Ilyenkor, karácsony táján tudatosodik bennem újra és újra, hogy milyen boldog gyermekkort biztosítottak számomra a szüleim. Merthogy hagyományőrző családban nőttem fel. Apám katolikus, anyám evangélikus volt, s mint a szokás megkívánta, engem a zombori evangélikus templomban tartottak keresztvíz alá. A templommal való kapcsolattartás az én feladatom volt.
Ennek köszönhettem azt, hogy amikor Csörföly tanító bácsi többé már nem végezhette a kántori munkát, mert magához szólította az Úr, engem ért az a megtiszteltetés, hogy a zsoltáréneklés hangszerkíséretéről gondoskodjam, lévén, hogy zeneiskolai tanulmányaim ezt lehetővé tették.
Ma is, ha kocsival hosszú utat kell megtennem, valahol félúton rázendítek, általában a Mint a szép híves patakra, mert az volt a kedvencem, majd ahogy eszembe jutnak, folytatom a többivel.
Szülővárosom templomának karácsonyi hangulatát örökre magamban hordom. Rendszerint 24-én kora délután érkezett meg Szabadkáról Sostarécz Ferenc esperes úr, hogy zombori híveivel megossza Krisztus születésének misztériumát. És hát igen, az istentisztelet a Csendes éjjel zárult. Az akkor érzett áhítatot ma is nagyon könnyen fel tudom idézni. Még csak a szememet sem kell behunynom ahhoz, hogy teljes legyen az egykor megszerzett élmény. Később, bárhol voltam is Jézus születésének előestéjén, a szülővárosomban megtapasztalt karácsonyok mindig és mindenhova elkísértek.
Adventi utazásaim közül ezért is van megkülönböztetett helye a Salzburghoz közeli Oberndorfnak, ahol végre megtekinthettem a Csendes éj nevet viselő emlékkápolna állandó kiállítását, mely az egész világon közkedveltté lett dal keletkezésére vonatkozó emléktárgyakat őrzi. A kápolna mellesleg annak a Szent Miklós-templomnak a helyén épült 1937-ben, amely egy árvíz következtében dőlt össze, s amelyben először csendült fel a Csendes éj dallama. A Salzach folyó egyébként évszázadokon keresztül útvonala volt a fehér aranynak is nevezett sónak, melyet ebben a térségben „bányásztak” ki, s szállították tovább a fa, a bor és más árucikk kíséretében. A helybeli múzeum viszont ennek a hagyománynak állít emléket.
A Csendes éjt, mint már említettem, a hajósok Szent Miklósról elnevezett templomában hallhatták először az oberndorfiak 1818. december 24-én, azaz karácsony előestéjén. A szöveget Joseph Mohr segédlelkész írta, aki 1817 és 1819 között itt teljesített szolgálatot. Egy még ma is meglévő ház kis szobájában élt ekkor. A karácsonyi ének zeneszerzője Franz Xaver Gruber, a templom orgonistája volt, aki 1829-ig az Oberndorftól néhány kilométerre lévő Arnsdorfban tanítóskodott.
Történt pedig, hogy a templom öreg orgonája meghibásodott az ünnep előtt. A zord téli időre való tekintettel megjavítását egy időre el kellett felejteni. A szorult helyzetben Joseph Mohrnak eszébe jutott egy két évvel előbb írt alkalmi verse, s ennek megzenésítésére kérte fel az orgonistát. Gruber egy kétszólamú dalt kreált gitárkísérettel. Elérkezett a szenteste, amikor is a segédlelkész gitár kíséretében a felső szólamot, Gruber pedig a basszust énekelte, a templomi kórus viszont az utolsó két versszakot ismételte meg minden versszak után. A több mint háromszáz nyelvre lefordított Csendes éj elterjedése az orgonaépítő Karl Maurachernek, illetve a Rainer meg Strasser családnak köszönhető.
A tiroli Karl Maurachert 1824 és 1825 fordulóján hívták Oberndorfba, hogy a meghibásodott orgonát megjavítsa, s ekkor ismerkedett meg a dallal, melyet úgy indított azután világ körüli útjára Zillertalból mint tiroli népdalt. A Strasser énekes família egy 1832. évi lipcsei koncerten adta elő a karácsonyi dalt, Rainerék pedig 1839-ben vitték New Yorkba. További pontos útvonalát ma már nehéz lenne végigkövetni, de 1840-ben már megvehette bárki a nyomtatott példányait. Németország területén egyként szerette a dalt mind az evangélikus észak, mind pedig a katolikus dél.
Az oberndorfi múzeumban egyedülálló posta működik, ahonnan az arra járók több mint negyven éve az alkalomnak megfelelő, azaz a Csendes éj keletkezésére emlékeztető, újonnan formatervezett bélyeggel ellátott karácsonyi üdvözlőlapot küldhetnek szeretteinknek.