Köztársasági, tartományi és önkormányzati szinten választ majd képviselőket Szerbia lakossága. A Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ (CeSID) szerint az országban a szavazás kérdése mindig aktuális téma, hiszen 2014 óta mindössze két év telt el kampány és voksolás nélkül.
* Nem korai hónapokkal a választások előtt megnyitni a témát?
— Az előttünk álló választások témáját sokkal korábban megnyitották, mint bármikor máskor. Még tavaly júliusban, amikor Belgrádban, a Politikai Tudományok Karán elkezdődtek az egyeztetések a hatalmi és az ellenzéki pártok között az Európai Parlament közvetítésével. A média azóta folyamatosan foglalkozik a választásokkal és a két fél közötti párbeszéddel. A nyilvános dialógus alapfontosságú, hiszen szükségszerű a választási ciklus előmozdítása, illetve nagyon összetettek azok a folyamatok, amelyek érezhető javulást hozhatnak e tekintetben — nyilatkozta lapunknak Emilija Orestijević, a CeSID projektkoordinátora. Emlékeztetőül elmondta, hogy 2014 óta csak 2015-ben és 2019-ben nem volt választási év. 2014-ben rendkívüli parlamenti és nemzeti tanácsi választásokat tartottak, 2016-ban ismét rendkívüli parlamenti választásokat, 2017-ben elnökválasztást, 2018-ban a fővárosban voksoltak, és ismét nemzeti tanácsokat választottak a kisebbségek. A CeSID ezúttal is figyelemmel kíséri a teljes folyamatot, mely ilyen specifikus körülmények között a szavazás napjának teljes körű monitorozását is magában foglalja, illetve a kampánytevékenységek ellenőrzését. Külön hangsúlyt helyeznek a pártok közötti párbeszéd során megbeszéltek megvalósulására.
Arra a kérdésre, hogy teljesülnek-e a demokratikus választások feltételei, a CeSID projektkoordinátora azt felelte, ebben a pillanatban, három hónappal a szavazás előtt nagyon nehéz ezt megjósolni. Mindez nagymértékben függ attól, teljesülnek-e, és ha igen, milyen mértékben az előbb említett megállapodások, melyek valóban hozzájárulnának a választások átláthatóságához és demokratikus voltához. Hangsúlyozza, hogy sajnos semmilyen előrelépés nem történt a médiaszabadság és a szavazókra gyakorolt nyomás tekintetében, enélkül viszont nem beszélhetünk teljesen demokratikus választásokról. A bejutási küszöb csökkentését váratlan fordulatnak nevezte, hiszen a több hónapos hatalmi-ellenzéki párbeszéd során egyszer sem merült fel. Habár vitatható és átláthatatlan módon született meg a javaslat (nyilvános vita és széles körű párbeszéd nélkül), hozzájárul a parlamenti pluralizmushoz, egyes politikai szereplőknek így esélyük van mandátumot szerezni, és a vártnál többen indulhatnak majd. Véleménye szerint a szavazási hajlandóságról csak az után lehet érdemben beszélni, hogy kiderül, az ellenzéki pártok részt vesznek-e a választáson, vagy sem. Mindenesetre kevesebben járulhatnak majd az urnák elé, mint az előző években, jelenleg azonban még korai arról beszélni, hogy mennyivel kevesebben élhetnek majd szavazati jogukkal.
* Mit várhatnak a nemzeti közösségek a választásoktól, van-e jelentős szerepük, és mik a lehetőségeik?
— Az eddigiektől valamelyest eltérő körülmények között kell tevékenykedniük a választási törvények módosítása után, hiszen a Köztársasági Választási Bizottságnak joga lesz eldönteni, hogy a listát benyújtott nemzeti kisebbségi pártok valóban ilyen státusúak-e, az alapján, hogy milyen tevékenységet fejtettek ki a saját nemzeti kisebbségük jogainak és érdekeinek védelme terén. A nemzeti tanácsok e tekintetben előzetes szerephez jutnak. Önkormányzati szinten kisebbségi pártok akkor indulhatnak, ha a legutóbbi népszámlálási adatok szerint abban a községben/városban jelen van az a kisebbség, amelyet a kisebbségi lista képviselni szándékozik. A többi szabály változatlan — marad a természetes küszöb, mely pozitív diszkrimináció, hiszen megkönnyíti a kisebbségi pártok bejutását a parlamentbe.
