Az a tévhit él a köztudatban, hogy urológushoz csak férfiaknak kell menniük, holott számtalan olyan betegség létezik ezen a területen, amely a nőket is érinti. Mr Sci dr. Selymesi Nándorral, a Szabadkai Közkórház urológusával beszélgettünk erről a lényeges témáról.
* Doktor úr, mely területek orvoslását érinti az urológia?
— Ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen sok beteg csak „prosztatadoktornak” tartja az urológust, és meglepődik, ha nem ezzel a szervvel van problémája, de mégis hozzá küldik. Az urológia a vese és a húgyutak sebészeti betegségeivel, valamint a külső és a belső férfi nemi szervek diagnosztikájával és gyógyításával foglalkozó orvosi szakágazat. Itt kell megemlítenem, hogy a betegeink (de néha még az orvosok is) összekeverik az urológiát a nefrológiával. A nefrológus a vese belgyógyászati betegségeit gyógyítja (de például a művesekezelés is ide tartozik), az urológia pedig, mint említettem, a sebészet része. Közös területet alkotnak a húgyúti gyulladások.
* Mi a menete egy urológiai vizsgálatnak a férfiak és a nők esetében?
— Mint minden orvosi vizsgálat, az urológiai is az anamnézis felvételével kezdődik. Feltárjuk az előzményeket, különös tekintettel a húgyivarszervek korábbi megbetegedéseire (vesekövesség, herebetegségek, prosztataelváltozások, húgyúti gyulladások, nőknél az előző nőgyógyászati gondok). Ezt követik szükség szerint a fizikális vizsgálatok, melyek alapjában nem különböznek a két nemnél. Kivétel a prosztata vizsgálata, mely a prosztata végbél felőli tapintásából áll. Ehhez nem kell műszer, de sok információt nyújt a prosztatáról (méret, keménység, konzisztencia stb.), így már az első vizsgálatnál felmerülhet a rosszindulatú elváltozás gyanúja. Általában ez sem fájdalmas, csak szokatlan, esetleg kellemetlen a betegnek. Megemlíteném, hogy az urológiában az utóbbi húsz évben nagymértékben megváltoztak a módszerek. Az optikai eszközös kivizsgálások, melyektől a betegek joggal tartottak, egyre inkább háttérbe szorultak, helyüket átvették, illetve kiegészítették őket a modern képalkotó eljárások. Így amíg vérvizelés esetén korábban szinte mindig hólyagtükrözéssel (cisztoszkópiával) kezdtünk, addig ma már az ultrahang az első lépés, melyet indokolt esetben a CT követhet, és csak utána jön a cisztoszkópia. A fizikális, nem műszeres vizsgálatokhoz nem kell különösebb felkészülés a beteg részéről — a higiénés alapkövetelmények betartásán kívül. A rendelőbe éhgyomorral és telt húgyhólyaggal ajánlatos érkezni, hogy szükség esetén el lehessen végezni a laboratóriumi elemzéseket és a húgyhólyag, prosztata ultrahangvizsgálatát.
Dr. Selymesi Nándor
* Beszéljünk egy kicsit a prosztata megbetegedéseiről. Milyen tünetek adhatnak okot gyanúra? Melyek a leggyakoribb panaszok?
— A prosztata (más néven dülmirigy) a férfi nemi szervekhez tartozó váladéktermelő mirigy. Közvetlenül a hólyag alatt helyezkedik el, körülveszi a húgycsövet, fiatal felnőttek esetén mintegy 20 gramm súlyú, dió nagyságú szerv. Feladata az ejakuláció során kiürülő sperma nagy részét kitevő váladék termelése. Emellett a megtermékenyítés folyamatában is szerepe van. Helyzeténél fogva megbetegedései, megnagyobbodása, deformitása kihat a vizelésre. Újabban bevezettük az úgynevezett alsó húgyúti tünetegyüttes (angol rövidítése: LUTS) fogalmát, mely ürítési (várakozás a vizelet megindulására, csökkent vizeletsugár, utócsepegés), valamint tárolási tüneteket különböztet meg (gyakori, fájdalmas vizelés, visszamaradó vizelet érzése). A prosztata elváltozásaiból három fő betegségegyüttest kell kiemelnünk: prosztatagyulladás (heveny, illetve idült forma, sokszor a fiatal férfiaknál lép fel), jóindulatú prosztatamegnagyobbodás (más néven prosztataadenóma, benignus prosztatahiperplázia — az ötven év feletti férfiak leggyakoribb betegsége), valamint prosztatarák (az ötven év feletti férfiak egyik leggyakoribb malignus elváltozása). Ki kell emelnünk, hogy idejében felfedezve ezek gyógyíthatóak.
* Mennyire gyakori, hogy a férfiak a nemzőképesség problémájával keresik fel a szakorvost?
— Európában minden ötödik párkapcsolat meddő. Az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint meddőségnek számít az, ha egy szexuálisan aktív, nem védekező pár egy éven belül nem tud terhességet elérni. A meddő kapcsolatok felében a férfinál van a hiba, a spermavizsgálat kóros elváltozást mutat. Mivel a férfimeddőség kivizsgálása sokkal egyszerűbb, és kevesebb eszközös beavatkozást igényel, mint a női, meddőség gyanúja esetén a férfival ajánlott kezdeni, a női partner vizsgálatát pedig csak a párja betegségének kizárása után kellene elvégezni. A gyakorlat sajnos ennek az ellenkezőjét mutatja. A férfiak többsége már csak akkor jelenik meg az urológusnál, amikor a nőgyógyász kizárta partnere betegségét. A férfimeddőség leggyakoribb oka a baloldali here vénáinak tágulata. Ennek következménye a here hőmérsékletének megemelkedése, mely közvetetten a másik herére is kihat, így a spermaképzés sérül. Ez a legtöbb esetben egy egyszerű műtéttel gyógyítható.
* Melyek azok az urológiai betegségek, amelyek jellemzően a nőket érintik?
— Elsősorban a vizelettartási zavarok (inkontinencia), valamint a húgyúti fertőzések, de természetesen a vese, a vesevezeték és a húgyhólyag elváltozásai is igen gyakoriak a nők körében. A gyulladások közül a legelterjedtebb a húgyhólyaggyulladás. Heveny (akut) formájában erős irritatív tünetekkel párosul. Jellemző a gyakori, kis mennyiségű, fájdalmas vizeletürítés, állandóan fennálló vizelési inger. Az esetek 30%-ában a vizeletben vér jelenik meg a húgyhólyag nyálkahártyájának duzzanata és vérzése miatt. Itt kell megemlítenem, hogy vérvizelés esetén mindig ki kell zárni az esetleges malignus urológiai betegség fennállását.
* Az inkontinencia mely életkorban léphet fel?
— A meghatározáshoz előbb a kontinenciát kell definiálnunk: a húgyhólyag normális funkciója a normális vizelettartás, akaratlagos vizelés elhatározás szerint, teljes kiürítés, függetlenül a mennyiségtől, a megszakítás lehetőségével, 500 ml maximális kapacitással. Az inkontinencia ezzel szemben a vizelet akarat nélküli elfolyása természetes nyíláson (húgycső), ami a betegnek higiénés, egészségügyi és szociális problémát okoz. A betegség férfi-női előfordulási aránya 1:6. Ha figyelembe vesszük az érintettek számát, az inkontinenciát joggal nevezhetjük népbetegségnek: a nők 30—50%-ánál fordul elő ideiglenesen, 5%-uknál pedig annyira súlyos, hogy orvoshoz is fordulnak vele. Nőknél elsősorban a terhesség, szülés kapcsán jelentkezik, többnyire átmeneti jelleggel. Később, a menopauza utáni időszakban növekszik előfordulása. Ekkor már a legtöbbször állandósul, és spontán gyógyulása kezelés nélkül ritkán várható.
* Milyen kezelési lehetőségekkel él az urológia?
— Az urológiai gyógymódok listája a tanácsadástól kezdve a természetes gyógymódokon és a gyógyszeres kezelésen át a sebészeti eljárásokig tart. Ez utóbbiak közül megemlíteném a klasszikus műtéteket, a transzurethrális (húgycsövön keresztüli) belső operációt, ezenkívül a perkután, az ureterorenoszkópiás, illetve a laparoszkópiás eljárásokat.
* Hogyan tudjuk megelőzni a panaszokat?
— Az urológiai betegségek megelőzésének legfontosabb szempontjai a következők: normális folyadékfogyasztás (hogy az illetőnek 24 óra alatt legalább 2 liter vizelete legyen), megfelelő fizikai aktivitás (nem élsport, de nem is állandó lustálkodás), a nedves, hideg helyek kerülése (különösen leülni nem ajánlatos ilyen felületekre, viszont a meleg ülőfürdők számos urológiai betegségben segíteni tudnak, kivéve a lázzal járó állapotot), a hosszan tartó ülés elkerülése (az ülőmunkát végzőknek legalább óránként egy felkelést, átmozgatást ajánlunk, ami a sofőrökre is vonatkozik), vitamindús étrend (a túl fűszeres ételek, a szeszes italok és az egyoldalú diéták nem ajánlottak, kivéve a speciális eseteket, például veseelégtelenség esetén a fehérjebevitel csökkentése), normális szexuális élet (beleértve az egy partner meglétét, a promiszkuitás kerülését), periodikus urológiai ellenőrzés.
