Kalapis Sztoján Muzslyán szolgáló SDB atya, szalézi szerzetes Erzsébetlakon született 53 évvel ezelőtt. Bolgár származású szülei (Iván és Mária) 12 gyermeket neveltek. Sztoján atya szülőfalujában fejezte be az általános iskolát: az első négy osztályt magyar nyelven, az 5-8. osztályt viszont szerb nyelvű tagozaton végezte el. Ezután a papi pályát választotta: a szlovéniai Želimljében tanult a papi gimnáziumban, utána pedig a ljubljanai teológiai egyetemre iratkozott. 1987-ben diplomázott, és ugyanebben az évben szentelték pappá. Öt éven át volt plébános Bókán. A háborús, ínséges időkben sokszor kerékpárral járta végig a plébániához tartozó hét falut. Később az egyházmegye ifjúsági és ministráns referensévé választották. Alapítója és 10 évig vezetője volt a Vajdasági Magyar Cserkészszövetségnek. Sztoján atya szervezésében ifjúsági zarándoklatokra, ifjúsági találkozókra jutottak el a fiatalok, azonkívül foglalkozott az ifjú házaspárokkal, családokkal is.
A nővérek működtette kollégium mintájára álmodta meg rendtestvérével, Stanko Tratnjek muzslyai plébánossal a muzslyai Emmausz fiúkollégiumot. Az 1994/95-ös tanévben két nezsényi diák elhelyezéséről gondoskodtak, majd érkeztek Versecről, Nagykikindáról, vagyis mind több szegény sorsú diák igényelte az efféle segítséget. 2000-ben kezdték építeni az intézményt, és az akkori kilenc diákjuk lett az első lakója a szórványkollégiumnak. Főtámogatójuk a Határon Túli Magyarok Hivatala, az Apáczai Közalapítvány, a Renovabis nevű németországi katolikus segélyszervezet és a szalézi rend volt.
Kalapis Sztoján a Magyar Köztársasági Érdemrend polgári tagozatának lovagkeresztjét a bánsági magyar szórványban végzett áldozatos és eredményes munkájáért, a muzslyai Emmausz Kollégium létrehozásában és igazgatásában vállalt tevékenységéért, a szegény sorsú magyar fiatalok anyanyelven történő továbbtanulásának az elősegítéséért kapta.
" Mit jelent Önnek ez a kitüntetés?
- Azt jelenti, hogy a 25 éves munkám eredményes volt, és Isten segítségével termést hozott. Bárhova visz is a hivatali utam, mindenhol vannak ismerőseim, segítőim. Néha úgy gondolom, hogy talán nem is érdemeltem meg ezt az elismerést. Máskor pedig fognám ezt a díjat, a Lovagkeresztet, és szívem szerint száz darabra vágnám, hogy minden segítőmnek, minden munkatársamnak adhassak egy kis darabkát belőle, hadd jusson mindazoknak, akiknek a segítsége nélkül nem tudtam volna megvalósítani az elképzeléseket. Ha a Jóisten nem adta volna őket így mellém állni vagy előttem járni, akkor nem tudom, egyedül mire mentem volna, kiérdemeltem volna-e ezt a díjat. Ezért hálával tartozom nekik. Mindenképpen nagyon köszönöm továbbá azoknak, akik felterjesztettek erre a kitüntetésre, köszönöm az elbírálóknak, mert jó érzéssel tölt el, hogy a munkámat méltányolják.
" Tíz éve adták át rendeltetésének a kollégiumot. Az első évben 9-en voltak a lakói, most 62 tanulónak nyújt elhelyezést. A jó híre ma már mindenhová eljutott.
- Az elmúlt időszakban 87 diákunk sikeresen befejezte a három-, illetve négyéves középiskolai tanulmányait. Voltak olyanok is, akik itthagytak bennünket, mert nagyobb szabadságot akartak maguknak, nagyobb kényelmet, esetleg esténként el szerettek volna járni szórakozni stb. Nálunk azonban minden bennlakónak tartania kell magát a megszokott házirendhez, és persze akadnak olyanok is, akik nem tudják ezt megtenni.
" Az igazi visszajelzések az exkollégisták találkozójáról érkeznek...
- A fiatalok igényelték, hogy találkozzanak egymással és velünk, nevelőkkel. Fontosnak tartották, hogy elbeszélgessenek a múltról, elmondják a jelenüket, a mostani életükről beszéljenek. Szívesen jönnek, ha nem is két napra, de néhány órára mindenképpen ellátogatnak hozzánk. Valójában az is volt a célunk, hogy összehozzuk pl. a székelykevei gyereket a szajánival, hogy létrejöjjenek életre szóló barátságok.
" Nagy terveik vannak: a kollégium bővül, az építkezés javában folyik.
- Szalézi szerzetesek vagyunk, és nálunk fontos szerepe van a sportnak, a játéknak, a fiúk szabad ideje hasznos kihasználásának. Ezért van a focipálya, a kosárlabdapálya, bent a csocsó, az asztalitenisz, hogy minél jobban lekössük a fiatalokat a szabad idejükben. A fölösleges energiájukat valami módon le kell vezetniük, vagyis sokkal egészségesebb testük-lelkük, ha sportolnak, és nem valami csintalanságot tesznek. Amikor felépítettük a kollégiumot, nagyon sajnáltuk, hogy nem építettünk egy tornatermet is mellé. Különösen a téli időszakban érezzük a nagy hiányát. 2008-ban aztán támogatást kaptunk a kollégium bővítésére. Pincére is nagy szükségünk van, hiszen saját konyhával rendelkezünk, és az élelmiszer raktározására nincs helyiségünk. Ez a rész már megépült, most folytatódik a munka a tornaterem felépítésével és az emeleti résszel, ahol még 7 szoba létesül, így bővül a férőhely, és 21 gyerekkel többet tudunk fogadni intézményünkben.
Sztoján atya beszámolt még róla, hogy a 2012/2013-as tanévben legalább kilenc gyerek biztosan igényli a kollégiumi ellátást, de ez a szám csak hozzávetőleges, hiszen jó néhány településről nincsenek arról szóló információik, hogy hányan iratkoznának a nagybecskereki iskolák egyikébe. Őszre 17 hely szabadul fel a magyarul tanuló középiskolások részére. Eddig főként Szajánból és Székelykevéből érkeztek a fiúk, de bácskai: moholi, adai, péterrévei lakói is vannak a muzslyai fiúkollégiumnak.
Sztoján atyát 2001-ben Teleki Pál-bronzéremmel tüntették ki a cserkészetben végzett tízévi munkájáért, 2004-ben Apáczai Éremmel jutalmazta az Apáczai Közalapítvány a határon túli magyar szórvány oktatásban vállalt tevékenységéért, 2010-ben pedig a Kisebbségekért Díjat vehetett át a Magyar Köztársaság miniszterelnökétől.