Jó példa erre a Kanzleramt kiadó, melyet a kilencvenes évek derekán Heiko Laux alapított, aki egyébként a nyolcvanas évek végén kitűnő zenei válogatásaival hívta fel magára a figyelmet. A minimál house zenei darabjai általában remek hang és dallamkezelés folyamán jöttek létre, a lecsupaszított minimalista ütemek pedig elsősorban nyugalmat, pozitív hangulatot és lenyűgöző, ultramodern hangzásvilágot árasztottak. Heiko Laux többek között olyan producerekkel vágott neki egy komoly zenei kiadó felépítéséhez, mint a későbbiekben világhírűvé vált Johannes Heil, Christian Morgenstern, Dennis, DeSantis, Diego Hostettler, Alexander Kowalski, Patrick Lindsey, vagy Anthony Rother.

A tehetséges fiatalokból összeálló lemezkiadó sikeresen vette fel a versenyt azokkal kiadókkal, amelyeknek tulajdonképpen a példáját követte. Ilyen volt egykor a Kurbel vagy a berlini Tresor. 1994 előtt egyébként a Kanzleramt Laux bátyjának a techno klubja volt, amelyben többek között Johannes Heil és Christian Morgenstern is szórakozott, még tinédzserként. Itt szomorú kitételként le kell megjegyezni, hogy Christian 2003-ban, feltételezhetően szívelégtelenségben, 27 éves korában elhunyt. A Kanzleramt nagyüzeme tehát beindult Patrick Lindsey — Another Day és Heiko Laux — Kanzleramt Theme című szerzeményeivel.

Az ezredfordulót követően pedig az az Alexander Kowalski csatlakozott hozzájuk, akit Laux az utolsó technohősök között tartott számon. Kowalski szerepe azért volt kiemelkedő, mert sikerült neki a minimál zene és a tech house stílus ötvözetét olyan népszerűvé tenni, amely által fiatalok ezrei váltak az irányvonal követőivé. A nagy népszerűségnek köszönhetően azonban szinte veszélybe került a stílus underground jellege. Ettől függetlenül a Kanzleramt kiadó zenéi előremutatóak maradtak és nem váltak mainstream jellegűvé, azaz továbbra is megmaradt a kísérleti hangzásuk.