A zajok és zörejeknél maradva a kilencvenes évek közepén, Thomas Brinkmann igazán impozáns, a korát meghaladó művészetet alkotott.

A hangkísérletei valamikor a nyolcvanas években kezdődtek a nevezetes Düsseldorfi Művészeti Egyetemen, ahonnan finoman szólva is eltanácsolták, a maga radikális és öntörvényű művészet értelmezése vagy felfogása miatt. Brinkmann azonban nem keseredett el és újraértelmezte a soul, funk és a dub zörejeit és lecsupaszított, úgynevezett szkreccsekkel (scratch) tarkított minimalizmust fabrikált belőlük. Thomas Brinkmann munkásságára nagy hatással volt a kölni székhelyű Studio Eins kiadó, amelyet egy érdekes zenei sorozat jellemzett. A kiadványok, illetve a zenei darabok címeit egy színskála alkotta. Így születtek meg a grün, gelb, rot, blau, orange, lila, hellblau, rosa, silber, vagy a gold című alkotások. A minimalista művész az ezredforduló felé közeledve saját lemezkiadót indított Ernst néven, amellyel szintén egy különös sorozatot dobott a piacra. Ezúttal azonban a színskálát egy női névlista váltotta fel.

Az Anna/Beate, Clara/Doris, Erika/Frauke, Gisela/Heidi, Inge/Jutta, Karin/Lotte, Monika/Nicola, Olga/Petra, Susi/Trixi, vagy Ulla/Vera elnevezésű kislemezek mind-mind érdekfeszítő alkotások voltak. Ha meghallgatjuk Thomas Brinkmann zenéit, azokból érezhetjük, hogy az biológiai létet és a lelket számítógépes programként fogja fel, amelyeket leképezhető kódok tesznek kiszámíthatóvá, biztosítván ezzel a zene szigorú ritmikai ismétlődését, amelyre a művész a legnagyobb hangsúlyt fekteti. Thomas Brinkmann zenei szettjeinek gyakori szereplője egy francia származású, montreali zenész, aki Akufen művésznéven vált ismertté. Akufen a microsampling nevű zenei koncepció jeles képviselője volt. Az úgynevezett microsamplingeléssel másodpercnyi hangfoszlányokat épített be zenei struktúrájába. Ezek a hangok többnyire emberi hangok voltak, de nagyon gyakran előfordultak még zongora és gitár hangfoszlányok is.