Antal Árpád a világbajnoki érmekkel

A topolyai Antal Árpád immár kétszeres világbajnok az egyik legközkedveltebb - de még nem olimpiai - sportágban, a tekében. Először a tavaly megrendezett újvidéki világbajnokságon állhatott a dobogó legmagasabb fokára sprint versenyszámban, az idén pedig Szkopjéban bizonyult a legjobbnak, kombinációban. Az arany mellé egy bronzot is begyűjtött, Milan Tepšával együtt ugyanis párosban a harmadik helyet szerezték meg.
- Tavalyi beszélgetésünkkor szerényen említetted, hogy az idei világbajnokságon az első öt helyek valamelyikén szeretnél végezni. Nos, ezt a célt maradéktalanul teljesítetted.
- Igen, sikerült teljesítenem, habár egyéniben is szerettem volna ott lenni az első öt között. Igaz, hogy a legjobb nyolc közé bejutottam, de kicsit csalódott voltam, amiért onnan nem sikerült továbblépnem. Szomorkodni azonban eszem ágában sem volt, minthogy lehetőség nyílt kombinációban - melyben az egyéni és a páros legjobb eredményeit adják össze - érmet szereznem. Ezt a lehetőséget ki is használtam, minek eredményeként a legfényesebb medállal tértem haza - mondta Antal Árpád.
- Kikkel kellett megmérkőznöd a világbajnoki aranyéremig vezető úton?
- Először a szegedi Pintér Györggyel játszottam, és 2:2-es játszmaarány után annak köszönhetően jutottam tovább, hogy több fát ütöttem, mint ő. A második fordulóban 3:1-re legyőztem a bosnyák Davor Kalatot, majd a harmadik menetben a korábbi ifjúsági világbajnok és világcsúcstartó horvát Marko Bulkával kerültem össze, s 655 fás dobásommal megdöntöttem a macedón Mensur Dimkovszki 637 fás pályacsúcsát. Döntőhöz hasonlítható mérkőzés volt, szinte folyamatosan fej fej mellett haladtunk, végül azonos játszmaaránnyal, de több fával én kerültem tovább. Főleg ennek a találkozónak köszönhetem, hogy a kombinációt megnyertem, hiszen Bulka személyében kitűnő ellenfelet kaptam, akivel kölcsönösen motiváltuk egymást a minél jobb eredmény elérése érdekében. A horvát elleni kimerítő találkozó délelőtt 11 órakor volt, délután 15 órakor pedig már a német Timo Hoffmann ellen kellett játszanom. Tudvalevő, hogy nekem a német ellenfelek nem felelnek meg, egyszerűen nem passzol a ritmusuk az enyémhez. Egyedüli nemzet, melynek a képviselőiét még nem győztem le, nagyhatalomnak számítanak a tekében, és ha valami újdonság jelentkezik e sportágban, akkor ők az elsők, akik alkalmazzák. A délelőtti mérkőzés után három órát tudtam a Hoffmann elleni találkozóra készülni, de hát, lám, ennyi idő nem volt hozzá elegendőnek.
- Maradt a páros és a kombináció.
- Kombinációban a szlovák egyéni világbajnok Ivan Cech volt a legnagyobb riválisom. å már befejezte a versenyt, mire én sorra kerültem, így már pontosan tudtam, hogy 600 fa körüli teljesítménnyel enyém lehet az aranyérem. A hajrában három 9-est dobtam, és így 23 fával megelőztem a szlovák Cechet.
- Párosban klubtársaddal, Tepšával indultál.
- Vele már másfél éve együtt játszunk, egyforma a ritmusunk, biztonságot jelentünk egymásnak. Amikor én krízisben voltam, akkor ő dobott jól, amikor ő játszott rosszul, akkor én húztam ki a bajból, tehát kiegészítettük egymást. Mindössze öt fával maradtunk le az aranyéremről, de a bronz is szépen csillog.
- A többi válogatott játékosunk hogyan szerepelt?
- Čalić egy kicsit szerencsétlenül esett ki, rászaladt az elején egy németre, Čaluković hazai pályán játszott, és nem bírta el a ránehezedő nyomást, a még csak tizennyolc éves Zavarkó Vilmosnak egy kis szerencsére lett volna szüksége, hogy továbbjusson, de neki ez a vb nagyon jó tapasztalatszerzési lehetőség volt. A lányok rögtön az elején a legerősebb versenyzőkre szaladtak rá, és kiestek, de bizonyára lesznek majd még sikereik.
- Milyen volt a hangulat és a szervezés?
- A hangulat csodálatos volt, de ugyanez nem mondható el a szervezésről is. Amikor kiderült, hogy nagy esélyem van kombinációban érmet hozni, Apatinból egy kisbusznyi szurkoló érkezett Szkopjéba, hogy biztassanak engem. Mintha csak hazai pályán játszottam volna! Ilyen hangulatot csak a tavalyi újvidéki vb-n tapasztaltam. Az egykori jugoszláv tagköztársaságok versenyzői is nekem szurkoltak, a mérkőzés után pedig a horvátok és a szlovének pezsgőbontással gratuláltak, velünk együtt örültek. A szervezésbe rengeteg hiba csúszott, gyakran késtek a pályák, nemegyszer néhány órás eltolódással kezdődtek a mérkőzések. A banketten rossz és kevés volt az étel, nem beszélve arról, hogy a sört kétliteres nagyágyúból szolgálták fel a házigazdák. Fejenként 20 eurót fizettünk a bankettért, mégis volt, aki éhen maradt. Ötcsillagos hotelben, mely az albán negyedben helyezkedett el, szállásoltak el bennünket. Első este gyalog tértünk vissza a megnyitóról, és amint elhaladtunk egy-egy kávézó előtt, a bent ülők - valószínűleg megláthatták, honnan érkeztünk - csoportokban követtek bennünket egy darabon. Nem szóltak egy szót sem, csak jöttek utánunk, és mondhatom, nem volt mindegy, ezért hát a továbbiakban inkább taxival közlekedtünk.
- Berobbant-e az új ország a teke élvonalába?
- Figyelemre méltó az osztrák teke fejlődése, a férfi párost meg is nyerték, valamint említést érdemelnek a csehek, akiknek eddig csak egy jó játékosuk volt, mostanra pedig már mint csapat is fontos tényezőnek számítanak.
- Klubcsapatoddal a Poštanska štedionicával pillanatnyilag a bajnokságra koncentrálsz...
- Három forduló után egy győzelmünk és két vereségünk van, de hátravannak még az elmaradt találkozóink. A bajnokság végén az első kettőben szeretnénk végezni, amire fiatal csapatunkat képesnek tartom.
- Büszkék vagyunk rád mindannyian, hogy újabb világbajnoki aranyérmet szereztél az országnak, no és persze a vajdasági magyarságnak. Gondolom, szülővárosodban is méltó fogadtatásban részesültél.
- Sajnos, ez nem így van. Még Boris Tadić szerb elnök is dísztáviratot küldött, Topolya város vezetőségéből pedig még csak telefonon sem hívott fel senki. Az egyszerű emberek leállítanak az utcán, gratulálnak a sikerhez, és ez nagyon jólesik.
- Mikor láthatunk újra válogatott mezben?
- Ebben az évben nincs több versenyünk, jövőre pedig a kassai csapat-világbajnokságon veszünk részt, ahol a válogatottal az első négyben szeretnénk végezni, valamint egyéniben a sprintszámban szerzett világbajnoki címemet szeretném megvédeni. A válogatottban célratörő játékosok vannak, az összhang kiváló, úgyhogy bízom benne, hogy egy újabb világbajnoki címről beszélgethetünk jövőre is - fejezte be a beszélgetést Antal Árpád kétszeres tekevilágbajnok.