A magyarkanizsai Cnesa Oktatási és Művelődési Intézmény kiadásában tavaly jelent meg A magyarkanizsai írótábor antológiája című kötet. A 2003-2007 közötti időszakra vonatkozó szövegeket Tari István válogatta és szerkesztette. Az összeállításban verssel, prózával, tanulmánnyal hatvannál több író, költő és fordító szerepel, de az olvasnivaló mellett az érdeklődők gazdag képriportot is találhatnak. Az írótábornak a nyolcvanas években két kiadványa látott napvilágot, A csönd városa, valamint a Parkok és kertek című.
Az antológiát nemrégiben mutatták be a csókai Művelődési Ház előcsarnokában. Az irodalmi est szervezője a helybeli Művelődési és Oktatási Központ volt. Az esten a könyv szerzői közül részt vett Beszédes István, msgr. Bogdán József, Sinkovits Péter, Verebes Ernő és Vicei Károly.
A források szerint 1952 volt az az év, amikor az alapítók először jöttek össze Magyarkanizsán. Talán nem is azzal a céllal, hogy írótábort hozzanak létre. Bogdánfi Sándor, Gál László, Laták István, Majtényi Mihály és Sulhóf József inkább csak nyugalomra, csöndre, békés beszélgetésre vágyott, esetleg el akartak rejtőzni egy kicsit, hiszen az írók, művészek mindig gyanús személyek voltak a hatalom szemében. A találkozó olyan jól sikerült, hogy a következő években is megismételték. Később bővült a kör, mások is csatlakoztak hozzájuk.
- Nem tudjuk pontosan, hogyan is született az írótábor, mert rengeteg mellébeszélés és mítosz van forgalomban körülötte - mondta Tari István. - Elképzelhető, hogy az említett írók az ügyeletes fülek elől szöktek el Újvidékről Magyarkanizsára, de valószínűleg közöttük is voltak ügyeletes fülek. A kezdeményezésük jó ötletnek bizonyult, csakhogy az ilyen dolgokat társadalmasították az ötvenes-hatvanas években. Így történt ez az írótáborral is, melynek a szervezését ellenőrzött keretek közé szorították. A történet részéhez tartozik, hogy a kilencvenes években két írótábor is volt, mert a balkáni hentes is megbízott valakit a megrendezésével. Az írótábor soha nem alakult át civil szervezetté, jelenleg is Magyarkanizsa város szárnyai alatt működik, mert a község fontosnak tartja, hogy éppen ott jöjjenek össze a magyar irodalom képviselői.
Egy időben a Vajdasági Írószövetség megpróbálta átformálni, a nyolcvanas években nemzetközi írótábort hoztak létre azoknak a rovására, akik itt élnek és alkotnak. Még Kínából is érkeztek vendégek. Ez is egy lehetséges módozata annak, hogy háttérbe szorítsanak minket. Mi főleg azokat az írókat hívjuk meg, akik a magyar nyelvterületről valók, a szláv írók közül pedig azokat, akik tudnak magyarul.
Az esten szó volt a fiatalok jelenlétéről is az írótáborban, amihez Tari István a következőket fűzte hozzá:
- Amellett, hogy szórványosodunk, mi egy elöregedő közösség vagyunk, és ez a legnagyobb bajunk. Nem nagyon szeretem, amikor a fiatalokat kirakatba rakjuk, és nincs alkalmuk a saját pozícióik kiküzdésére. Pedig meg kell harcolniuk a figyelemért, vagyis egy természetes folyamat részeivé kell válniuk. Ezért nem szeretnék olyan nagyon fiatalítani. Már a mi nemzedékünkkel is az volt a baj, hogy túl nagy lehetőséget kaptunk. Természetesen azokat a fiatalokat, akik felhívják magukra a figyelmet és fontos dolgokról szólnak, igyekszünk beemelni az írótábor életébe.
Mi a magyarázata annak, hogy lassan hat évtizede már, hogy tart ez a rendezvény? A jelenlévők szerint erre a kérdésre nagyon egyszerűen lehet válaszolni:
- Az marad fenn, ami fontos. Ezt nem a politikai erők tartják életben, hanem maguk az írók, a résztvevők. Nagyon sokat jelent a hely szelleme, a magyarkanizsaiak igyekezete, vendégszeretete, gondoskodása.
Az antológia bemutatóján jelen volt Kanyó Zoltán, a magyarkanizsai szervezőbizottság elnöke, aki az áldozatkész és hagyománytisztelő elődeit is megemlítette, többek között a nemrégiben elhunyt dr. Papp Györgyöt.
- Voltak vészterhes idők, de a szervezők kitartottak, ami minket is kötelez. Úgy érezzük, nem szabad abbahagynunk.
A programban a csókai Vegyészeti-Élelmiszeripari Középiskola tanulói, Másity Helena, Gúti Tímea, Szorcsik Barbara és Bognár Boglárka, prózarészleteket és verseket adtak elő. A műsort Kónya Sándor megzenésített versekkel tette gazdagabbá. Fuvolán közreműködött Rúzsa Anna.