Az Újvilág a jobb világ?

Az Újvilág a jobb világ?

A szabadkai Népszínház Magyar Társulata máris túl is van az évad első bemutatóján. Egy elsősorban középiskolásoknak szóló darabot vittek színre, Pass Andrea írta és rendezte. Ez az Újvilág. A főszerepet Greguss Lilla játssza, aki korát tekintve is tökéletes választás volt a tizenhat éves Kata alakítására, s bár mély vízbe dobták egy ilyen főszereppel, ügyesen lubickolt benne.

A tinédzser lány, Kata és édesanyja (G. Erdélyi Hermina) a régi, gazdag környezetüket maguk mögött hagyva egy lakótelep panellakásába költöznek. A szomszédok között van Robi (Nyári Ákos), aki igen szélsőségesen gondolkodik a világról, egy icipicit rasszista, a szkinhedek táborát erősíti, Dr. Martens bakanccsal a lábán, ahogyan azt ez a szubkultúra megköveteli. Már a beköltözésükkor megismerkednek, és hamarosan belép a képbe Robi barátja, Áron (Baráth Attila) is. A két fiú karaktere nem feltétlenül ellenszenves, sem Kata, sem a néző számára, hiszen Áron például nagyon olvasott (ezzel el is nyeri Kata bizalmát, aki maga is imád olvasni), Robi pedig nagyon kedves a lánnyal és anyjával is (anyuka persze átlát a szitán, nem támogatja a barátságot).

A fiúk felkarolják Katát, odafigyelnek rá, amit például az őt és édesanyját elhagyó apa (Pálfi Ervin) nem igazán tesz meg. Ahogyan a tizenéveseknél ez lenni szokott, Kata is a lázadó korszakát éli, s bár eleinte nem szimpatikusak neki a fiúk, sőt, ijesztőek, végül összebarátkozik velük, ő is a csapat tagja lesz. Tartozni kezd valahová. Általuk ismerkedik meg azokkal a szélsőséges eszmékkel is, amelyek szöges ellentétben állnak azzal a szabadelvű nevelési módszerrel, amelyet szülei követtek. Úgy érzi, ezzel a szembenállással tudja még inkább kifejezni lázadását a szülei felé. A három fiatal tele van sérelmekkel, és közösen, egymást felbujtva, szélsőséges elveiket követve durvulnak el mind jobban és jobban.

A darab minden szegmensét tekintve minimalista, a hangsúly a történetre, a párbeszédekre van helyezve. A színészi játék sem elnagyolt, a rendező a realitást mutatja meg a színpadon. Apa és lánya, anya és lánya párbeszéde sem művi, zsigerből jövő válaszok hangzanak el az érzelmeiben sérült, a család intézményében csalódott lány szájából, s őszinte mondatok a szülőkéből, akik nem igazán tudják kezelni a fennálló helyzetet, egészen addig a pontig, amíg úgy nem döntenek, megosztanak lányukkal egy igen fontos információt a felmenőikről. Ez a gesztus a szülők részéről több kérdést is felvet. Miért volt erre szükség, ha már annyira szabadelvűen gondolkodnak, illetve nevelik leányukat? Miért hallgattak eddig? Hogy mi ez a titok, melyet megosztanak Katával, azt nem mondom el, nézzék meg az Újvilágot, és mindenre fény derül.

Az előadást egy kerekasztal-beszélgetés követ, melyen a középiskolások kifejthetik véleményüket a darab kapcsán felmerülő témákról, hiszen a történet 1999-ben játszódik ugyan, de nem egy múltbeli problémáról szól, a radikális gondolkodásmód ma is ott van a fiatalok körében. Hogy a darab íróját és rendezőjét idézzük: „Az előítéletes gondolkodás jelen van a társadalmunkban. Az is tény, hogy a fiatalok közül nagyon sokan azonosulnak a szélsőséges eszmékkel. Ezzel élesben találkozni egy iskolában, egy osztályközösségben rettenetesen ijesztő és egyben nagyon elszomorító. Ezért is hoztuk létre az előadást.”

A produkció díszlet- és jelmeztervét Bobor Ágnes készítette, a jelmeztervező-asszisztens Pesitz Mónika, a munkatárs Brestyánszki B. Rozi, a rendező asszisztense, a súgó és az ügyelő pedig Kocsis Valéria.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Színház rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink