Árvalányhaj lengedez a hegytetőn

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Árvalányhaj lengedez a hegytetőn

Ahol minden verseci magyart és emléket számon tartanak,,Húsz évvel ezelőtt megfogtuk egymás kezét, és énekelni kezdtünk. Énekelni, mi egynéhányan csak úgy, hogy örömünk teljen benne. Idővel rájöttünk arra, hogy dalunk másokat is boldoggá tesz. Azóta eltelt húsz év, és mi még mindig itt vagyu...

Ahol minden verseci magyart és emléket számon tartanak

,,Húsz évvel ezelőtt megfogtuk egymás kezét, és énekelni kezdtünk. Énekelni, mi egynéhányan csak úgy, hogy örömünk teljen benne. Idővel rájöttünk arra, hogy dalunk másokat is boldoggá tesz. Azóta eltelt húsz év, és mi még mindig itt vagyunk - a magunk, de hisszük, mások örömére is”- hallhattuk Krizbai Hajnalka nyugalmazott tanárnő felvezető gondolatait, amellyel a verseci székházban egybegyűlteket köszöntötte. A Petőfi Sándor Kultúregyesület Árvalányhaj vegyes kara szinte családi hangulatban és gazdag műsorral ünnepelte meg fennállásának két évtizedét. Az anyanyelvápoló csoport legfiatalabbjai piros léggömbökkel koreografált dalt táncoltak, majd Tóth Mátyás, Sebestyén Mihály, Krizbai János és Szekeres Zoltán, illetve Dúc Mihály bácsi, a verseci nótafák ,,legfiatalabbika”, kedvenc nótacsokrukat adták elő. A torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthon népdalköre pedig arról tett tanúbizonyságot, hogy bár földrajzilag eléggé távol van Versectől, attól még jó szomszéd: nem sajnálta ugyanis sem az idejét, sem az erejét erre a hosszú útra. A visszaemlékezők szerint a tízéves jubileumon még jelen voltak a pancsovaiak, az ürményháziak, a székelykeveiek... sőt, még Micsik Béla is, a népművészet ifjú mestere Törökbecséről. Azóta sajnos több szempontból is szegényebbek lettünk. Pedig négy évvel ezelőtt (a dél-bánáti magyar művelődési egyesületek tizennegyedik szemléjén) éppen itt, Versecen hangzott el mottóként, hogy minden magyar felelős minden magyarért! ,,A szemlék tanácskozásán jobbára másról nem is esik szó, mint arról, hogy nem szabad megengednünk a kulturális egyesületeinkben működő athéziós erők megerősödését. S most itt állunk meglepetten megválaszolatlan kérdéseinkkel, miért nem küldtek legalább visszajelzést a megívottak?” - adott hangot aggodalmának Lantos Lajos, a verseci magyar művelődési egyesület elnöke, egyúttal pedig reményének is, hogy december 8-án, az idén megrendezendő betlehemesek és karácsonyi népszokások szemléjén ismét a régi ,,felállásban” találkozik majd Versecen a dél-bánsági régió szórványmagyarsága. Az elnök urat illette meg továbbá az emléklapok kiosztásának tisztje is, majd a néhai tagok, köztük a fáradhatatlan Legradics tanárnő emléke előtti néma főhajtás következett és a másságukat felvállalók elmaradhatatlan bátorítása. Bár kevesen vannak ők magyarok Versecen, mégsem hagyják el magukat: ezenkívül kultúregyesületükben mindenkit és minden emléket számon tartanak! Tóth Matyi bácsi zenekara maradian még az amatörizmus szellemében (értsd: ingyen!) muzsikál, de ettől még (vagy éppen ezért?) e kicsiny fészek egyik fő oszlopának számít. Akárcsak a jubiláló vegyes karuk, amely nemcsak a határon belüli rendezvényeken, de a külhoni szemléken (Helvécián, Budapesten, az Orczy-pusztán...) is fergeteges lendülettel szerepel - immáron húsz esztendeje. S reméljük, hogy még nagyon sokáig, hiszen az újrakezdés utáni időszakban ez a mostani társulat bizony határozottan kinőtte a színpadot az Érdsomlyói-hegy tövében lévő, és szédítő ütemben fejlődő város magyarságtoborzó kultúrfészkecskéjében.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink