Zsolt elsőként arról mesélt, hogyan választotta hivatásának az elsősegélynyújtást, és hogyan telnek mentősként hétköznapjai, majd arról is beszélt, mit tegyünk vészhelyzet esetén. Az előadó elmondta, milyen nehézségekkel küzd hazánkban az egészségügyi rendszer ezen ága, és szólt arról is, mennyire megterhelő lelkileg feldolgozni a munkával járó nehéz pillanatokat.

— A saját hegeinkről nem szoktunk sokat beszélni, de amit sok ideig elrejt az ember, az előbb-utóbb előjön — fogalmazott az előadó. —Általában nagyon nehezen vallja be az ember, hogy valami baj van. Azok a gondolatok foglalkoztatnak leginkább, hogy tehettünk volna-e többet. Csúnyán hangzik, de életet nem a mentő és nem az orvos ment, mivel nem tudunk mit menteni, ha valaki nem kezdte meg az újraélesztést. Az agysejtek 4 perc után kezdenek elhalni, és egyszerűen ha valaki nem kezdi el, nekünk sajnos már nincs mit újraéleszteni, de ugyanez vonatkozik a sérülésekre, balesetekre is.

Ha egy sérült, eszméletlen személlyel, esetleg balesettel találjuk szembe magunkat, nem mindegy, mit teszünk, és hogyan értesítjük a mentőszolgálatot.

— Az első az, hogy információt gyűjtünk, miért hívjuk a mentőt. Fontos, hogy az, aki a telefon mellett ül, azok alapján az információk alapján, amelyeket begyűjtött, tudja, melyik mentőautót küldje. Be kell mutatkozni, elmondani, mi történt, egy képet adni a sérültről/betegről, helyszínről, válaszoljunk a diszpécser kérdéseire. Fontos, hogy ne mi tegyük le először a telefont, várjuk meg a diszpécsert. Az elsősegély olyan dolog, amit mindenkinek tudnia kéne. Először ellenőrizzük az eszméletlen illetőt, hogy reagál-e, ha nem, ellenőrizzük a légutait, és ha nem lélegzik, akkor hívjuk a mentőket. Ha lélegzik, átnézzük, hogy vannak-e sérülései, panaszai.

Hamarosan kezdődik a fürdőzési szezon, ezért megtudhattuk, mire ügyeljünk leginkább a vízparton, illetve mi a teendő, ha fuldoklót veszünk észre a vízben.

— Általában vannak tilalomtáblák, melyek jelzik, hogy nem szabad vízbe menni. A fürdőzés szempontjából alapvető, hogy zuhanyozzunk előtte, nem higiéniai szempontból, hanem azért, hogy lehűtsük a szervezetet. Amikor az ember 40 fokról beugrik egy 16 fokos vízbe, akkor a nyaki erei összehúzódnak, és az agy nem kap oxigént, aztán egyszer csak elveszti az eszméletét. Ne ússzunk esőben, záporban, ne menjünk vízbe,amikor teleettükmagunkat, mert hányhatunk a vízben, és azzal aszpirálhatjuk a vizet, ami fulladáshoz vezethet. Alkohol és drog befolyása alatt nyilvánvalóan ne menjünk be, és ne lökdössük egymást. Ott ugráljunk és ússzunk, ahol elő van írva —mondta el Szendi Zsolt.

És hogy mi a teendő, ha valaki veszélybe kerül?

— Ha van vízimentő, őt hívjuk, ha nincs, akkor a vízbe olyan dolgokat kell dobni, amelyek fennmaradnak. Soha ne kerüljünk direkt kontaktusba a fuldoklóval, mivel a saját életéért fog harcolni, és nem tudatosan, de ami jön felé, azt megpróbálja majd lenyomni. Azt szoktam mondani, hogy a vízimentők ki vannak képezve arra, hogy nagy valószínűséggel más hibája miatt fognak vízbe menni. Olyankor 50% esély van arra, hogy mi is meg fogunk fulladni — hangsúlyozta a mentős, aki a munka mellett folyamatosan utazik, tanfolyamokra és képzésekre jár, az ott elsajátított ismereteket pedig igyekszik kollégáinak és diákjainak is átadni. Az előadás során hallhattunk még a Vöröskereszt, a vízimentők, valamint a katasztrófavédelem munkájáról is. A beszélgetést rövid elsősegély-bemutató követte, mely során élesben is láthattuk/kipróbálhattuk az újraélesztést és a Heimlich-fogást. Végül Zsolt OskarSchindlerszavaival zárta az estet: „Aki egy életet megment, az egész világot menti meg.”