Akinek egy világverseny még szerepel a bakancslistáján

Akinek egy világverseny még szerepel a bakancslistáján

Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy minden fej megfordult utánunk, amikor Cvijin Blankával egy szabad padot kerestünk a Sétaerdőben.

Interjúalanyomnak olyan hihetetlen kisugárzása van, hogy egy pillanatra még a gyerekek is abbahagyták a mókát a játszótéren. Ezért nem is meglepő, hogy a fiatal lány már több szépségversenyt megnyert. Legutóbb néhány hete, a Magyarok Világszépe versenyről első udvarhölgyként — azaz második helyezettként — tért haza.

* Hogyan jutottál el erre a versenyre?

— Interneten lehetett jelentkezni, bikinis és félalakos fotók beküldésével. Ez volt a válogató első része. Akiket visszahívtak, azok részt vettek a második szűrőn, onnan tizenkilencen jutottunk be a balmazújvárosi, kilencnapos táborba, ott pedig még két lány esett ki, így tizenheten léphettünk fel a debreceni döntőben. Ezt a megmérettetést tavaly rendezték meg először, az idén pedig két versenyt kapcsoltak össze: a Magyarok Világszépét és a Miss Intercontinental Hungaryt. A felkészítésen napi háromszor próbáltunk, öt koreográfiát állítottunk össze. A szabadidőnkben wellnessezni is voltunk, a hotelnek gyönyörű kényeztető részlege van. Az egyik reggel a Mokkában is szerepeltünk, és még arra is volt időnk, hogy a lányokkal jobban megismerjük egymást. Már amennyire ez ennyi idő alatt lehetséges.

* Ezek őszinte barátságok lesznek? A filmekben a kulisszák mögött mindig nagy cicaharc dúl...

— Hát... Azt kell mondanom, hogy minden versenyen születtek igazi, őszinte barátságok, melyek ma is tartanak. Persze — ahogy a filmekben is látjuk —, mindig van cicaharc is, de ebbe bele kell törődni. Mindig lesz rosszindulatú ember, aki nem elégedett a helyezésével, az eredményével, de szerintem ez teljesen normális.

* Végül is honnan indult a szépségversenyes karriered?

— A Strandszépe választással kezdődött, ahová a barátaim biztatására neveztem be. Ez volt az első versenyem, és nagyon jó tapasztalatokat szereztem. Nagy önbizalmat adott, hogy engem választottak a legszebbnek. A következő évben a Szeged Szépén indultam. Szegeden születtem, így a korona, melyet ott kaptam, különösen a szívemhez nőtt. Emellett volt egy verseny, melyen első udvarhölgy lettem, csakúgy mint a legutóbbin is. Ezt erős második helyezésként élem meg, és úgy gondolom, nem csak a győzelmet kell értékelni.

* Beiratkoztál az egyetemre. Azt mondtad, azért, mert tudod, hogy a szépség múlandó, és tisztában vagy vele, hogy nem tudsz majd egész életedben ezzel foglalkozni. Hol látod magad öt-tíz év múlva?

— Mindenképp szeretném elkezdeni az egyetemet, aztán a diploma megszerzése a cél. Igen, most az iskola az első, de emellett nagyon szeretnék a szépségiparban is megmaradni. Semmiképp sem kívánok elszakadni ettől a világtól, mert nagyon kedvelem. Ha valaki így érez, az a teljesítményén is meglátszik, sokkal inkább, mintha kényszerből csinálná. A modellkedést és a szépségversenyeket is nagyon szeretem.

* Érkeznek megkeresések?

— Igen, érkeznek, de most már szerencsére kialakult egy állandó kör, melynek dolgozom, az új kollekciókat mindig velem fotózzák, ezenkívül egyszeri alkalmakra is hívnak, ismerik a nevem. Nagyon örülök, hogy a versenyeknek köszönhetően sok fotóst, sminkest megismertem, ők egymásnak is ajánlanak már.

* Milyen egy többszörös szépségkirálynő és udvarhölgy átlagos napja? Megváltozott az életed?

— Igazából nem sokban, hiszen ez csak egy verseny volt, mely véget ért. Ugyanolyanok a hétköznapjaim, mint korábban, élem az életem, ha felkérnek egy-két fotózásra, azokra elmegyek, de az időm nagy részét a családommal és a barátaimmal töltöm, legalábbis most, a nyáron. Aztán meg kezdődik a suli...

* Említetted a barátokat. Ők ugyanúgy viszonyulnak hozzád, mint azelőtt? Volt, aki elfordult tőled, amióta belecsöppentél a szépségiparba?

— Nem, erre még nem volt példa, maximálisan támogatnak. Most is, amikor második lettem, az egyik barátom egy közös Facebook-csoportunkba beküldte a hírt, és mindjárt mindenki gratulált, örült, nem volt rosszindulat. Engem nagy boldogsággal tölt el, hogy mindenki örül a sikeremnek.

* Nem féltenek a szeretteid?

— Nem. Anyu is, amikor korombeli volt, szerette a szépségkirálynő-választásokat, neki is vannak díjai, úgyhogy valójában ő az, aki a legjobban támogat. Szeretné, ha minél több versenyre eljutnék, amíg még megtehetem. Nagyon élvezi a versenyeket, mindig elkísér, látom, hogy szurkol, és tudom, hogy egész idő alatt jobban izgul, mint én. Van egy fiútestvérem, ő nagyon szereti a versenyek előtt elmondani, hogy hogyan és mit csináljak, milyen arcot vágjak... (Nevet.) Mindig kéri, hogy küldjem el neki az összes lány fotóját, és ő majd megmondja, kitől kell tartanom, és kitől nem. Igazából az egész család benne van ebben, nagyon élvezzük.

* Mennyi időt vesz igénybe a szépségápolás? Egyáltalán: megszenvedsz azért, hogy mindig tökéletes legyen a külsőd, vagy mindent a géneknek köszönhetsz?

— Nemrég elkezdtem személyi edzővel dolgozni, illetve kick-boxra járni. Ez az új kedvencem, úgyhogy igen, most edzek, de emellett nagyon szeretek enni... Szerencsére most még nem nagyon kell vigyáznom a vonalaimra, de néhány év múlva biztosan más lesz a helyzet. Eljön majd az az idő, amikor érezni fogom, hogy a heti egy-két edzés nem elég...

* Van-e olyan ajánlat, amelyet nem tudnál visszautasítani? Esetleg egy álom, mely még nem valósult meg?

— Nem tudom pontosan, mi lehetne az az ajánlat, de ha kijutnék egy világversenyre, az jó lenne. Egy egész országot képviselni a világ előtt — ez még szerepel a bakancslistámon.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink