Kollégák, barátok és tisztelők az asztal körül: Pozsár Tibor, Dudás Károly, Tóth Lívia és Maros Antal - Szabó Attila fotója

A szegedi Millenniumi Kávéház a fennállásának tizedik, az Ötágú Síp Kulturális Egyesület pedig a tizenötödik évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból olyan rendezvényeket szerveznek, amelyeken a Kárpát-medence közös magyar kulturális értékeivel foglalkoznak. A sort a Délvidéki est nyitotta meg, melyen Terján címmel Cs. Simon István (1942--2007) csókai költő összegyűjtött verseinek kötetét mutatták be. A fellépők örömmel nyugtázták, hogy erre a különleges alkalomra megtelt a Millenniumi Kávéház klubhelyisége. A megjelenteket Horváth István Károlyné, az Ötágú Síp Kulturális Egyesület elnöke és Szécsi Imre, a Millenniumi Kávéház programszervezője köszöntötte.
A hangulatos összeállítás kezdetén a csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület Rákóczi férfikórusa msgr. Bogdán József plébános úr Fohász a déli végeken című megzenésített versét adta elő -- melyet sokan Délvidéki himnuszként ismernek --, majd felvételről egy jól ismert hang töltötte be a termet: A sóvirág dicsérete című rövid prózáját a három évvel ezelőtt elhunyt szerző, Cs. Simon István olvasta fel. Később hallhattuk még tőle az Adhatnál aranyhalat című versét is. ''Adj a maradónak / maradéktalan nyugalmat, / hitet, évelőt. / Adj a tetőnek mohát, / a mohának meg zilálatlan háztetőt.”
A Nemzeti Civil Alapprogram, a Rákóczi Szövetség, az Ötágú Síp Kulturális Egyesület és a Szekeres László Alapítvány támogatásával megjelent verseskötetet Pozsár Tibor szerkesztő mutatta be, az újságíróról, költőről, kollégáról és barátról Dudás Károly, a Hét Nap főszerkesztője, Tóth Lívia, a Bánáti Újság szerkesztője és Maros Antal, a Cs. Simon István Baráti Társaság elnöke beszélt. Szóba kerültek a régi emlékek, a vidám nótázással befejeződő összejövetelek, az utazások, a jelenlévők előtt pedig kibontakozott egy olyan nagy tudású, szeretetreméltó ember portréja, aki kivételes tehetséggel, őszinte meleg hangon ábrázolta a bánsági tájat és az ott élő emberek életét, küzdelmét. Sohasem tudta feldolgozni, hogy szülőfaluját, Terjánt 1954-ben hatósági úton elárverezték és felszámolták. A házakat, tanyákat és egyéb épületeket lebontották, helyüket felszántották. Jelenleg csupán egy ottfelejtett, megroggyant harangláb, az elhagyatott temető és Vrábel János napsugaras szilfakeresztje árulkodik arról, hogy valaha egy élő település virágzott arrafelé. Elhangzott az is, hogy Pista II. Rákóczi Ferencet tartotta a példaképének, és törekedett arra, hogy minél többen megismerjék a Nagyságos Fejedelem életét és tetteit.
Cs. Simon István most már találkozott kedves riportalanyaival, a 105 évet megélt Franci nénivel, Borza Bandi bácsival, a virágkertésszel, Banka Miskával, a juhásszal... A tisztelőinek viszont nem maradt más, mint megőrizni az emlékét, továbbvinni az elképzeléseit -- ami nem kis feladat. De a bánáti táj nélküle már nem lesz olyan, mint volt. Nincs már az az ember, aki minden tanyának, dombnak, erdőnek, hídnak tudta a történetét.
A program folytatásában a Rákóczi férfikórus katona- és Rákóczi-nótákkal, valamint a Rákóczi-indulóval kedveskedett a közönségnek, Klubica Zsuzsanna pedig Cs. Simon István két kedvenc dalával mutatkozott be. Ez a műsorszám hamarosan sajátos közös énekléssé változott, hiszen a szárnyaló dallamba a jelenlévők is bekapcsolódtak: ''Zavaros a Nyárád, nem akar megszállni...” Az esemény utáni társalgás során mindenki megkóstolhatta a jóféle vajdasági pálinkát, és szerény adomány ellenében hazavihette a bemutatott verseskötetet.
A jól sikerült Délvidéki est szervezője az Ötágú Síp Kulturális Egyesületen kívül a Katolikus Ifjúsági Alapítvány és a VMDK Szegedi Tagozata volt.