ezelőtt.
Ezt az újjáalakulást, illetve a gyülekezet kétszáztizedik évi fennállását ünnepelték november 14-én a Torontálvásárhelyi Református Egyházközségben, tövében a messzi távolból is utat mutató templomuk tornyának, amelybe pontosan száz esztendővel ezelőtt, vagyis 1909-ben épült óramű. Egybeesett mindez azzal az Isten-dicséretekre és zsoltáréneklésre alapozott vándorjellegű nappal, amelyet immár a hatodik alkalommal tartottak meg a Bánságban.
A Bánáti Kórustalálkozó-napi ünnepi istentiszteleten az igehirdetés tisztje nt. Marton Károly esperes urat, a rendezvény eszmei atyját illette meg, teljessé téve azt a Bácskossuthfalvi Református Gyülekezet kórusának fellépésével, illetve nemzetünk imájával. Utána a bácskossuthfalviak, Jámbor Julianna fiatal zenei tehetségük hegedűkíséretével fellépő magyarittabéiek, majd a hertelendyfalviak tettek ún. bizonyságtételt. Nemkülönben az egyesült felállásban bemutatkozó belgrádi református és szlovák evangélikus szórványgyülekezet, soraikban munkatársával annak a németországi Gustav Adolf Werk egyházi segélyszervezetnek, amely jelentős pénzösszeggel járult hozzá a Torontálvásárhelyi Református Egyházközség lelkészlakásának az újjáépítéséhez. A nagybecskerekiek kórusa helyett csupán a nevükben érkező Varga Anna néni énekhangja szárnyalt. A fellépők sorát a helybéliek dalárdája zárta. Vagy inkább teret nyitott a továbblépéshez. Miként azt a házigazda Gyenge Károly tiszteletes úr is megjegyezte: a református embert a folytatásba vetett hitéről lehet felismerni. Bizakodó és köszön(t)ő gondolatai után a magyarittabéi Perki Piroska olvasta fel Az élet alkonyán című költeményt.
A patinás évfordulók jegyében megünnepelt találkozót a Barbu Erzsébet tanárnő orgonakíséretében közösen elénekelt Szózat, nt. Halász Béla hertelendyfalvi tiszteletes úr záróáhítata, illetve a XC. zsoltár tette teljesebbé.