Illésfalvi Péter

* Hogyan képzeljük el az Ön munkáját?
- A hadtörténész egy adott történelmi korszak hadieseményeit, annak körülményeit, hadművészetét, hadseregszervezését, a részt vevő, többnyire magasabb beosztású katonai személyek életpályáját, egyes csapat- és seregtestek, a különféle haderő- és fegyvernemek, szakcsapatok, továbbá katonai intézmények vagy egyéb fegyveres testületek történetét kutatja. A magyarországi felsőoktatási rendszerben nincsen ilyen irányú komplex képzés, ezért az ilyen elkötelezettségű ember az évek folyamán hadtörténésszé ''válik”, ha erre publikációs tevékenysége és elért eredményei alkalmassá teszik. A történészszakmán belül egyébként nincs egyértelmű meghatározás e tárgykörben, akadnak olyan kollégák is, akik szerint ez a diszciplína önállóan nem létezik, ezért a hadtörténész titulus használata is indokolatlan. Magam e teoretikus megközelítésekkel nemigen foglalkozom, az viszont bizonyos, hogy a történettudomány e kis szelete iránti érdeklődésem már gyermekkoromtól fogva megvan bennem, s a vágyaim között szerepelt az is, hogy életpályám során ilyesmivel foglalkozzam.
* Kizárólag a II. világháború eseményeit kutatja, esetleg más történelmi korszakokat is tanulmányoz?
- Zömében a II. világháború magyar vonatkozásai érdekelnek, de kutatom az 1919-1945 közötti korszak magyar haderőszervezetét, egyes hadműveletek történetét, valamint a saját háborús veszteségeket nemcsak a II., hanem az I. világháború idejéből is.
* Több könyv társszerzőjeként feltárta, ezáltal megörökítette például Erdély hadtörténetét, a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek életrajzát és hadtetteit. Ön szerint ezek a kiadványok részei az egyetemes magyar történelemnek, vagy csak kiegészítik, teljesebbé teszik?
- Úgy fogalmaznék, hogy azáltal, hogy kiegészítik, teljesebbé teszik a magyar történelmet, egyszersmind a részeivé is válnak. Talán az a legfontosabb szerepük ezeknek a köteteknek, hogy fehér foltokat tüntetnek el, olyan ismereteket ajándékoznak a hazánk múltja iránt érdeklődő olvasóknak, amelyek a kommunista rendszer marxista történelemszemlélete miatt évtizedekig hozzáférhetetlenek voltak a nagyközönség számára. Ezenkívül fontos szempont az is, hogy azokkal a személyekkel is megismertessük a mai nemzedékeket, akik példát adhatnak a jövő honvédjeinek, mert önfeláldozásukkal, kitartásukkal, elsősorban nem saját, hanem bajtársaik, ha úgy tetszik: a nemzet közösségének érdekeit szolgálták.
* A Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériumának minden bizonnyal van egy, a II. világháborúban elesett vagy eltűnt magyar honvédek névsorát tartalmazó adatbázisa? Ennek alapján hozzávetőlegesen hány olyan magyar katonát tartanak számon, aki az anyaország határain kívül elesett vagy tűnt el?
- Valóban létezik egy olyan adatbázis, amely rekordmennyiségű, mintegy félmillió adatot tartalmaz, és nemcsak a hősi halált haltak és eltűntek neve szerepel benne, hanem mindazoké, akik bármely okból fel lettek véve a veszteségi lajstromba, betegség, sebesülés, baleset, hadifogságba esés, szökés vagy kivégzés miatt. Persze ez az adattár nem teljes, mivel az eredeti iratok nem maradtak meg teljes egészében. Csak annyi bizonyos, hogy több tízezres nagyságrendről van szó, pontos számot sajnos nem tudok megjelölni, mert ezt az óriási munkát még nem végezte el senki. Előbb ugyanis össze kell állítani a jelenleg határon túli, valamikor Magyarországhoz tartozó települések listáját - ez mintegy 6000-7000 település -, majd a veszteségi hely rovatra egyenként kell elvégezni a szűrést. Terveink között szerepel ennek megvalósítása, mert ez nagyon nagy adósság, és mert akár a hozzávetőleges értékek feltárása a közelmúlt történelme iránt fokozódó érdeklődést mutató Kárpát-medencei összmagyarság számára is fontos.
* Ön felfigyelt lapunk április 6-ai számában megjelent Honvédsírok titka című tényfeltáró riportunkra. Ebben szemtanúk nyilatkoztak, de a Honvédelmi Minisztérium adatbázisában a riportban megemlített honvédek közül is szerepel néhány. Ezen adatok alapján Ön helyesbítéssel, pontos adatokkal tud szolgálni. Melyek ezek?
- Két név szerint említett katonával kapcsolatban szeretnék pontosabb adatokat közreadni. Az egyiküket a visszaemlékezők Porgány Ferenc néven, századosi rendfokozattal említették. Az elesett katona neve helyesen Pordány Ferenc, aki tisztjelöltként, halála napján egészen pontosan hadapród hajómesterként védte az ellenséggel szemben Szabadkát. Anyaalakulata nagy valószínűséggel a Magyar Királyi Folyamerők őrnaszádezredének 1. torpedószázada volt. Szó van még a cikkben egy Bölm János nevű szakaszvezetőről is, akit valójában Böhm Jánosnak hívtak, s ugyancsak hadapród hajómesterként harcolt a folyamzárezred magyarkanizsai III. zászlóaljánál. Minkét személy posztumusz megkapta a Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érmet. Az adatokból az is következik, hogy a város határában 1944. október 13-án hajnalban lezajlott harcban - noha a 15. kerékpáros-zászlóalj jelenlétét sem lehet kizárni - bizonyosan részt vettek a folyamerők katonái is. Érdekesség azonban, hogy a cikkben említett nevek egyikét sem sikerült megtalálni a már adatbázisban. A hősi haláluk után folyamőr zászlóssá kinevezett két katonára a Honvédségi Rendeletek egyik 1945. évi számában bukkantam rá.
* Szándékában áll-e az anyaországnak - a most feltárt tények birtokában - a Szabadka határában 1944. október 12-én és 13-án hősi halált halt magyar honvédek jelöletlen sírhelyének a megjelölése és gondozása?
- Feltétlenül. A szerb partnerszervezettel előkészítés alatt áll a két ország közötti hadisírgondozó egyezmény létrehozása, de ettől függetlenül már ebben az évben tervezünk délvidéki utat, melynek során ezeket a sírhelyeket s más hősi temetőket is szeretnénk felkeresni. Egyúttal biztatom és bátorítom a délvidéki magyarságot, hogy ha tudomásuk van a II. világháború során bárhol elhantolt honvédekről, akkor azt mielőbb közöljék a budapesti Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatalával.
* Számíthatunk-e a jövőben a Délvidék hadtörténetét, az itt elesett magyar katonák, illetve ártatlan civilek kivégzésének körülményeit vizsgáló könyv megjelenésére, mert ugyebár ez is az egyetemes magyar történelem fontos eleme?
- Az 1944/45-ös délvidéki etnikai tisztogatás során meggyilkolt magyarok tömegeinek szomorú históriáját illetőleg - hála elsősorban az itteni magyar történészeknek, újságíróknak - már sikerült áttörni a hallgatás falát. Az említett magyarországi hivatal a katonai veszteségeket igyekszik feltárni, így megígérhetem, hogy ezeknek a kutatásoknak az eredményeit - akárcsak a Délvidékre vonatkozókat is - mielőbb elkezdjük közreadni a világhálón és nyomtatott formában is.