Az eseménysorozat a Nepomuki Szent János-templomban püspöki szentmisével kezdődött. Msgr. Mirko Štefković megyés püspök szentbeszédében a kettős ünnepről szólt. Mint fogalmazott, „egy közösség erejét a hit, a hűség, a becsület és a kitartás adja, ugyanúgy, mint azok az otthonok és utcák, amelyek között élnek. Ezeket az értékeket látjuk felragyogni védőszentünk életében és elődeink történetében egyaránt”.

– Az ember magától a könnyebb utat választaná, inkább alkalmazkodna, hallgatna az igazság helyett, csak hogy békessége legyen. De a keresztény ember ereje nem önmagából, hanem a hitből fakad. Abból, hogy tudja, Isten vele van. Testvéreim, talán éppen ez tartotta meg a tordai embereket is az elmúlt 250 év során. Gondoljunk bele, mennyi nehézségen ment át ez a közösség. Újratelepítés, szegénység, járványok, háborúk, történelmi változások, elvándorlások, kisebbségi sors. És mégis itt áll ez a templom, megszólalnak újra meg újra a harangok, vannak emberek, akik magyarul imádkoznak, keresztet vetnek, és a gyermekeiket hitre nevelik. Ez nem csak emberi teljesítmény, ez kegyelem is egyben – hangzott el a főpásztor prédikációjában.

Ünnepi műsor a templomban

A rendezvény folytatásában elsőként Dobai János polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, 1776-ban kezdték meg az újratelepítést, és a családok sok helyről érkeztek, melyek közül néhányat meg is említett: Szeged, Makó, Apátfalva, Dóc, Mezőkövesd, Pánda, Szőreg, Dorozsma, Szaján, Temerin, Kiszombor.

– 120 gányó családról van szó. Ők telepítették be újra a falut, és nekik köszönve vagyunk itt 250 éve, büszkén és kitartóan, hitben, szeretetben. Az az akarat, közös összefogás és összetartás, amely mindig jellemezte ezt a falut, nekünk is erőt, kitartást, biztatást adott. Tudjuk, Tordának meg kell maradnia, még akkor is, ha kevesebben vagyunk, mint annak idején. De itt vagyunk a szülőföldünkön magyarként, és én bízom benne, hogy a jövő nemzedéke is meg fogja őrizni ezt a települést, és még nagyon sok jubileumot tudunk közösen megünnepelni. Azt kívánom, erősítsük egymást továbbra is kitartóan, egészségben és hitben, mint ahogyan eddig is tettük – hangsúlyozta Dobai János, és megköszönte az eddigi támogatást Magyarország Kormányának, a Magyar Nemzeti Tanácsnak, a tartományi és a köztársasági kormánynak, Begaszentgyörgy Községnek és mindazoknak, akik segítettek az elképzeléseik és terveik megvalósításában. Hozzátette, jelenleg is van egy-két olyan beruházás, amelyre büszkék lehetnek. Megújult a művelődési otthon, befejeződött a civil szervezetek otthonának a teljes belső renoválása, hamarosan kezdődik az egészségház tatarozása. Emellett az iskola felújítása, valamint a járdáknak és az utcai úthálózatnak a rendezése is folytatódik.

Dr. Juhász Bálint és Dobai János (a szerző felvételei)

Az ünnepség szónoka dr. Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke volt, aki annak a csodálatnak adott hangot, hogy immár negyed évezrede a tordaiak ugyanazon falak között ünnepelnek nemzedékeken át.

– 250 év. Ennyi idő alatt országok és határok változtak meg, nemzedékek váltották egymást, Torda azonban megmaradt olyannak, amilyennek szeretjük. Ez annak a közösségnek köszönhető, amely a nehéz időkben sem adta fel, újra és újra képes volt felépíteni, megtalálni önmagát, kapaszkodóra lelni a bizonytalan időkben, és közösségként megmaradni akkor is, amikor ez egyáltalán nem volt könnyű. Fontos számunkra minden olyan közösség, mint amilyen a tordai is. Mert mi abban hiszünk, hogy a vajdasági magyarság jövője nemcsak a tömbben dől el, hanem a szórványtelepüléseken is. Ott, ahol még ismerik egymást az emberek, ahol a templom harangja ma is közösséget hív. Ahol az ünnep nem egyszerű program, hanem találkozás, a megmaradás nem hangzatos szó, hanem mindennapi kitartó munka. A 250 év arra kötelez bennünket, hogy vigyázzunk mindenre, amit örököltünk. És arra is, hogy továbbadjuk mindazt azoknak, akik utánunk jönnek. Mert a jövő nem egyik napról a másikra épül fel, hanem apró egyéni, közösségi döntésekből. Abból, hogy maradunk, dolgozunk, megszervezzük az ünnepet, kinyitjuk a kultúrotthont, magyar közösségbe hozzuk a gyerekeinket, és újra meg újra kimondjuk, itt akarunk jövőt építeni, mert itt vagyunk otthon.  

Torda jubileumára megjelent Mezei Zsuzsanna nyugalmazott levéltáros Falba épített, kőbe vésett és fénybe zárt emlékezet című könyve, mely főleg fotókon mutatja be a település múltját.

– Az 1800-as évek végétől egészen az 1960-as évek végéig vannak fényképek. Azért addig, mert akkor már bejött a színes fénykép, tehát a fekete-fehér idejétmúlttá vált. Másodsorban Tordán nagy változások voltak a ’60-as években, megépült az első út, és az elvitte a tordaiakat. Megjelentek az első traktorok, a lovak kimentek divatból, tehát a ’60-as évekkel záródott az úgymond zárt tordai közösség élete.

250 – gyerekek és lufik

A tordai sportközpontban megrendezett ünnepséget Ótott Róbert, a Tartományi Kormány alelnöke nyitotta meg.

– Sokan hittek a szülőföld erejében, a közösségben és abban, hogy minden nehézség után újra fel lehet állni. Újrakezdések sorát élte meg ez a település, és minden egyes újrakezdésből megerősödve állt fel. Újrakezdés volt az újratelepítés idején is. Újra kellett kezdeni a háborúk után, és újrakezdés volt minden olyan történelmi korszakban is, amikor az itt élőknek ismét meg kellett szervezniük az életüket, meg kellett őrizniük a hitüket, az anyanyelvüket és az emberi méltóságukat. Ez a kitartó közösség, sok másik közösséghez hasonlóan, nemegyszer kapott nehéz sorsot a történelemtől, de mindig volt ereje továbbmenni. És talán éppen ez Torda legnagyobb ereje, vagyis a megmaradás akarata, az a rendíthetetlen erő, amely nem hangos szavakban mutatkozik meg, hanem a mindennapokban, a tettekben. Abban, hogy az emberek dolgoznak, építkeznek, közösséget szerveznek, ünnepelnek, gyermeket nevelnek, templomot töltenek meg élettel, és őrzik a rájuk hagyott örökséget. Ennek az örökségnek a megőrzése és továbbadása az egyik legnagyobb feladat, ami csak úgy lehetséges, ha ezt a legtöbben a felelősségüknek érzik. Az itteniek jól tudják, hogyan kell a közösségi életet szervezni, lehetőséget teremteni a gyermekeknek és a fiataloknak. Torda egy nyüzsgő és élettel teli falu.       

Búcsúkor is nyüzsgött a település, sok vendéggel és tartalommal. Nem maradt el a főzőverseny, de koncertekben sem volt hiány, sőt a legfiatalabbak is élvezhették a nekik szánt tartalmakat.

Fiatalok fellépése az esti programban (Barna Nóra felvétele)