home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Alapkérdés
Tóth Péter
2016.10.24.
LXXI. évf. 42. szám
Alapkérdés

Országunk és Európa számára hangsúlyozottan, de az egész világ számára is nagy kihívás, hogyan lehet majd a jövőben tartósan megoldani a nyugdíjkérdést. Demográfiai szempontból a nyugati országokban sem jobb a helyzet, mint nálunk. Ott viszont már korábban felismerték a problémát.

A lakosság jelentős része aktív korszakában gondoskodik saját nyugdíjas éveiről, ezért ott nem beszélhetünk „ketyegő nyugdíjbombáról”. Különféle befektetésekkel, magánnyugdíjpénztárakban, illetve más módon tartalékolnak az emberek az idős napjaikra. Bizonyos országokban pedig azt fontolgatják, jelentősen kitolják a nyugdíjkorhatárt. A hazai körülmények között a lakosság egészségügyi állapota miatt ez még sokáig csak nehezen lesz elképzelhető. 

A nyugdíj viszonylag fiatal kategória. Történelmünknek csak az utóbbi 200 évében beszélhetünk róla. Az idősekről viszont a régészeti leletek tanulságai szerint már az ősközösség idején is gondoskodtak valamilyen formában. A mai értelemben vett nyugdíjrendszer alapját az 1800-as évek végén rakták le Németországban. Eredetileg úgy számoltak, hogy a folyamatosan megújuló és munkába álló aktív munkaerő egy rendszeresen befizetett, de minimális összegű nyugdíjjárulékkal könnyedén és teljes egészében fedezi a viszonylag kisszámú nyugdíjas minimális megélhetését. A bismarcki típusú nyugdíjrendszerként ismertté vált elképzelés a gyakorlatban is működött. Egészen a múlt század második feléig, amikor elkezdett a népesség fogyni, kedvezőtlen demográfiai változások kezdtek kialakulni. Korábban a fiatalok nagy számban, viszonylag korán, 18-20 éves korukban elkezdtek dolgozni, az átlagéletkor a mostaninál jóval alacsonyabb volt, így a nyugdíjalap fenntartható módon működhetett. Idővel azonban az eredeti arányok felbomlottak. Folyamatosan emelkedett az átlagéletkor, arányaiban növelve a nyugdíjasok számát. Másrészt a fiatal munkába állók száma is csökken.

A fenntarthatatlannak tűnő nyugdíjrendszerek és a szociális ellátás számos alrendszere egyszerre kiváltható lenne — bizonyos vélemények szerint — a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésével. Az alapjövedelem ebben az esetben azt jelenti, hogy minden egyén kapna a közösségétől — születésétől haláláig feltétel és ellenszolgáltatás nélkül — egy rendszeres összeget, mely összevonható más, munkából származó jövedelmekkel. Támogatói szerint az alapjövedelemre azért lenne szükség, mert a munkanélküliség ma már nem az emberek hibája, hanem a kapitalista rendszer okozza. A profitorientált társadalomban az elvégzett munkát csak részben fizetik meg. Az olyan tevékenységeket, mint a gyereknevelés, az öregek, betegek gondozása csak akkor fizetik meg, ha intézményesített keretek között történik.

A témánál nem lehet nem figyelembe venni, hogy júniusban a világ leggazdagabb és legversenyképesebb országának tekinthető Svájc állampolgárainak többsége népszavazáson utasította el az alapjövedelem bevezetését. A feltétel nélkül folyósítandó ellátmány ötlete nem újabb keletű. Hívei azzal érvelnek, hogy a munka nélkül is mindenkit megillető alapjövedelem hozzájárulna az emberi méltóság megőrzéséhez, egyúttal a szociális gondokat is egyszerű módon oldaná meg. Ellenzői szerint egy ilyen intézkedés gyengítené a gazdaságot, miközben lustaságra ösztönözne. Az alapjövedelem hatásairól azonban csak elképzelések, feltevések léteznek. A világon sehol nem próbálták ki még olyan körülmények között, ahol tudományos alapossággal lehetett volna analizálni a következményeit. A háttérben pedig ideológiai viták is folynak.
Az állam szerepéről, az igazságosságról, a munkához való hozzáállásról megoszlanak a vélemények. A finn kormány azonban hamarosan, 2017 januárjától egy kísérlet keretében bevezeti a feltétel nélkül folyósított alapjövedelem intézményét. Havonta 560 eurót folyósítanának egy reprezentatív statisztikai szelekció során kiválasztott csoport tagjainak. A 2015-ben hivatalba lépett Juha Sipilä miniszterelnök választási ígérete volt a feltétel nélküli alapjövedelem. Sipilä az alapjövedelem bevezetésétől a szociális juttatások rendszerének egyszerűsödését, valamint a munkaerőpiac élénkülését reméli. A tervek szerint 2000 munkaképes korú lakost vonnak be az alapjövedelem hatásait vizsgáló kísérletbe. Egy kontrollcsoportot is kialakítanának, mely hasonló tulajdonságokkal bíró emberekből állna, nekik viszont nem járna ez a juttatás. Nagy kérdés marad azonban, hogy az alapjövedelmet milyen forrásokból, kinek a terhére lehetne tartósan folyósítani, és vajon egy ilyen rendszer meddig és hogyan lehetne fenntartható.

Hogy milyen hosszú távú társadalmi hatásai lennének az alapjövedelem bevezetésének, azt csak találgatni lehet. Félő, hogy valóban ellustulást, elkényelmesedést idézne elő a szélesebb rétegek körében. Arról nem is beszélve, hogy mindez végül nagy valószínűséggel oda vezetne, hogy bizonyos munkákat senki sem lenne hajlandó elvégezni. Amíg viszont nem érjük el azt a fejlettségi szintet, hogy mindent automatizálni lehet, az alapjövedelem is utópisztikus elképzelésnek tekinthető.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..