Az 1944-es tömegsírok feltárását Szerbiában várhatóan Zaječar környékén kezdik el
Noha nem volt nagyobb visszhangja a szerb közvéleményben, és a médiumok sem szenteltek jelentős teret az 1944-es tömegsírok feltárásara vonatkozó, az illetékes kormánybizottsághoz Zaječarból érkezett kezdeményezésnek, mégis igen jelentős és biztató lehet a Szerbiában élő valamennyi, tragikus eseményt elszenvedett nemzet számára. Mindenekelőtt az ártatlanul kivégzettek, a meghurcoltak, a túlélők, valamint a leszármazottaik számára. Ha valóban megkezdődik a Zaječar környékén 1944. szeptember 12-én kezdődött, a partizánok parancsra történő kivégzéseinek, az ártatlan áldozatok tömegsírjainak a feltárása, az azt is jelentheti, hogy Szerbiában elindulhat a tragikus történelmi múlttal - s a közelmúlttal - való szembenézés fájdalmas folyamata.
Reméljük, hogy ezúttal nem marad a zaječari bíróság fiókjában a szerbiai kormány tömegsírok-bizottságának követelménye, melyet Veljko Odalović elnök írt alá, és amelyet a bizottság tagjaival együtt adtak át szeptemberben. A követelmény konkrétan a Kraljevica erdőparkban lévő tömegsír feltárására vonatkozik, és ami a számunkra ennél is fontosabb: a maga nemében az első ilyen indítvány Szerbiában. A bizottság eddigi adatai szerint az ország területén mintegy 150 tömegsír van. Munkájukat jelentős mértékben megkönnyítik a túlélők vallomásai. Eszerint és az eddig feltárt dokumentumok alapján a Kraljevica erdőparkban csaknem száz tetem lehet. Az áldozatokat bírósági eljárás és ítélet nélkül végezték ki a partizánok a II. világháború után, 1944 őszén. De a Szlovéniában eddig feltárt tömegsírok szomorú tapasztalatai alapján megtörténhet, hogy egy-egy tömegsírban többen is lehetnek. Srđan Cvetković történész, a bizottság titkára szerint bizonyosat csak akkor tudunk meg, ha bírósági engedéllyel megkezdődik az első tömegsír feltárása és az áldozatok azonosítása.
A volt Jugoszlávia utódállamaiban eddig csak Szlovéniában kezdték meg a II. világháború után ártatlanul kivégzettek tömegsírjainak a feltárását. A parancs minden kivégzésre Belgrádból érkezett, Aleksandar Rankovićnak, az OZNA vezetőjének és helyettesének, Slobodan Penezićnek az aláírásával. A zaječari körzetben kivégzettek névsorát a kormánybizottság megtalálta a Biztonsági-tájékoztatási Ügynökség archívumában. Eszerint megközelítőleg 650 személyt végeztek ki, majd (az elbeszélések alapján) öt tömegsírba hantoltak el őket.
Szerbiában miért a Kraljevica-hegyen kezdik a feltárásokat? Egy szemtanú, Dobrivoj Tomić vallomása, valamint néhány korábban elhunyt szemtanú írásos feljegyzése nyomán viszonylag pontosan meghatározták a tömegsír vélt helyét az erdőparkban. Az akkor még kisgyerek Tomić bácsi a mai napig sem tudja elfelejteni azt a napot, amikor az édesapját kivégezték... å az édesanyjával és sok más helybelivel messziről tehetetlenül nézte, amint ''...az oznás őrök drótkerítést húznak a gödör köré, és ütik-verik a jajveszékelőket. Egy asszony egy tisztnek esett, az emberek alig bírták elhúzni... Mire a tiszt ránk ordított: van még a szakadékban hely! A többiek meg nekünk szegezték a puskákat. Ekkor visszahúzódtunk. Az apám nem vett részt a háborúban. Neki azért kellett meghalnia, mert a kommunista párt helyi főnöke szemet vetett a házunkra, és bele is költözött...”
Vajdaságban az elmúlt két évtizedben számos visszaemlékezés jelent meg az 1944 októberében kezdődött megtorlásokról, ártatlan emberek tömeges kivégzéséről, jeltelen sírjaik hollétéről. Mégsem vette mindeddig kezdetét a Vajdaságban lévő tömegsírok feltárása...