Az autóbusz olyan szárazföldi tömegközlekedési eszköz, amelyet erőgép hajt meg, egyterű, és legalább tíz fő szállítására alkalmas.
A kerekes járművek folyamatos fejlődésével egy újfajta közlekedési eszközre volt szükség, mellyel több embert lehet szállítani — ez lett a busz. A kis személyautókat nem engedhette meg magának mindenki, viszont közlekedni kellett valahogyan, ezért a szemfüles vállalkozók kitalálták a bérkocsirendszert, mely a tömegközlekedés elődje volt.
A kezdetekben Londonban és Párizsban alakult ki ez az utaztatási rendszer, és szinte minden jármű, mely átalakítható volt, át is lett alakítva több ember szállítására. Nagy-Britanniában gőzbuszok is közlekedtek, ezek hintóra emlékeztető járművek voltak, több ülőhellyel. Az omnibusz tekinthető a buszok elődjének. Az omnibuszt a lóvasúthoz hasonlóan ló vontatta.
Az egyik legnagyobb lépés a buszok fejlődésében az első motoros busz elkészítése volt. Karl Benz első autóbusza 5 lóerővel, 2650 köbcentiméteres motorral és 20 km/h-s végsebességgel büszkélkedett. Ezekben az időkben jelentek meg a ma is ismert nagy buszmárkák, mint a Mercedes-Benz, Volvo, Scania, Renault, Setra, MAN. A nagy befogadóképesség megkövetelte az erős felfüggesztést és a nagy nyomatékú dízelmotort, valamint az elengedhetetlen gumikerekeket. A ’20-as években a buszok jóval alacsonyabb padlószinttel készültek, mint manapság. Ezek a járművek ötven-hatvan ember szállítására is alkalmasak voltak. Ebben az időben kezdtek megalakulni a közlekedési vállalatok is, melyek több járművel bonyolították le az utasok szállítását. 1930-tól egy újításnak, az acélból készített karosszériának köszönhetően sokkal biztonságosabbak lettek a buszok, és ezután megalkották a turistabuszokat. 1951-ben pedig elkészült az első csuklós busz.
A világháború után megnőtt az igény a buszok iránt, mivel csak ezekkel tudták utaztatni a nagy néptömeget. A kereslet maga után vonta a többi márka (pl. Neoplan, Ikarus, Autosan, Karosa) megjelenését. Ebben a nagy fellendülésben elindult a buszok óriási fejlődése. 1976-ban a Neoplan egy újdonsággal mutatkozott be, az első alacsony padlós autóbusszal (N814). Ezt a megoldást később csaknem az összes gyártó követte. A cég válaszként elkészítette az N421NG alacsony padlós csuklós buszt. Az alacsony padlós technika még ma sem tökéletes, ezért állandóan fejlesztik, tökéletesítik.
A buszok meghajtási módja ugyancsak állandóan változik, a legjelentősebb módosítások az üzemanyag-fogyasztás terén tapasztalhatóak. A régebbi, benzinüzemű motorok után manapság már szinte csak dízelüzemű motorokat működtetnek. A légszennyezés csökkentése végett megjelentek a trolibuszok, a gáz-, az elektromos, a dízel-elektromos és a hidrogénüzemű, majd 1998-ban az első üzemanyagcellás autóbuszok. Több kategóriájuk ismert: az alacsony padlós, a csuklós, a mikro-, a mini-, a midi-, a troli-, a turista-, az emeletes és a távolsági, avagy helységközi buszok. A városokban nagyon közkedveltek a környezetbarát trolibuszok. Meghajtásuk teljes egészében villanymotor-alapú, az áramhoz a felső vezetékről egy úgynevezett áramszedő segítségével jutnak hozzá.
A buszok kialakítását az egész járművet betöltő utastér jellemzi, mely alatt, a hátsó részben található a motortér. A régebbi modellekben ennek még elöl volt a helye. Az autóbusz a legtöbb esetben kéttengelyes, a hátsó kapja a meghajtást, viszont gyakoriak a háromtengelyes megoldások is, melyekben a hátsó dupla. Az ilyen ikertengelyeknek legtöbbször az első tengelye a meghajtott, a hátsó pedig a kormányzott, mely kanyarodáskor ellenkormányozódik. Háromtengelyesek főleg a turista-, az emeletes turista- és a hosszú távolsági járaton közlekedő buszok. A kialakításukat, műszaki megoldásaikat a felhasználási területük határozza meg, így például a turistabuszok utastere magasítva van, alatta található a csomagtér és a motorház. Ezek a járművek a városiaknál sokkal alacsonyabbak a fel- és a leszállás, illetve a mozgássérültek közlekedésének megkönnyítése érdekében. Az ajtók lehetnek harmonikaszerűek, ránc- vagy bolygóajtók. Ez utóbbi esetében az egész ajtó mozog, egy ideje már ez a megoldás váltotta fel a ráncajtót. Az emeletes modellek két szintből állnak, ezeket egy vagy két lépcsősor köti össze. Az emeleten található az utastér, az alsó szinten pedig csak a sofőr és az utaskísérő ül — mögöttük a társalgóhely, a WC, a minikonyha és a poggyásztér helyezkedik el. Az emeletes turistabuszok szinte kivétel nélkül háromtengelyesek, viszont négytengelyes is akad bőven. A csuklós buszok a szólóbuszokkal ellentétben két részből állnak. Az első a hosszabb, majd egy flexibilis csuklóval kapcsolódó hátsó tér következik.
A mini- vagy midibuszok a kisebb méretükről ismerhetőek fel. Kevesebb utassal közlekednek, ám ugyanolyan kényelmet nyújtanak, mint a nagyok. Olyan helyeken használják őket, ahol a hagyományos méretűek nem férnek el, illetve csak nehezen tudnak manőverezni. Az ilyen kisbuszokat nemritkán kisteherautókból, illetve furgonokból alakítják ki, és lehetnek akár háromtengelyesek is.
Aki teheti, egyszer próbálja ki, milyen egy mini- vagy emeletes busszal utazni. Ha jó járművezetőt fogtunk ki, garantált a teljes élvezet. Kényelmes fotelek, kitűnő zene, ideális belső hőmérséklet, jó társaság, azaz minden megvan ahhoz, hogy megkerüljük a Földet. Szerencsés utat mindenkinek!