Kovács Pál, az egyesület elnöke elmondta, mostanság mintegy húsz tagjuk van.

– A muzslyai méz kifogástalan, de sajnos, évről évre mind kevesebb van belőle. A klímaváltozás ránk is negatív hatással van, ezért csappant meg a méztermelés. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor édesapám már méhészkedett, én pedig ott voltam körülötte, és segédkeztem, amiben tudtam, sokkal többet pörgettünk egy-egy családtól, mint a mai világban. A méhészegyesületünk viszonylag kevés tagot számlál, de akik vannak, azok aktívak, és ennek köszönhetően fenntartjuk magunkat. A COVID-járvány is közrejátszott abban, hogy megcsappant a tagság létszáma. Abban az időben a környezetünkben sok egyesület tönkrement, vannak olyan csoportosulások, amelyek kénytelenek voltak teljesen beszüntetni a munkát. A tavalyi év nagyon rossz volt, az idei valamennyivel jobb, mint az előző, de most is van nagyobb mennyiségű méhpusztulás. A téli veszteség elég jelentős, ha nem is annyira, mint a tavalyi. Ez annak a következménye, hogy nagyon megemelkedett a hőmérséklet, a nyár folyamán nincs virágpor, mert a virágok nem virágzanak, elszárad minden. A méhek nem tudnak elegendő virágport szerezni, így nevelik fel a fiatal méheket, melyek nagyon kevés élelmet kapnak, és ennek következtében gyönge, rövid életű a populáció. Jelenleg nincs pontos adatom arról, hogy az egyesületünk tagságának hány méhcsaládja van, hány méhkaptárral tudunk majd gazdálkodni, mivel nagy veszteséggel kellett számolnunk. Várjuk az áprilist, hogy pontosan számba tudjuk venni a méhcsaládokat az egyesületünk keretében – hallottuk az Akác Méhészegyesület elnökétől.

Lovagi próba

Horváth András muzslyai méhész, az Akác Méhészegyesület oszlopos tagja a régebbi korszakot idézte fel, amikor még Becskerek volt Torontál vármegye központja.

– Abban az időszakban országos viszonylatban, az akkori Magyarország szintjén, Torontál vármegye a méhészet, a méz- és a viasztermelés szempontjából első helyen állt. Több ezer tonna mézet, méhviaszt szállított külföldre, ami igen jelentős eredmény volt, összehasonlítva a mai helyzettel, melyről nyugodtan állíthatom, hogy katasztrofális. Visszasírjuk a régi időket. Akkor minden, Magyarországon élő nemzetiség nyelvén jelentek meg méhészeti könyvek, tehát magyarul, németül, románul, szlovákul, szerbül, horvátul adták ki őket. Az akkori hatalom nagy gondot fordított a méhészetre, mert igen jelentős kiviteli árucikk volt a méz és a viasz is. A mai magyarországi országos méhészszövetség elődje négy vármegye összefogásával, Torontál, Temes, Arad és Szerém vármegye közgyűlése határozatának értelmében 1989 júniusában határozatba foglalta, hogy tevékenységét az egész országra kiterjeszti.

A muzslyai Torma Nándor idestova harminc éve méhészkedik, családját is bevonta a munkába, de a méhésztudását az édesapjától örökölte.

– Szinte az egész család méhészettel foglalkozik, a mézet a nagybecskereki városi nagypiacon értékesítjük. Jelenleg nagyon rossz a helyzetünk, állítom, hogy amióta méhészkedem, ilyen még sosem volt. 50–100 százalékos veszteségeink vannak az utóbbi években, a haszon pedig nagyon kevés. Azt sem titkolhatom el, hogy sok a hamisított méz a piacon, mert nagyon kevés az igazi. A jó mézet csak a méhészeknél lehet beszerezni. Nemhiába szoktuk hangsúlyozni, hogy az a legjobb, ha a fogyasztók ismerős méhésztől vásárolják a termékeket. A nagy üzletláncokban is lehet találni hamisított mézet, ezért óvatosan kell tekinteni az ottani termékekre. Nálunk a méz ellenőrzés alatt van, nagyban is átadjuk a felvásárlóknak, akik mindent ellenőriznek, így 100%-os mézet kapnak tőlünk. Én kénytelen voltam a méheimet áttelepíteni, mert a méhlegelő, ahol gyűjtötték a mézet, Muzslya végénél volt, és mivel itt van a Bégán túl a gumigyár, a szennyeződés miatt elhurcoltam onnan a kaptáraimat megfelelő helyre – mesélte Torma Nándor.

Bálint Tamás és Kovács Pál

Az Akác Méhészegyesület ünnepén négy mézlovagot avattak, Mezei Pétert, Bálint Tamást, Csíkos Lászlót és Boban Đurićot. Bálint Tamás nyilatkozatában hangsúlyozta, neki nem volt kérdés a méhészkedés, hiszen az édesapja is hivatásos méhészként tevékenykedik.

– Megállapíthatom, hogy én a méhészetbe beleszülettem. Édesapám ötven évvel ezelőtt kezdte, és már javában méhészkedett, amikor világra jöttem. Részben átvettem ezt a szakmát, és jómagam is legalább húsz éve foglalkozom vele, vagyis főállású méhész vagyok. Folyamatosan adódnak nehézségek, úgyhogy nagyon körülményes a méheket életben tartani. Most már csak erről szól az egész. Tehát nem arról beszélünk, hogyan kell mézet termelni, hanem arról, hogyan tartsuk életben ezeket a hasznos rovarokat. Minden összejövetelnek ez a fő témája, erről értekeznek az előadók, a termelésről szóló beszámolók egészen háttérbe szorultak manapság – emelte ki a fiatal méhész.

Megtaláltam egy korábbi, tizenöt évvel ezelőtti cikkemet, amikor az Akác Méhészegyesület a fennállása negyvenedik évfordulóját ünnepelte. Első alkalommal volt mézlovagavatás, vagyis akkor alakult meg a Muzslyai Mézlovagrend. A mézlovagoknak másfél évtizede is, és most is próbát kellett tenniük: bekötött szemmel kellett felismerniük az ízükről a különféle mézeket, majd az eskütétel következett, melynek során megerősítették, a jövőben is a méhészet és a méztermékek népszerűsítésén fáradoznak.

Muzslyai, temerini és szabadkai mézlovagok (fotó: az Akác Méhészegyesület)