Az újvidéki vitafórum résztvevői Szabó Attila fotója

A Magyar Nemzeti Tanács hat tagja: dr. Bányai János, Galambos László, dr. Gerold László, Ózer Ágnes, Bordás Győző és Vicsek Károly hívta össze azt a vitafórumot, amelynek témája a Magyar Szó átszervezése volt. Az eseményre megtelt az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület nagyterme, a felszólalások a sajtó élénk érdeklődése közepette zajlottak. Sokan kértek szót, és majdnem mindenki azért szállt síkra, hogy a Magyar Szó a jelenlegi formájában maradjon Újvidéken. Összefoglalónkban néhány véleményt, pontosabban azok részleteit adjuk közre.
Dr. Gerold László: - Megítélésem szerint itt nem gazdasági, nem szakmai, hanem mindenekelőtt politikai döntésről van szó. Tudjuk, hogy körülbelül egy évvel ezelőtt ruházták át a Magyar Szó alapítói jogát a Magyar Nemzeti Tanácsra, amivel én nem kimondottan szimpatizálok. Az eltelt időszakban az MNT érdemben nem foglalkozott a lappal. Egybehangzóak a vélemények, hogy a Magyar Szóval bajok vannak, sőt magam is azt vallom, hogy szükség van az átszervezésre. Ez azonban áttelepítés, amit azonnal meg kell kérdőjelezni. Az elemzésből és a körülötte zajló vitából az sem derül ki, hogy valójában milyen újságot akarunk. Milyen felépítésű legyen? A Magyar Szónak dicső múltja van, de most mintha nem találná a célját, az irányát, ebben kellene a segítség. Elsősorban informáljon, kellő időben és objektíven, de véleményt is formáljon, mivel a vajdasági magyarság egyetlen napilapja. Van egy elképzelés, hogy a Magyar Szó háromlábú székként szerkesztődjön, Újvidéken, Szabadkán és Zentán. Nem háromlábúnak kellene lennie, hanem százlábúnak, hiszen valamikor hatalmas tudósítóhálózattal működött, amelyet újra kellene alakítani. A napilap ügye ebben a pillanatban a vajdasági magyarság intézményrendszerének a kérdését is felveti. A Magyar Szó Újvidéken az egész vajdasági magyar kultúra szempontjából több mint egy szerkesztőség. Felmerül a Képes Ifjúság problémája is. A javaslat alapján a Magyar Szó mellékleteként jelenne meg. Ez formálisan a lap megszüntetését jelenti.
Matuska Márton, a VMDP tagja: A VMSZ eldöntötte a Magyar Szó sorsát, és eszközül használja az MNT-t az akaratának a végrehajtására. Van egy pártunk, amely a hatáskörébe akarja vonni a teljes magyarságot, nem hagyja, hogy a magyarság a saját ügyeit intézze. Létrehozott egy olyan nemzeti tanácsot, amelynek nincs legitim joga ilyen súlyos kérdésben intézkedni. Olyan nemzeti tanácsra van szükségünk, amelyet mi alakítunk meg a magyar választói névjegyzék alapján.
Galambos László: - A Magyar Szó leépítése és a részbeni áttelepítése ellentétes azzal az általánosságban elfogadott elvvel, hogy a régebben alapított magyar intézmények maradjanak ott, ahol eddig is működtek, az új magyar intézmények pedig létesüljenek Észak-Bácskában. A Magyar Szó esete jelzésértékű lehet a dél-bácskai magyarságnak, hogy húzódjon észak felé, mind szűkebb élettérbe és határok közé. Jelentős kérdésként merül fel a magyar közösségen belül a többségi és a kisebbségi viszony. Ez nem lehet jó az MNT számára, amely mégiscsak élvezte a magyarság többségének a támogatását. Nem szabad olyan határozatot hozni, amellyel az itteni magyarságnak a kisebbségben élő része nem ért egyet. Vajdaságban a Magyar Szó épülete a legnagyobb magyar ház a maga 5760 négyzetméterével. Ezt nem adhatjuk vissza a szerb államnak. A Magyar Nemzeti Tanácsnak sokkal tapintatosabban kellett volna ehhez a kérdéshez hozzányúlnia.
Surányi Zoltán, az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének producere: - A struktúra ne legyen kövület, a Magyar Szót mindenképpen át kell szervezni, ez nem kétséges. Ma nem lehet úgy lapot készíteni, mint évtizedekkel ezelőtt. Mások a műszaki követelmények, a lehetőségek, az anyagi feltételek, más az olvasóközönség, az elvárás, a konkurencia. A szakma véleményét azonban mindenképpen ki kellene kérni. A fiatalítás az egész vajdasági magyar sajtóban nagy gondot jelent, hiszen az átlagéletkor mindenütt 50 év felett van. Nincs stratégia arra, hogyan hozzuk be a fiatal, kezdő diplomásokat az újvidéki szerkesztőségekbe - gondolok itt a Magyar Szó mellett a tévére és a rádióra is. Újvidéknek nincs megfelelő utánpótlása, a máshonnan jövőknek pedig egzisztenciális problémákkal kell szembenézniük, hiszen nem kaphatnak például lakást. Talán egy alapítvány kellene, amely támogatná a pályakezdő magyar újságírókat és sajtómenedzsereket, mert ez utóbbiakból is nagy hiány van. Az lenne a normális, hogy a fiatalok, akik bizonyítani akarnak, ott tolongjanak a Magyar Szó, a rádió és a tévé előtt, mert főszerkesztők, igazgatók akarnak lenni. Ezzel szemben ezekre a pályázatokra általában egy jelentkező van. Ha itt nem tudjuk megoldani a képzésüket, akkor külföldre kell küldeni őket, egyetemre, szerkesztőségekbe, gyakorlatot szerezni. Valakinek ezt is fel kellene vállalnia.
Lennert Géza, a Jó Pajtás főszerkesztője: - Remélem, hogy a Magyar Szó ügye közmegelégedésre rendeződik, de a probléma nem ott kezdődik, hanem a Mézeskalács és a Jó Pajtás gyermeklapoknál, valamint a Képes Ifjúságnál. A miloševiæi időben a gyermeklapok kiestek az állami kasszából, ahova később sem sikerült visszakerülniük. Jelenleg ott tartunk, hogy ígéret bőven akad, de támogatás sehonnan sincs. Pedig a Magyar Szónak olvasókat kell nevelnünk, ez pedig kezdetben a Mézeskalács és Jó Pajtás, majd később a Képes Ifjúság feladata.
Józsa László, az MNT elnöke: - Olyan kérdés ez, amelyben mindenkinek felelőssége van. A Magyar Szó Lapkiadó Kft.-t talpon kell tartani. Felelősségem teljes tudatában mondom: ha az átszervezés nem történik meg - és most a gazdasági vonatkozásokra gondolok -, abban az esetben a cégre belátható időn belül lakat kerül. Korántsem az a helyzet, hogy ,,észak nem akarja figyelembe venni dél véleményét”. Az Altis cég tanulmányában sokkal radikálisabb leépítés és Szabadka-központúság szerepel, de hasonló a helyzet azzal az elemzéssel is, amely Magyarországon készült. Ez a vita, ha nem nyilvános fórumokon is, de már régóta tart, és máris vannak benne kompromisszumos elemek. Már arra is vannak elképzelések, hogy a politika hogyan hat majd az átszervezés után a Magyar Szóra, de én még emlékszem azokra a főszerkesztői nyilatkozatokra, hogy őket soha politikai párt nem kísérelte meg befolyásolni abban, hogyan készítik az újságot. (Moraj a teremben.)
Dr. Páll Sándor, a VMDK elnöke: - Elsődlegesen politikai kérdésről van szó, mert a Magyar Szó pillanatnyi helyzete politikai paktum következménye. 2000-ben ugyanis a Dnevnik napilapot a szerb pártoknak, a Magyar Szót a VMSZ-nek adták. Van egy se nem legális, se nem legitim politikai szervezetünk, az MNT, amely azt képzeli magáról, hogy mindenki sorsáról dönthet. Amikor jogtalanul átvette az alapítói jogokat, akkor nem gondoskodott arról, hogy pénzt is szerezzen a szerb államtól a Magyar Szó megjelentetésére. Mi hol vagyunk, adófizető polgárok? Magyarországon vagy Szerbia és Montenegróban? Mert ha az utóbbiban, akkor az a minimális összeg, amely a szerbeknek a fejkvóta alapján kijár a tájékoztatás céljára, minket is megillet. Ki költi el a nevünkben ezeket a pénzeket? Ezt magyarországi pénzekkel nem lehet, nem szabad helyettesíteni. A legnagyobb gond az, hogy úgy próbálnak új központot létrehozni, hogy Újvidéket közben leépítik. A történelemből tudjuk, hogy Szabadkának mindig volt magyar nyelvű sajtója. Legyen most is Szabadkának magyar nyelvű, pártsemleges napilapja. Fogjanak össze a szabadkaiak, a község, a tömbben lévő magyar önkormányzatok, és hozzanak létre egy magyar nyelvű napilapot. Az mindig jó volt, ha van konkurencia. De azt mégsem szabad megengedni, hogy az újvidéki központot felszámolva, az itt megjelenő sajtót áttelepítve két problémát okozzanak ott, ahol egynek sem szabadna lennie.