Avatatlanok beavatkozása
Perisity Irma
2020.07.24.
LXXV. évf. 29. szám
Avatatlanok beavatkozása

Családi konfliktusok rendszerint akkor robbannak ki, ha a család népes és együtt él. Ilyenkor körülményes összehangolni mindenki szükségleteit, elvárásait. De ez akkor is megtörténik, ha a családtagok nem élnek együtt. Ez esett meg Sz.-éknél is. A hatvan körüli jogász több bírósági per után is tanácstalan.

— Soha nem gondoltam volna, hogy ezt hozza az élet — mondja az asszony —, de már értem, mit is jelent a jól mondta az apám/anyám! kifejezés. Talán abban az időben is tudtam, amikor az említett figyelmeztetés elhangzott, de akkor úgy éreztem, túloznak, családon belül nem történhetnek undorító dolgok. Most már tudom, mennyire igazuk volt!

Alig fejeztem be az egyetemet, amikor férjhez mentem az évfolyamtársamhoz, aki a harmadik éven abbahagyta a tanulmányait. Én úgy tudtam, hogy nem volt pénzük az iskoláztatás folytatására, de csak jóval később derült ki az igazság. A szüleim nem szerették a férjemet, ismerték a szüleit, és tudták, az apja egy öntörvényű, durva ember, aki semmitől sem riad vissza, hogy az akaratát érvényesítse. Volt a páromnak egy nővére, akit a szülei valósággal imádtak, különösen az apja. A férjemnek mindig a nővéréről kellett példát vennie. Azt hiszem, a testvérek viszonya már abban az időben végérvényesen megromlott a szülők miatt, de ezt senki sem akarta tudomásul venni.

Az esküvő után a férjem szüleinél maradtunk, apósom szerint ugyanis a férfi nősül, nem pedig férjhez megy, tehát tudni való, hogy ki kihez költözik. A családi házban mindössze három szoba volt. A sógornőm akkor már az egyetemi tanulmányai végén járt, egy svájci férfival volt kapcsolata, akivel az oklevél megszerzése után össze is házasodtak, és Svájcban telepedtek le. Az ő szobája felszabadult, így mi ott kezdtük a házaséletet. Minden rendben is volt, amíg a lányunk meg nem született. Apósamat idegesítette a babasírás, az örökös mosás (mert ugye sok víz fogy), végül felajánlotta, hogy a házra építsünk egy emeletet, így nyugodtak lehetünk mi is, ők is. Apósom hivatalosan a férjemnek ajándékozta a felső részt, melyet a szüleim segítségével építettünk meg. Amikor a lakrész használhatóvá vált, apám javasolta, hogy készítsünk bírósági okmányt, melyben egyértelmű lesz a tulajdonjog, de a férjem azt mondta, nem sértheti meg ezzel az apját, hát maradt minden a régiben. A sógornőm nagyon ritkán járt haza, gyereke nem született, a férje meghalt, alig múlt negyvenéves. De a párom nővére ezután sem akart hazajönni. Egymás után estek ágynak a férjem szülei, előbb apósom, két évvel a halála után anyósom is, aki majdnem egész idő alatt ágyban feküdt. A sógornőm még a temetésére sem jött haza, mert állítólag túl drága volt a repülőjegy. Anyósomat én gondoztam az utolsó pillanatig. Az volt a kívánsága, hogy a halála után ne veszekedjünk a lányával. Most már tudom, miért mondta ezt búcsúzóul, hiszen anyaként ő ismerte legjobban a sógornőmet.

Öt évvel ezelőtt a hagyatéki tárgyalással kezdődött minden. A sógornőm nem volt megelégedve a ház elosztásával, hát fellebbezett. És azóta egyfolytában jönnek a perek. Előbb a bejáratot akarta elvenni tőlünk, de ezt a pert elveszítette. Feljelentett bennünket jogtalan vízórahasználatért is, így másikat szereltettünk fel. Erre ő mestert hívott, hogy elzárassa vele a városi vízvezeték csapját a mi óránknál, így tíz napig víz nélkül voltunk. A legújabb pert azért indította, mert szerinte az apja nem volt beszámítható, amikor a fiának ajándékozta a ház felső részét! Exhumálást követel, tizenegy évvel apósom halála után, hogy megállapítsák, normális volt-e, amikor a fiának adta a ház felső részét. A gyerekeink úgy nőttek fel, hogy a nagynénit talán három alkalommal látták, de őket is utálja. A fiamat is feljelentette Svájcban, azzal vádolva, hogy bosszúból tönkretette a ház előtt parkoló autóját. Persze a pert azonnal elveszítette, hiszen a fiunknak a megjelölt időpontban még útlevele sem volt, és szerencsére egy többnapos kiállításon vett részt, tehát a feljelentésnek semmi alapja sem volt. Talán nem okozhat nekünk kárt, de én belefáradtam ebbe az örökös perlekedésbe. Fogalmam sincs, honnan van most pénze hazajárni a bírósági tárgyalásokra, hiszen az anyja temetésére anyagi okok miatt nem tudott hazajönni. Azt sem tudom, mit akar ezzel a házzal, hiszen nálunk nagyon alacsony az ingatlanok ára, neki pedig háromszintes családi háza van Lausanne-ban. Fogalma sincs, hogyan éltünk a szüleivel, hiszen sosem volt itthon, azt sem tudja, melyikük miben halt meg, de igényt tart mindenre, ami kapcsolatba hozható velük. A múltkor, amikor itthon volt, megkérdeztem tőle, megszólalt-e valaha is a lelkiismerete, hiszen egyetlen pelenkát sem cserélt ki az anyján, sohasem érdekelte, hogy vannak a szülei, egészségesek-e. Tudja, mit válaszolt erre? Te ostoba liba, azt hiszed, pelenkacserével jogot szereztél a szüleim vagyonára? De a kérdésre, hogy milyen vagyonra gondol, hiszen a felső részt az én szüleim építették, már nem volt válasza, mert ő — ahogy mondja — nincs beavatva, mi is történt a családjában.


Illusztráció (Pixabay.com)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Sorsok, Emberek rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..