A fájdalom egy olyan kellemetlen szenzoros és emocionális élmény, amely aktuális szöveti károsodással kapcsolatos, vagy annak terminusaival írható le a Nemzetközi Fájdalomkutató Társaság definíciója szerint. Célja, hogy figyelmeztesse a szervezetet valamilyen veszélyre, azaz a túlélést segíti.

A három hónapnál tovább fennálló fájdalmat már krónikus fájdalomnak nevezzük, mely gyakran kötődik a derékhoz, a háthoz és a nyaki területekhez, illetve egyes esetekben diffúz izomfájdalomról van szó. A krónikus fájdalom jellemzően állandó, fokozódó intenzitású, és a terápiás kezelések nem hatnak rá. Nem ritka, hogy egy trauma vagy betegség lezárulása után a fájdalom megmarad, noha a személy fizikai állapota már nem indokolja a fennállását.

Images.squarespace-cdn.com

A fájdalom negatív hatással lehet hangulatunkra. A betegeket a sikertelen kezelések tovább frusztrálják, olykor képtelenek dolgozni, ezért nehéz anyagi helyzetbe kerülhetnek, a napi tevékenységek elvégzése is nehézzé válik, felléphetnek alvási zavarok is. Mindezek eredményezik vagy erősíthetik a depressziót, a haragot, a szorongást és az izolációt. Megjelenhet félelem olyan mozgásformákkal szemben, amelyekről azt gondolja az egyén, hogy fájdalommal járhatnak. Ennek elkerülése további passzivitáshoz vezethet, az pedig izomgyengüléshez és a fájdalomtolerancia csökkenéséhez. A szakirodalom szerint a fájdalom ellenére testileg és lelkileg is aktívnak maradni a legegészségesebb, ami hozzásegít bennünket a mindennapi jóllét, a jó közérzet eléréséhez, élményt és célokat nyújt nekünk.

Egyúttal jelen lehet a harag érzése is, mely irányulhat a közel állók, az egészségügyi személyzet vagy akár önmagunk felé, amiért úgy érezzük, a fájdalom átvette az irányítást a működésünk felett. A harag emellett egy állandó készenléti állapotban tartja a szervezetet. Hajlamosak lehetünk a fájdalomkatasztrofizációra, azaz arra a gondolkodási hibára, amely képes serkenteni a fájdalom intenzitását, és a gyógyulást is hátráltatja. A katasztrofizáló gondolkodás csökkenése bizonyítottan együtt jár a fájdalom, a fogyatékosságérzet és a depresszió csökkenésével, valamint jelentősen kihat a kezelés eredményességére.

Aminek több figyelmet szentelünk, az felerősödik. Így van ez a fájdalommal is. Ezért például a figyelem elterelésével arra taníthatjuk az idegrendszerünket, hogy ne mindig a fájdalmas ingerek jelenlétére figyeljen a testünkben, és tanulja meg ignorálni ezeket a jelzéseket. Ezt támogatja az a kutatási eredmény is, amely szerint alacsonyabb mértékű a fájdalomszint azoknál, akik azt élik meg, hogy az életük feletti kontroll az ő kezükben van, mint azoknál, akik azt a körülményektől teszik függővé.

A nemi különbségeket illetően a női fájdalombetegeknek segítséget nyújthat a gyógyulásban az érzelmi támasz, míg a férfiaknál éppen ellenkezőleg, a túlzott gondoskodás a fájdalom fennmaradását erősítő tényező.

A fájdalom felerősödése sokszor akkor kap teret, amikor a gondok elvonják a figyelmet a személyes szükségleteinkről, ezért sebezhetőbbé válunk. A fokozott stressz megterheli a vázizomrendszert, a kötött hátizmok pedig sérülékenyebbé teszik a gerinc részeit.

Sanders szerint a fájdalom erősségét, minőségét a közvetlen ingeren kívüli tényezők is befolyásolják, például a kultúra, a személy attitűdje és korábbi tapasztalatai.

Alden öt kategóriát említ: akut fájdalom (sérülés vagy műtét következtében maximum hat hétig fennálló), krónikus, periodikus fájdalom (akut, de megszakított fájdalom, mely periodikusan visszatér a betegnél), krónikus, állandó, de jóindulatú fájdalom (szinte állandóan jelen van változó erősséggel, például a krónikus derékfájás), progresszív, krónikus fájdalom (folyamatos, idővel egyre rosszabbodó fájdalom), indukált fájdalom (laboratóriumban, kísérletileg, ingerléssel előidézett fájdalom).

Omron-healthcare.co.uk

Meglepő módon előfordulhat, hogy éppen a beteg környezete által nyújtott előnyök, mint a különleges bánásmód, a munkától való mentesülés, a családtagok együttérzése indukálja a fájdalom krónikussá válását. De az érintett akár öntudatlanul is arra használja a betegségét, hogy általa a számára félelmetes, konfliktusos vagy kellemetlen helyzeteket elkerülhesse, esetleg éppen a család kísérli meg betegszerepben tartani őt. A terápiás munka ilyenkor segíthet feltárni, megérteni és orvosolni az ilyen típusú, gyakran a felszín alatt rejtőző motivációkat, konfliktusokat, problémákat.

A fájdalom csökkentésére eredményesnek bizonyulnak a relaxációs, imaginációs, meditációs technikák, illetve a szakemberek a fájdalommal való megküzdést is segíthetik különböző eszközökkel (pl. kommunikációs készségek javítása, figyelemelterelési technikák). Ez történhet egyéni vagy csoportos formában. Cél lehet továbbá a társas támasz és a szociális készségek javítása, például stresszkezelés, konfliktuskezelés és a gyászmunka megsegítése.