Az Igazság Ligája
Brasnyó Zoltán
2017.12.18.
LXXII. évf. 50. szám
Az Igazság Ligája

Mintegy másfél évvel ezelőtt a Batman Superman ellen — Az igazság hajnala több volt mint csalódás, illetve jóval több mint kritikai bukás.

Mindannak a szimbóluma lett, ami nem működik Hollywoodban, és amire a képregényrajongók a legkevésbé sem vágynak. Hemzsegett a forgatókönyvi logikátlanságoktól, sőt, végül az egész DC-moziverzum megkapta a szegény ember Marvelje nem túl rangos kitüntetést is.

Az viszont egyáltalán nem igaz, hogy a mozipénztáraknál is megbukott volna, éppen ellenkezőleg. Az Öngyilkos osztag után megint húztuk a szánkat, nem értettük, miért kellett ennyire furcsára, egy kissé szürreálisra, és ami rosszabb, több ponton összecsapottra venni a figurát. Az új Joker-interpretáció sem ütött akkorát, mint vártuk. Kaptunk helyette egy szerepét túljátszó, kisminkelt pszichopatát Jared Leto alakításában.

Az Igazság Ligája már az előzetesek alapján is ígéretesebbnek tűnt. A Bosszúállók DC-univerzumos megfelelője ez a történet Flashsel, Supermannel, Batmannel, a Csodanővel, Aquamannel és a többiekkel. Egyszóval azokkal, akik több mint fél évszázada megdobogtatják a képregényeken nevelkedett generációk szívét. A receptből tehát a világ legjobb szuperhőssztorija is lehetett volna, mégsem muzsikál úgy, ahogyan szeretnénk. Ezúttal is Zack Snyder rendező sötét tónusai dominálnak, Gal Gadot gyönyörűbb és szexibb, mint valaha, a zene és a vizuális trükkök pedig parádésak.

Több olyan háttérsztori is beárnyékolta a filmet, amely egy ideig a lapok címoldalán szerepelt. Snyder lánya ugyanis az év elején öngyilkos lett, így a direktor búcsút intett a projektumnak. Az Igazság Ligája mintegy négyötödét ekkorra már leforgatták, Joss Whedon vette át a munkát. Igen bizarr fordulat, hogy éppen neki adták át a rendezői széket: Whedon rendezte ugyanis a Bosszúállókat is, mely Az Igazság Ligája konkurenciája. Ben Affleck Batmanként ezúttal nemcsak a szerepével, de a nézők nagy hányadának haragjával is küzd a filmben, ami a játékában is tetten érhető. Fogalmazzunk úgy, hogy nyilvánosan csak nagyon kevesen fejezték ki abbéli elégedettségüket, hogy éppen ő ölthette magára a legendás denevérkosztümöt.

Már az első képsorokból kiderül, hogy Superman halála óta nagyon rosszul mennek a dolgok Amerikában. Batman és Csodanő együttes erővel sem képesek elég hatásosan üldözni a bűnt, amikor pedig egy földön kívüli erő is fenyegetni kezdi a bolygót, úgy döntenek, szupercsapatot kell létrehozniuk a betolakodók ellen...

Csatlakozik hozzájuk Cyborg (Ray Fischer), az egykori atléta, aki ma félig ember, félig gép formában küzd — elsősorban a saját depressziójával. A tenger habjaiból érkezik Aquaman (Jason Momoa, a Trónok harca Khal Drogója), a rocker külsejű, nem túl bőbeszédű északi félisten, majd a szupergyors Flash (Ezra Miller), aki nyápic, hisztis tinédzserként az egyik legjobb humorforrás.

Egy kissé érthetetlen, hogy a film legelején miért tüntették fel Henry Cavill nevét — hiszen Superman meghalt, és a nézőknek „elvileg” nem kellene tudniuk, hogy esetleg visszatér. Talán kár volt ennyire egyértelművé tenni. A főgonoszt Steppenwolfnak hívják (nem, nem ő a Born to be Wild előadója), és mielőtt világuralomra törne, meg akarja szerezni a három szent dobozt. A világító kockák értelme végig egy kissé ködös marad a nézők számára.

Nehéz jót vagy rosszat mondani erről a filmről. A karakterek felépítésétől, a mély párbeszédektől, a hibátlan színészi játéktól számomra sokkal fontosabb egy ilyen mozinál a szórakoztatási faktor, hiszen nem egy véresen komoly drámára vagy egy évszázadokon átívelő családregény-adaptációra ültem be. Itt mégis hiányzott valami, a szükséges plusz, mely a Marvel-filmekben bizony megvan.

Balszerencsémre közvetlenül Az Igazság Ligája után néztem meg a Thor: Ragnarököt, és szórakoztatási faktor tekintetében a Thor harmadik része még a pályáról is lemosta Az Igazság Ligáját. Pedig a szereplők abban is jócskán monologizáltak, sőt, olykor egy helyben topogtak. Úgy érzem, többet érdemelnek ezek a hősök, mert a zanzásított, egy kissé kapkodós karaktervezetés miatt egyáltalán nem érezzük őket magunkénak. Teljesen közönyösek vagyunk azzal kapcsolatban, hogy mi történik majd velük.

Az sem tesz jót a filmnek, hogy a rengeteg lassított jelenet a végén már túlzottan hatásvadásznak tűnik, sőt, a főgonosz kidolgozatlan, homályos motivációi is csak rontják a helyzetet. Hihetetlen, de Batman és Superman neve, illetve kultusza adja el ezt a filmet. A karácsonyi főszezon előtt persze már kapni Az Igazság Ligája borotvakészletet vagy éppen Batman Superman ellen Legót. Ez pedig azt feltételezi, hogy egy teljesen új generációval szeretnék megszerettetni ezeket a karaktereket.

Kérdés viszont, hogy hosszú távon ez sikerülhet-e Hollywoodnak, hiszen ma már eléggé erős a mezőny, azaz túl nagy a konkurencia.


A nyitókép Szalai Attila illusztrációja

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Film rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..