Ezúttal egy folyóiratot szeretnék a Hét Nap olvasóinak figyelmébe ajánlani. A Sikoly című irodalmi és művészeti folyóiratot, amelyet a Sziveri János Művészeti Színpad jelentet meg évente négy alkalommal, immár 2004 óta. Az idei tavaszi számról kívánok szólni, melyet Fekete J. József ötvenötödik születésnapjának apropóján állított össze a folyóirat szerkesztősége.
Égtájunk meghatározó szerepet játszó egyedi és eredeti, s mint a rövid életrajzi összefoglalóból kitetszik, igen sokoldalú íróegyéniségéről van szó, akinek mindig figyelemfelkeltő, kiművelt, sajátságos stílusú és mondanivalójú, gondolatgazdag írásai nem véletlenül érdemeltek ki számos hazai és külföldi díjat, elismerést. Az utóbbi időkben a Magyar Szó főmunkatársaként rendszeresen publikált szövegeivel nagyban hozzájárul azokhoz a minőségi elvárásokhoz, melyekre joggal tartanak igényt egyetlen napilapunk olvasói. Azt is mondhatnám, hogy Fekete J. felzárkózott azokhoz a nagy elődökhöz, akik egykor a vajdasági magyar sajtó közkedvelt munkatársai voltak. Olvasótáboruk volt, sokan érettük lettek lapelőfizetők. A kortárs lapjainknál dolgozók ilyesmivel már nemigen dicsekedhetnek.
A Fekete J. József által megfogalmazott híreknek, kommentároknak, újságírói jegyzeteknek, riportoknak, tudósításoknak és interjúknak specifikus hangvétele van A felismerés/ráismerés örömével jár együtt egy-egy írásának olvasása. Ami engem illet, sokszor megesett már, hogy csak azért olvastam el egy-egy cikket, mert ő szignálta.
A Sikoly 30. száma egy változatos és gazdag, értékét tekintve kiváló írói munkásság bemutatására vállalkozott. Ízelítőt ad a kritikusi, esszé- és tanulmányírói tevékenységről, valamint közli a bemutatott szerző tiszteletére megírt írásokat is. Mindezt pedig egy átfogó, terjedelmes beszélgetés vezeti be, melyben, ahogyan Silling István megállapította, a periférián művelődési központot teremtő Fekete J. József osztja meg a feltett kérdésekre megfogalmazott gondolatait.
Nincs szándékomban részleteiben ismertetni az interjút, hiszen az olvasmányajánlás ennek a könyvszéli jegyzetnek a célja. Igen beszédes viszont a cím: A kizárólagosság tagadása, mely egyértelmű hitelt tesz egy emberi magatartásforma mellett, mely Fekete J. munkáiban mindenkor félreérthetetlenül tetten érhető, lett légyen az irodalomtörténet, kritika, elméleti kérdés, esszé, újságírói jegyzet vagy éppenséggel művelődésszervezői tevékenység. Két dologra mégis szívesen felhívnám a figyelmet. Mindenekelőtt a Szentkuthy Miklósra vonatkozó, itt közölt reflexiókra, annál inkább, mert Fekete J. az egyik legtekintélyesebb Szentkuthy-kutató. A másik annak a kérdéskörnek a körbejárása, amely az írói alteregóról, a ''független alkotói entitások természetéről és természetességéről” mond el elmés és egyben lebilincselő, szellemi kihívásokban gazdag megállapításokat, pontosítván azt is, hogy esetében ''önálló szerzői entitásról, nem pedig alakmásokról, alteregókról van szó”, amikor Nettitiaként, Ephemeriaként, Lakatos F. Margitként vagy Mihályi Czoborként jegyzi írásait.
Meg kell mondanom azt is, hogy számomra nagy élmény volt A közös magány alcímet viselő interjúrész olvasása, mert nagyon szeretem a bölcs Umar ibn Abi al-Maarri lemúriai történeteit, azt a gondolkodásmódot, amelyet Nettitia K. Frorse kifejezésre juttat a Lemúria legtetején című könyvben.
Aki szeret a szellem útjain barangolni és a szellemi kincsek gyűjtését előbbre valónak tartja mint a pénzzel megvásárolható, ám könnyen el is veszíthető javakat, lapozzon bele a Sikoly 30. számába. A vidékünkön ritkán megfogalmazásra kerülő lélekmegvilágító és lélekvigasztaló gondolatokra, úgy vélem, ma igen nagy szükség van, mivel tudathasadásos világban élünk, amelyben a virtuális rátenyerelt, ránehezedett az emberszabású valóságra. Ilyen esetekben egyedül a szellemi utazás tudja megvédeni az embert az elembertelenedéstől és megfulladástól.
Fekete J. József írásai erre adnak lehetőséget. Nagyon kevés a hozzá hasonló alkotónk.