Az atomok ütközete

Az atomok ütközete

Régi történet új köntösben — Kormány—ellenzék csata a bővítésért

Régi történet új köntösben

Magyarországot sajnos elég sok minden osztja ketté, a többi közt a paksi atomerőmű bővítésének kérdése is. A rendszerváltás előtt, 1983-ban kezdte meg működését az atomerőmű első reaktorblokkja. A szovjet befolyásnak „köszönhetően” egykori építői orosz technológiával ruházták fel. Az orosz technológia azonban egyúttal azt is jelentette, hogy a később esedékes bővítéskor, illetve az új blokkok elhelyezésekor is az orosz műszaki megoldásokra kell majd támaszkodni. Nem véletlen, hogy a szovjet hatalom még a nyolcvanas években szerette volna bővíteni az atomerőművet. Oroszországon kívül azóta számos más ország is versengett a paksi bővítésért. Egyebek közt koreai, japán, amerikai és francia cégek szerették volna kivenni a részüket Magyarország egyik legnagyobb beruházásából. A paksi atomerőmű újkori, avagy rendszerváltás utáni kiterjesztésének előkészítése a 2007. esztendőre tehető. Ebben az évben kezdték ugyanis a Magyar Villamos Művek szakértői kidolgozni a beruházást megalapozó tanulmányt. Ez a bizonyos Teller-projektum szinte titokban készült, mivel az egykori szocialista kormányt kötötte az 1996. évi atomtörvény, mely szerint parlamenti felhatalmazásra lett volna szükség ahhoz, hogy előkészíthessék a paksi bővítést. A Kóka János által vezetett gazdasági minisztérium új energiapolitikai koncepciójában a paksi bővítés nem szerepelt az elsődleges tervek között, azaz kevésbé helyezett rá hangsúlyt a minisztérium. Mégis ekkor dőlt el — a szocialista frakció közbenjárására —, hogy a magyar kormány a következő évtizedekben az atomenergiát fogja előnyben részesíteni. A bővítés tervei 1000 és 1600 MW közötti blokknagyságról, nyomottvizesreaktor-típusról, 2000—3000
euró/kW létesítési költségről és legalább 60 év üzemidőről szóltak.

Kormány—ellenzék csata a bővítésért

A kormányváltás után a Fidesz vezette új kormány a szocialistáktól kapott örökségnek köszönhetően tovább egyengette az atomerőmű bővítésének útját. 2010-ig nem is volt különösebb nézeteltérés a Fidesz és a szocialisták között ezzel kapcsolatban. Mindez részben bizonyos háttérmegállapodásoknak volt betudható. Az ezt követő időszakban azonban olyannyira eltávolodtak egymástól az álláspontok, hogy a Magyar Szocialista Párt 2011-ben már az atomerőmű-bővítést is elutasította. A szocialisták korábban nemzetközi atomerőmű-felújítási pályázatot szerettek volna kiírni. A tendertől függetlenül azonban már akkor mindenki tudta, hogy az orosz terv lesz a befutó. Végül Orbán Viktor magyar kormányfő tett pontot a bővítési ügy végére ez év január 14-én azzal, hogy pályázat nélkül írt alá szerződést Vlagyimir Putyin orosz államelnökkel. Így az oroszok elértek mindent, amit már a szovjet időkben is szerettek volna, azaz oroszlánrészt vállalhatnak a hatalmas beruházásban.

A történet furcsa bája azonban az, hogy a hosszú évtizedek folyamán a szereplők egy kissé megváltoztak, valamint a szerepek részben kicserélődtek. Akik egykor oroszbarát politikát folytattak, és önpusztító oroszellenességgel vádolták Orbán Viktort és kormányát, azok most Magyarországról mint szovjet utódállamról beszélnek, népszavazást követelnek, és tüntetnek a paksi atomerőmű bővítése ellen. „Választhatjuk azt, hogy a mi hazánk szovjet utódállam legyen, Orbánisztán, vagy választhatjuk azt, amit ‘89-ben, ‘90-ben egyszer már választottunk, egy független, demokratikus európai jogállamot, egy normális Magyarországot” — jelentette ki egy tüntetésen Bajnai Gordon, az Együtt—PM vezetője. Mindeközben Orbán Viktor, aki néhány évvel ezelőtt még az „orosz medve” bajszát húzogatta, most vidáman aláírta Putyinnal az évtized beruházását.              

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Az atomok ütközete
  • Sass László
  • 2016.09.19.
  • LXXI. évfolyam 37. szám
Az atomok ütközete
  • dr. Német László SVD, nagybecskereki püspök
  • 2016.09.12.
  • LXXI. évfolyam 36. szám
Facebook

Támogatóink