Almanachműhely

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Almanachműhely

Molnár Tibor, Szloboda János és Pejin AttilaA zentai Történelmi Levéltár és a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre szervezésében a Dudás Gyula Kör működésének 45. évfordulójára emlékeztek. Az egybegyűltek történelmi áttekintést hallhattak Szloboda János nyugalmazott pedagógustól, aki...

Molnár Tibor, Szloboda János és Pejin Attila

A zentai Történelmi Levéltár és a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre szervezésében a Dudás Gyula Kör működésének 45. évfordulójára emlékeztek. Az egybegyűltek történelmi áttekintést hallhattak Szloboda János nyugalmazott pedagógustól, aki összefoglalta, milyen kísérletek voltak Zenta város történetének a megírására, és mennyire volt rögös az az út, amely a monográfia első kötetének a megjelenéséig vezetett.
Emlékeztetett arra, hogy a zentai csata évfordulóját 1816-ban ünnepelték meg először, és már erre az alkalomra is készült egy könyv. A város történetének írásos formába öntése azonban igazán a Dudás családhoz fűződik. Több próbálkozás (Dudás Endre, Szegfű György) után Dudás Gyula történész-akadémikus munkája 1751-ig terjed, de a mű megjelentetésére a megrendelőnek, Zenta városának már nem maradt pénze, így a kézirat egy évszázadon át ismeretlenül porosodott. Öccse, Dudás Andor is készített egy rövid dolgozatot, a tizenegy oldalas publikáció 1830-ig tekinti át Zenta történetét. Róla még azt is tudni lehet, hogy 1929-ig feljegyzéseket vezetett minden érdekes eseményről, sőt, a füzetében helyet kaptak a múltra vonatkozó olvasmányai is. A két világháború között és utána is voltak kísérletek, majd egy újabb jeles dátum, a település első okleveles említésének 750. évfordulója (1966) cselekvésre késztette az illetékeseket.
1961. október 28-án a községi népbizottság háromtagú kezdeményezőbizottságot (Erdélyi István elnök, Nestor Vukov, a levéltár és Katona Pál, a múzeum igazgatója) alakított. Azt a feladatot kapták, hogy a nevezetes esemény megünneplésére a társadalmi élet különböző területeiről kérjenek fel szakembereket, akik az addigi és újabb anyagból összeállítják a város történetét. A csoport újabb tagokkal bővült: Danilo Branovački, dr. Burány Béla, dr. Szeli István, Tóth Horgosi Pál, majd 1961. december 16-án létrejött a szerkesztőbizottság. A Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Körének, amely azóta is töretlenül működik, tulajdonképpen ez a kezdeményezés volt az alapja. A hitelesség kedvéért el kell mondani azt is, hogy ünnepség volt, de csak néhány monográfiafüzet látott napvilágot, a tervezett kötet nem. Az újabb kitűzött dátum a zentai csata 300. évfordulója volt 1997-ben, de Zenta monográfiájának első kötete csak három évvel később, 2000-ben került az olvasókhoz. A folytatás még várat magára, de az elképzelések szerint jövő ilyenkorra elkészül a második kötet kézirata.
A Dudás Gyula Kör tehát 1961 decemberében alakult azzal a fő feladattal, hogy ,,az asztalra tegye” a város monográfiáját, de az alapszabályzatában más tevékenységeket is előirányoztak. Kezdetben volt ifjúsági szakosztály is -- mintegy harminc középiskolás alkotta, kirándulásokat, történelmi előadásokat terveztek, de ezek nem valósultak meg. A tagok összes energiáját felemésztette a készülő mű. Több mint száz monográfia- és zentai füzetet, valamint egyéb kiadványt jelentettek meg.
Pejin Attila történész szerint az egyesület most már nem hasonlít műhelyhez, kizárólag a kiadói munkára korlátozódik. Ismét fel kellene venni a kapcsolatot a fiatalokkal, ebben a történelemtanárok is segíthetnének. Esetleg helytörténeti pályázatot hirdethetnének diákoknak, amivel az utánpótlásról is gondoskodhatnának.
A Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok köre az idén egyetlen kiadványt tud felmutatni, az évkönyvet, amely a maga nemében első a sorban, de minden bizonnyal nem az utolsó. Azok a témák kaptak helyet benne, amelyek nem terebélyesednek ki könyvvé, de nagyon jelentősek. Az írások nemcsak a Tisza-parti városra vonatkoznak, hiszen a kutatók lelőhelye elsősorban a zentai Történelmi Levéltár, amelynek a területe Óbecséig és Szenttamásig, illetve Magyarkanizsáig és Martonosig terjed, vagyis nagyjából egybeesik a valamikori tiszai koronakerülettel. Részben már tükrözi a generációváltást, de a szerkesztők, Pejin Attila és Molnár Tibor, abban reménykednek, hogy az almanach ismét műhellyé kovácsolja a szerzőket. (Hogy miért csak egy könyv? Erre is magyarázatot adhat az az elejtett megjegyzés, miszerint a kör évi támogatása 140 ezer dinár, mely összeg egyetlen tisztességes kötet megjelentetéséhez sem elegendő.)
Az összejövetelen elhangzott az is, hogy talán a helytörténészeknek kellene kezdeményezniük Dudás Gyula szobrának a felállítását is, amellyel jelképesen az egész Dudás családnak állítanának emléket, hiszen nagyon sokat tettek azért, hogy Zenta híre szélesebb körben is elterjedjen. A zentai szerbség ebből a szempontból sokkal öntudatosabb, mert a már létező Sremac-szobor mellett nemrégiben leplezték le Jovan Đorđević zentai születésű, neves szerb irodalmár szobrát is.
Az évkönyv bemutatása után a Dudás Gyula Kör jelenlévő szerzői, a már említettek mellett Valkay Zoltán, Táborosi László és Baranyi István beszámoltak az idei évben megjelent munkáikról, és elmondták, min dolgoznak, milyen terveik vannak az elkövetkező időszakra. Kiderült, hogy többek között készül az összefoglaló a zentai céhes iparról, Magyarkanizsa építészetéről, Mohol történetéről, a délvidéki sportélet kezdeteiről, folytatódik a háborús veszteséglajstromok összeállítása -- ezúttal a Tisza mentén, valamint egy módszertani kézikönyv a helytörténet kutatásához és írásához.

Címkék: Almanachműhely
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Művelődési Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Facebook

Támogatóink