„Istennek van humorérzéke. És mivel egy ilyen csodálatos világot teremtett nekünk, joggal várja el tőlünk, hogy még a legborongósabb napokon is találjunk okot a nevetésre” (Dean R. Koontz).
Olyan világban élünk, amelyben a szorongás lett a fő emberi érzelem, tömegesen feszengenek, aggódnak, félnek, ami az agyat folyamatos felkészültségre kényszeríti, készenlétre kárhoztatja, hogy tudjon reagálni a lehetséges veszélyre. Ettől olyan belső feszültség, nyugtalanság alakul ki, amely megmérgezi a hétköznapokat, az ember megterhelőnek, nyomasztónak érzi az életét, ahelyett, hogy örömét lelné benne. Az eluralkodó idegesség, levertség teret enged a negatív gondolatoknak és érzelmeknek, pl. a depressziónak, ami hosszabb idő után testre-lélekre negatívan hat, gyengíti az immunrendszert, befolyásolja az elme működését, tompítja a memóriaközpontot, gyakran fájdalmas izommerevséget okoz.
Depresszió, szomorúság: A hiteles élet titka az, hogy az életben nem lehet mindig jól járni, de nevetni mindig lehet!
Tetézi a helyzetet napjaink individualista szemlélete, mely nem veszi figyelembe, hogy az ember társas lény, és mely azt sulykolja, hogy mindenkinek egyéni célokra kell törekednie, a személyes boldogság és függetlenség fontosabb a közösségi céloknál és érdekeknél. Ha az individualizmus addig terjed, hogy az ember figyel magára, érvényesíti magát, van saját akarata, a folyamat nem káros. Más a helyzet, ha ez átcsap olyan folyamatba, ahol az egyén kezd eltávolodni, elidegenedni, különbnek, másabbnak tartja magát a környezeténél, a többi ember fölé igyekszik helyezni magát, észrevétlenül elidegenedik, magányossá válik. A kialakuló egyszemélyes „közösségekben” legtöbben már nem a csoport értékeit tartják fontosnak, hanem saját elképzeléseik alapján cselekszenek, hiszen csak saját maguknak tartoznak hűséggel. A magány pedig idővel szorongást, félelmet, szégyenérzetet, reménytelenséget okoz — magányosnak lenni senki sem szeret. Jóllehet mindenki volt már magányos, ennek ellenére a krónikus magány a testi-lelki egészséget is veszélyezteti. Összefüggésbe hozható az immunrendszer alacsonyabb működésével, a csökkent stressztűrő képességgel, a depresszióval, sőt még a várható élettartam csökkenésével is.
Magány: „Egyedül: ez a szó egyértelmű a halállal” (V. Hugo)
A legtöbben szeretnénk menekülni ebből a helyzetből, s ennek feloldására az egyik leghatékonyabb módszer a nevetés, mely szociális kapcsolatokat alakít ki, fájdalomcsökkentő, növeli a jóllétet, derűs érzelmi állapotot hoz létre, közösségi érzést, összekötő hidat alkot fiatalok és idősebbek között. „A nevetés mindenekelőtt társas dolog, a nevetés megkíván egy másik embert” — mondja Provine idegkutató. A nevetés jelentőségét a világ évente kétszer is igyekszik a figyelem középpontjába állítani: először április 14-én a nevetés nemzetközi napján, majd május 1-jén, a nevetés világnapján. Május 1-jéhez más ünnepek is tartoznak, melyek elhomályosítják a nevetés világnapját, pedig érdemes figyelni rá és megemlékezni róla, hiszen a nevetés meghosszabbítja, édesebbé teszi az életet. Nincs a világban kultúra mosoly és nevetés nélkül.
A nevetés nemzetközi napja: „A nevetés oldja a stresszt, növeli az összetartozás érzését, csillapítja a fájdalmat” (G. Rubin)
Az evolúciós elméletek szerint a nevetés és a mosoly genetikailag belénk kódolt tevékenység, mely a beszéd előtti időszakban a biztonságnak, a közösséghez való tartozásnak volt egyfajta kifejeződési formája. Olyan érintkezési, kapcsolati forma, amellyel az egyén azt üzente a közösségnek, hogy minden rendben van. Fontos szerepet kap/kapott a párválasztásban, a konfliktusok és az agresszió csillapításában. A kacagtató emberek vonzóbbak, vicceikkel azt üzenik környezetüknek, hogy agyuk, génjeik egészségesek, hiszen a szellemességgel megnyitják azt a szelepet, amely ha kinyílik, felszabadítja, feloldja az elnyomott érzelmeket, keserűségeket, haragot, mely csak az emberre jellemző, aki nevetéssel meg tud szabadulni olyan negatív érzelmektől, mint a düh, félelem. Ha valakinek van humora, azzal jó együtt lenni, szívesen vagyunk a társaságában, mert nevetni jó, hiszen ez egyfajta mulattató válasz a külvilág nehézségeivel való szembenézésre. Nagyon is igaza van a mondásnak, mely szerint ha nevetsz, veled nevet az egész világ, hiszen a kacagás ragadós. A humorban benne van az összetartozás öröme, összekapcsol, mindig szüksége van a társaságra, közönségre, hiszen a visszajelzés nélkülözhetetlen, önmagunknak nem mesélhetünk vicceket. „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat” — írja József Attila.
Abban egyet kell értenünk, hogy a pozitív életszemlélet, a jókedv és a nevetés az egészségünk egyik kulcskérdése, hozzásegít a boldogabb, kiegyensúlyozottabb élethez, a humorra és a pozitív érzésekre nyitott ember könnyebben tud megküzdeni testi-lelki nehézségeivel, az élete kihívásaival és betegségeivel. Sokszor hallani is, hogy a nevetés a legjobb orvosság. Csökkenti a vérnyomást, javítja a légzést és a szervezet oxigénellátását. Mérsékeli a stressz érzetét, ellazítja az izmokat, örömérzetet kelt, mivel serkenti a boldogsághormon, az endorfin termelését, továbbá tágítja az ereket, ezáltal fokozza a vérkeringést és a szívműködést, mérsékli a fájdalomérzetet, serkenti az immunrendszert, csökkenti a testben lévő stresszhormonok szintjét.
Akkor minként lehet, hogy annyi mogorva, rosszkedvű embert látni környezetünkben? Valami baj van velünk, hogy elfelejtettünk mosolyogni? Hogyan jutottunk idáig, hogy a mindennapokban az emberek nem kedvesek, gyakran minősíthetetlenül viselkednek egymással? Nem látják az összefüggést, mely szerint a nevetés, a jókedv, a boldogság a lelki egészségünk legfontosabb építőkövei, melyekkel alakíthatjuk, megkönnyíthetjük az életet. Rajtunk áll, hogy képesek vagyunk-e a kellemesebb, vidámabb, örömtelibb utat választani, vagy inkább a szürke, egyhangú, unalmas hétköznapokban maradunk. Mindössze meg kell teremtenünk az alkalmat a nevetésre, és ha ez sikerült, annál boldogabbnak érezzük magunkat. Annyira fontos ez számunkra, mint a napfény, mert már az is bebizonyosodott, hogy még a mesterségesen elért mosoly (pl. csiklandozással) is jótékony folyamatokat idéz elő, javítja a kedélyállapotot, jótékonyan hat az agyi és a testi funkciókra.
Mit kell tennünk, hogy minél gyakrabban élvezhessük a nevetés gyógyító erejét? Ennek érdekében akár otthoni rutint is kialakíthatunk: Készítsünk összeállítást komikus jelenetekből, melyek már megnevettettek bennünket. Nézzünk vicces videókat, vígjátékokat, keressünk a világhálón pl. mókás állatvideókat, melyek ki tudnak zökkenteni bennünket a mélabúból. Olvassunk vagy meséljünk egymásnak vicceket, idézzünk fel egy régebbi megnevettető jelenetet, akár a saját életünkből, hogy azokon újra és újra nevessünk. Keressük olyan, számunkra kedves emberek társaságát, akik vidámak, mondanak egy-egy remek viccet, optimisták, akiknek társaságában könnyebben tudunk nevetni. Tanuljunk meg nevetni még akkor is, ha nincs ehhez kedvünk, mert ki tudjuk űzni magunkból a feszültséget, ezzel is beindulnak a felsorolt pozitív folyamatok, és máris jobban érezzük magunkat. „Amikor nevetsz, megváltozol, és amikor megváltozol, a világ is megváltozik körülötted” — állítja dr. Kataria.
