Áldozatok

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Áldozatok

Volt min szörnyülködnünk mostanában, hiszen az elborzasztó eseményekből jóval több jutott, mint kellett volna. Pontosabban, egy is sok(k). Magyarországon, Hejce határában, célállomásától, a kassai repülőtértől mintegy harminc kilométerre lezuhant az a repülőgép, amely a kosovói békemisszióban szolgá...

Volt min szörnyülködnünk mostanában, hiszen az elborzasztó eseményekből jóval több jutott, mint kellett volna. Pontosabban, egy is sok(k). Magyarországon, Hejce határában, célállomásától, a kassai repülőtértől mintegy harminc kilométerre lezuhant az a repülőgép, amely a kosovói békemisszióban szolgálatot teljesítő 43 szlovákiai katonát szállította haza. 42-en szörnyethaltak, egy 27 éves fiatalember viszont csodával határos módon életben maradt. Még arra figyeltünk, hogy magához tért, és megszólalt a túlélő, amikor megérkezett a hír a montenegrói szerencsétlenségről: Podgorica közelében kisiklott és a vasúti pálya melletti folyómederbe zuhant egy személyvonat. A szerelvényen sok síelésből hazatérő gyermek utazott. Ez a katasztrófa is több mint negyven áldozatot követelt. Közben a rendkívül zord téli időjárás is szedte a maga sarcát, nap mint nap az újságok címoldalára kívánkoztak az arról szóló tudósítások, hogy hány halottja van már a hidegnek, állítólag több száz egész Európában. Egyelőre, hiszen az évszaknak még koránt sincs vége.
A magyarországi - főleg kereskedelmi - tévécsatornák kedvenc témája ezekben a hetekben a hajléktalanok sorsa. Nincs olyan híradásuk, amelyben ne láthatnánk képsorokat az utcán, a metró aluljárókban, a parkokban élők nyomorúságáról. Azokról, akik a különböző anyagokból összetákolt sátrakban, viskókban próbálják meg átvészelni a zimankót. Nézzük a felvételeket, és közben talán eszünkbe sem jut, hogy nemcsak a nagy városokban, hanem a közvetlen környezetünkben is vannak ilyenek. Csak amikor bekövetkezik a tragédia. Mint Zentán. Pedig ilyen, a munkások által valamikor hátrahagyott fa barokkok, amelyekben hátrányos helyzetű családok húzták meg magukat még évekkel ezelőtt, bizonyára máshol is találhatóak. A Tisza-parti városban kigyulladt és porig égett az egyik. A tűz a 150 négyzetméteres építmény központi részében keletkezett, ahol az öttagú Kolompár család aludt. Egy kétéves kislányt már nem sikerült kimenteni, ő a lángokban lelte halálát, a 27 éves családfő és a nyolc hónapos kislánya pedig az újvidéki kórházban halt bele az elszenvedett égési sérülésekbe. A 19 éves édesanya és a harmadik kislány a zentai kórházban lábadozik, ők jól vannak. Rajtuk kívül még két család maradt fedél nélkül legalább tíz gyermekkel. A hivatalos rendőrségi közlemény szerint a tüzet valószínűleg a nyílt láng használata okozhatta. A rendkívül rossz állapotban lévő barakknak valamikor dupla fala volt, de a belső részét az idők során feltüzelték, mostanra csak a külső borítása maradt meg. Mivel életveszélyesnek minősítették, két évvel ezelőtt az áramot is kikapcsolták. Most az önkormányzat és a szociális központ próbál támogatást nyújtani, tetőt találni a károsultak feje fölé, minden bizonnyal a rokonoknál helyezik el őket. Az összefogás egyre szélesebb körű, hiszen a tartományi illetékesek sem hagyták szó nélkül az esetet. A község tízezer dináros kezdőösszeggel folyószámlát nyitott (Metals Bank, 840-1379741 - kontrolni broj 89 - Pomoæ stradalima u požaru), melyre a segítőkész polgárok is befizethetik az adományukat, a tartományi végrehajtó tanács tagjai pedig egynapi keresetüket ajánlották fel. A tűzesetben érintettek sorsa, ha nem is tartósan, de egy időre bizonyára megoldódik, felvetődik azonban a kérdés: hányan lehetnek még a hasonlóan nyomorúságos helyzetben lévők? Akiknek esetleg van házuk, de nincs mivel fűteniük. Vagy nem telik naponta egy tányér meleg levesre sem. Nemcsak Zentán, hanem Vajdaság-szerte. Korábban csak az Újvidéken, Belgrádban tanuló egyetemisták számoltak be az otthoniaknak a nagyvárosokban megsokasodott koldusokról, akik között minden korosztály tagjai megtalálhatók, az egészen kicsi gyermekeken kívül a szinte magatehetetlen nagymamák és a legújabb kori háborúk rokkantjai is, most azonban már ezért a ,,látvány"-ért nem kell kimozdulnunk a megszokott környezetünkből.
A polgármesteri sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a csodával határos módon épségben maradt másik barakkban is olyan körülmények között élnek az emberek, amelyek a 21. században már nehezen felfoghatók. A jövőben erre is oda kell figyelni, és a lehetőségekhez mérten változtatni rajta. Elgondolkodtató azonban az is, hogy ezek a családok rendszeresen megkapják a szociális juttatásukat, mégsem tudtak valamilyen módon megkapaszkodni. Mert az éremnek, mint mindig, van egy másik oldala is. Amiről talán eretnekségnek számít ugyanannak az írásnak a keretében szólni. Mert az illetékesek, ha nem is hivatalosan, de felpanaszolják, hogy a számos nyilvántartott munkanélküli között szükség esetén nem lehet húsz olyan személyt találni, aki hajlandó lenne bizonyos alkalmi munkákat elvégezni. Pedig a számuk csak Zentán kétezer és négyezer között mozog, attól függően, hogy a hatalmon lévők vagy az ellenzék kimutatásaiban szerepelnek-e.
,,Hepiend” nincs? - kérdezhetnék most tőlem jogosan az Illés együttes közkedvelt dalával. Nincs. Sőt, még a tanulság levonását is önökre bízom. Én inkább azt sajnálom, hogy a városom kapcsán éppen ezen a napon kellett ezzel a témával foglalkoznom. Ugyanis Zenta február elsején ünnepli városiasságának az 500. évfordulóját, mert ez az a dátum, amikor II. Ulászló király adománylevelében városi szabadalmakkal és a pecséthasználat jogával ruházta fel.
Címkék: Áldozatok
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Áldozatok
Körkép
  • VARJÚ Sára
  • 2012.05.30.
  • LXVII. évfolyam 22. szám
Áldozatok
Szabadkai Napló
  • (re)
  • 2011.01.26.
  • LXVI. évfolyam 4. szám
Facebook

Támogatóink