Egy halom listával találkoztam már az egyedfejlődésem során — azok közül is leggyakrabban bevásárlólistákkal —, de a legpozitívabb mégis — az azonos címet viselő film óta — a bakancslista. A lista, melyre azok a dolgok kerülhetnek fel, amelyeket még át szeretnénk élni az életünkben.
Ennek értelmében amíg a listán szerepelnek tételek, addig nem éltünk eleget, vagyis a bakancslista az életről szól, s azon belül is az életünkben lévő hiányokról. A klasszikus bakancslista fogalommal kapcsolatban megoszlanak a vélemények, így van, aki a fogyasztói társadalom modern hóbortjának (mindig mindenből több, jobb kell) tartja. Ezt az örök elégedetlenkedésünk is táplálja, egy-egy úticél elérésekor már a következőt tervezzük, időt sem hagyva arra, hogy hátradőlve élvezzük az élmény begyűjtését, s azt mondhassuk, ez így most jó és elég. Másrészt a bakancslista sokszor nem belülről jövő vágyak jegyzéke, hanem külső elvárások alapján áll össze — mások álmai vezérlik.
Forrás: AFP.com
Mitől lehet akkor egy bakancslista autentikus? Ebben leginkább az eredetileg Christopher Peterson, a Psychology Today egykori szerzője tollából származó két kérdés segíthet: 1. Ha biztosan tudnád, hogy holnap meghalsz, akkor mit csinálnál ma? 2. Mennyi tétel maradna a bakancslistádon, ha soha senkinek nem beszélhetnél arról, hogy az azon szereplő dolgokat véghez vitted? Ezeket a kérdéseket megválaszolva felismerhetjük a fontos dolgokat, illetve azokat, amelyekre igazán vágyunk. Ez segíthet rendszerezni a dolgokat, hogy azok ne tűnjenek el a nagy rohanásban. Másrészt — ez a pszichológusok által is ajánlott módszer — pusztán a vágyaink, céljaink leírásával jelentősen megnöveljük a papírra vetett gondolatok beteljesítését, hiszen ez motiválhat bennünket arra, hogy aktívan törekedjünk életre szóló emlékeket, élményeket szerezni, s közben önmagunkat és másokat is jobban megismerünk. Legyen hozzá papírunk, tollunk és egy kis időnk. Amikor összeáll a lista, érdemes kívülállóként is rátekinteni, s megfigyelni, mi motivál bennünket, a rajta szereplő tételek nagyobbak vagy fontosabbak nálunk, felmutatni szeretnénk, vagy véghez vinni, dolgunk van azokkal a vágyakkal, vagy önmaguktól örömet szereznének… Megfigyelhetjük, hogy szimbolikusan mit jelentenek: Hegyet szeretnénk-e mászni, vagy inkább felfedezni a mélységet egy barlangban? Mennyire kell kimozdulnunk hozzá? Milyen messzire kell ahhoz utaznunk? Mit jelenthet az odavezető út? A bakancslista okokat ad, megvalósítandó célokat tűz ki, melyeknek már a kimondása is azt az érzést kelti, hogy mi irányítjuk az életünket.
Jó, ha tudjuk, hogy a beteljesedés során valóban teljesebbnek érezzük magunkat, vagy inkább menőbbnek. A teljesség pedig személyfüggő — valakit a kaland tesz azzá, másokat az esztétikum vagy egy ismeretlen kultúrához való közeledés, esetleg a nyugalom egy biztos társ mellett az esti borozás során.
A bakancslista titkos üzenetét úgy is értelmezhetnénk, hogy sosem késő elkezdeni élni, de nem akkor kell elkezdeni, amikor már egyértelműen közeleg a vég. Philip Zimbardo amerikai pszichológus (a többség a hírhedt börtönkísérlete kapcsán ismerheti a nevét) egy általa alkotott kérdőív alapján öt különböző embertípust különít el az időhöz való viszonyulás szerint: múltnegatív, múltpozitív, jelenfatalista, jelenhedonista és jövőorientációjú. A bakancslistával a jelenhedonizmus állítható párhuzamba, hiszen ezt az élmények halmozása jellemzi. Mivel azonban a bakancslista tételeinek megvalósításához többnyire időre és pénzre is szükség van, nem a hétköznapok programjai, sokkal inkább a tervek és a célok közé sorolandóak.
Forrás: Holidify.com
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a lista bővíthető-e, és meddig. Mivel már a fiatal felnőtt korban is elkészülhet, balgaság volna azt gondolni, hogy már akkor papírra kerülhetnek azok a célok, amelyeket még meg sem ismertünk. Persze jó, ha annak is tudatában vagyunk, hogy ez nem egyezkedés a halállal, mely mindaddig nem jön el, amíg ki nem pipáltuk az összes tételt. De valóban elérkezhet az a pillanat, amikor el kell fogadnunk, hogy lesznek dolgok, melyeket talán nem tudunk elérni. Másrészt ne gondoljuk, hogy ha már mindent megvalósítottunk, akkor nem lesz értelme a további életünknek. Sőt, elégedettebbek lehetünk, ha nemcsak a jövőbeli célokat hajkurásszuk úgy, hogy azok izgalmassága mindig hagy maga után némi kívánnivalót, hanem a jelenben is élünk, megélve a pillanatot. Lehetőség szerint kapcsoljuk be a számunkra fontos embereket, társakat, szeretteinket is.
A saját listánkat mi magunk szerkesztjük: átírhatjuk, bővíthetjük, pontosíthatjuk, időrendbe állíthatjuk, rövidíthetjük, konkretizálhatjuk, lefordíthatjuk, illusztrálhatjuk és bármikor, amikor úgy érezzük, eldobhatjuk vagy újraírhatjuk, ha szeretnénk.
Forrás: KaticaMatrica.hu
