„Megszülettünk hirtelen,

egyikünk sem kérte,

kérve kérünk szép jelen,

meg ne büntess érte.”

(Devecseri Gábor)

Amikor világra jövünk, előttünk áll a lehetőségek végtelen sora, bármi, de valóban bármi lehet belőlünk. Minden a képességünktől, a munkabírásunktól, a szerencsénktől függ, hogy ki tudjuk választani azt a munkát, amelyet szeretnénk végezni, mely számunkra a legalkalmasabb.

Életutunk elején a szülőkre vagyunk bízva, de ez a bizalom lassan elvékonyodik, és önmagunkért leszünk felelősek mindhalálig. Semmi sem történik velünk magától, előzmények nélkül, mint önmaga oka, minden valamitől ered, és visszafelé mutat, mind mélyebbre. Törvényszerűség és követelmény, hogy valahányan sorsunkért magunk viseljük a felelősséget, noha ezt napjainkban kevés ember akarja elismerni, pedig mindennek van értelme és célja, mely felfedezésre hív és megértésre buzdít. Még a megrázkódtatások mögött is megfontolandó tanítás rejlik. Érdekes Brendon Burchard gondolata: „Sorsunk odakint, a kalandokkal teli, bizonytalan nagyvilágban vár minket, ahol valódi küzdelmek árán fejleszthetjük és valósíthatjuk meg önmagunkat.” 

„Az élet egy szerencsekerék, és rajtad áll, hogyan forgatod” (Tupac Amaru Shakur)

Ez így van az egészséggel, betegséggel kapcsolatban is. Látjuk magunk előtt a széles utat, melyet meg kell tennünk, mi alakítjuk minden megtett lépésünket. A saját sorsunkat mi irányítjuk, magunknak kell megküzdenünk a felmerülő akadályokkal is. Ha nem cselekszünk helyesen, bár végigmegyünk az életutunkon, nem érhetjük el a kívánt célt, és utána már hiába panaszkodunk, visszafelé nem fordulhatunk, teljesen letérni sem tudunk a választott útról, igaz, kisebb-nagyobb kitérőket tehetünk.

Bonyolítja a helyzetet, hogy az elmúlt ötven—nyolcvan évben, mely nagyon rövid történelmi periódus, olyan erőteljes és kíméletlen változásokon ment át az életforma, amelyet lehetetlen nyugodt lélekkel követni. Ha összehasonlítjuk a nagyszüleink életformáját, értékrendszerét, mindennapjait a miénkkel, a különbség ég és föld. Ekkora változáshoz nem könnyű hozzászokni, és az alkalmazkodás tele van nehézségekkel, válságtünetekkel. Olyan fogyasztói kultúra alakult ki körülöttünk, amely azt igyekszik elhitetni velünk, hogy az értékünket az adja meg, amink van, nem pedig az élet mindenáron való védelme, szeretete. Az anyagi javak és a pénz vált a legfontosabb értékké, ami gyakran vezet oda, hogy az egyének a családot, barátokat, egészséget vagy a lelki fejlődést a pénz és az anyagi siker mögé helyezik. Megfontolandó Charles Eisenstein véleménye: „A pénz által gerjesztett növekedés-megszállottság csapdájába esve kényszeresen egyre olcsóbb és csúnyább dolgokat termelünk, melyekre nincs is szükségünk, miközben szenvedünk a gyönyörű, egyedi, személyes és élő dolgok hiányától. Cserébe ez a hiányérzet folyamatos fogyasztást generál, kétségbeesetten próbáljuk valamivel kitölteni a kapcsolataitól megfosztott anyagi környezetben levő űrt.” 

„A világ energiái elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát” (Gandhi)

A megváltozott világhoz nehezen vagy sehogy sem képes alkalmazkodni a testünk és a lelkünk. Olyan betegségek szaporodnak, amelyek összefüggésben állnak az életmóddal, és amelyekkel a modern orvoslás sem tud igazán mit kezdeni. Paradox világ alakult ki, miközben az orvostudomány folyamatosan fejlődik, mind tökéletesebb eszközöket, gépeket, gyógyszereket fejlesztenek ki, és azt várnánk, hogy mind kevesebb beteg lesz, és mind többen élnek mind hosszabb ideig, jó egészségben a földön. Sajnos, a mindennapok ennek éppen az ellenkezőjét mutatják.

Mind gyakoribbá válnak az olyan elváltozások, autoimmun-daganatos betegségek, amelyek miatt a szervezet immunsejtjei „fellázadnak”, elvetik az említett életvitelt, és a gazdaszervezet ellen fordulnak. Az immunrendszer kóros, támadó jellegű immunválaszt indít a szervezet egészséges szövete ellen. Tehát ahelyett, hogy a szervezetet megvédené a betolakodók ellen, a test idegen anyagként ismeri fel és támadóan kezeli a saját fehérjéit. Megszűnik az immunrendszer autotoleranciája, vagyis a saját szervezetével, szervekkel szemben mutatott toleranciája. Ezeket tehát idegen tényezőknek tekinti, így ellenük is védekező támadást indít. A támadás lehet szervspecifikus, mely egy konkrét szervre, szövettípusra korlátozódik (pl. autoimmun pajzsmirigybetegség), vagy szisztémás autoimmun kórkép, melyben szervek, szervrendszerek érintettek (pl. sokízületi gyulladás, sclerosis multiplex vagy a nőket gyakran érintő lupus (SLE), továbbá az 1-es típusú diabétesz is).

Mit üzen a test, ha maga ellen fordul? Azt, hogy az autoimmun beteg lelkében valami történik, ami szimbolikusan testi szinten jelenik meg. Ezt támasztja alá az a statisztika is, hogy a lelkileg érzékenyebb nők 8-szor gyakrabban szenvednek tőle. Hajlamosabbak rá, hogy napi szinten elnyomják vágyaikat, valódi érzéseiket, szinte fuldokolnak tőlük, gyakran tudattalanul. Az autoimmun betegek életében is legfontosabb a lelki egészség helyzete, amit a kór hullámzó lefolyása is bizonyít, vagyis a nyugalmi időszakokat aktív, a tüneteket felerősítő periódusok követik, szoros összefüggésben a betegek érzelmi és hangulati életével. Pl. az alulműködő pajzsmirigy esetében a szervezet az anyagcsere-folyamatok lassításával szándékozik a betegnek időt adni arra, hogy teljesen elengedje a felgyülemlett negatív érzelmeit, változtasson addigi életmódján. Azt sugallja, hogy a beteg életéből hiányzik az életöröm, munkáját kötelességből végzi, akár még a másokét is felvállalja, igaz, fásult közönnyel, minden öröm, lelkesedés és cél nélkül, lemondva önmagáról. Az alulműködő pajzsmirigy lehetőséget kíván nyújtani a betegnek, hogy felülemelkedjen szomorúságán, haragján, frusztráltságán, keserűségén, felhagyjon az áldozati szerepével, kiálljon önmagáért.

Amikor a szervezetet egész testre kiható, súlyos trauma vagy hosszan tartó stressz, gyakori konfliktusok érik, kénytelen felgyorsítani minden szerv és szövet anyagcseréjét, így a pajzsmirigy is fokozott működésre kényszerül. Felgyorsul a központi idegrendszer működése is. Az érintett személy stresszes, túlterhelt, túlhajszolt, kimerült, zaklatott, ideges, ingerült, állandóan siet, kapkod, küzd az idővel, folyamatosan túlteljesít, ami elcsigázza a szervezetet. Ezt G. Kaszparov gondolata fejezi ki legjobban: „Egy autoimmun betegség: nem önmagában véve halálos, de olyannyira legyengíti a szervezetet, hogy az könnyen áldozatul esik bármi más nyavalyának; az egyén szintjén elsorvasztja az emberi lelket.”

Fontos megemlíteni, hogy összefüggés van az autoimmun betegségek és a bélrendszer között. Ha kialakul a szivárgó bél állapota, és átjutnak a részben megemésztett részecskék, fehérjék, kórokozók és toxinok a véráramba, akkor azok emésztési problémákat, ízületi fájdalmakat, pajzsmirigygondokat okozhatnak.

Mit tehetünk az autoimmun betegségek leküzdésének érdekében? A legfontosabb az életmódváltás, a hatékony stresszkezelési technikák elsajátítása: meditációval, irányított relaxációval, rendszeresített testmozgással. Ha meg akarjuk előzni a szövődményeket, magunkon kell változtatni, hogy minden megváltozzon. Ahogy Gandhi is javasolja: „Légy te a változás, amit a világban látni akarsz.” 

„A világot nem tudod megváltoztatni, de magadat igen” (RuPaul)