Véget nem érő növekedési periódus?

Évtizedek óta különös gazdasági kapcsolat van az Egyesült Államok és Kína között. A múltbéli hihetetlen mértékű különbségek immár kiegyenlítődtek, sőt a „vörös sárkány” kezdi felfalni Amerikát. A két ország közötti kereskedelmi és pénzügyi függőség napjainkban már folyamatosan jelen van. Az USA-nak jelenleg Kína a második legnagyobb kereskedelmi partnere, ha az importot vesszünk figyelembe. Nem véletlen tehát, hogy Kínában halmozódott fel a világ legnagyobb dollártartaléka, főleg amerikai államkötvényekben. Az Egyesült Államok hosszú ideje nem tud versenyre kelni a kínai munkaerőpiaccal, a bérszintekkel és főként az elképesztő termelékenységgel. A kínai áruk ugyanis annyival olcsóbbak, hogy az Egyesült Államok területén levő cégek képtelenek hasonlóan alacsony áron kínálni portékájukat. Ráadásul a kínai termékek manapság már egyre inkább megfelelnek az amerikai tömegfogyasztás igényeinek (a rafinált kínaiak ugyanis az USA-ba nem a silány, kelet-európai piacra szánt árujukat küldik), az utóbbi évek folyamán sokat javult a minőségük, és számtalan területen kiszorítják az amerikai cégeket. Kína a világgazdasági és politikai súlyának növekedését egy rendkívül hosszú növekedési periódusnak köszönheti. A fejlődés üteme folyamatosan világrekordokat döntöget, és mértékét jól jelzi, hogy még a kínai kormány is alig képes lépést tartani vele. A kistelepülésekről, kisvárosokból és a mezőgazdaságból a városokba áramló hatalmas tömegeket a kormány szinte képtelen foglalkoztatni. Ennek következtében Kínában is elképesztő mértékben nyílik szét az úgynevezett társadalmi olló. Az utóbbi években rendkívül nagy anyagi különbségek alakultak ki a társadalomban. Mindez a jövőben nagy veszéllyel fenyegetheti a világ legdinamikusabban fejlődő országának társadalmi békéjét. A kockázatokat figyelembe véve a kínai kormány egyébként már jó ideje új gazdaságpolitikai utat keres. A kínai vezetőség szeretné meghúzni a gyeplőt, ezért nagyon óvatos a belső fogyasztás mértékének emelésében. Ha ugyanis minden társadalmi réteg egyszerre válik nagyfogyasztóvá, illetve mindenki igényei egyszerre növekednek, akkor könnyen összeomolhat a világhatalom.

A világgazdaság új értékrendje

A Kína és az Egyesült Államok közötti kétoldalú gyakorlati együttműködés továbbra is fokozódik, egyúttal a bizalmatlanság is egyre nő. Ennek a macska-egér játéknak természetesen történelmi gyökerei vannak. A II. világháború után az amerikaiak a kínai nemzeti pártot támogatták a kommunistákkal szemben. A Kínai Köztársaság megalakulásával egy új front jött létre a két világhatalom között. Természetesen évtizedekig csak az Egyesült Államok számított valódi világhatalomnak. Kína sokáig rendkívül el volt maradva, de az erős és a nagy létszámú hadereje mindig is fenyegetően hatott a nyugati világ számára. A Szovjetunióval fenntartott kapcsolata szintén folyamatosan nehezítette az Egyesült Államokkal való viszonyát. A hatvanas évektől azonban Kína és a Szovjetunió kapcsolata fokozatosan romlott, miközben Kína és az Egyesült Államok kormányai szorosabbra fűzték a viszonyukat. A nyolcvanas évektől Kína egyre inkább belefolyt a nemzetközi kereskedelembe. Ennek ütemét és mértékét napjainkban tapasztaljuk. Most már tudjuk, hogy az újszerű gazdasági fordulat hosszú távon rendkívül kifizetődő volt Kína számára. Sokak szerint az újraformálódó világrendben immár a kínaiaké a vezető szerep. Kínán kívül az elkövetkező évtizedekben Oroszország, India és talán Brazília határozhatja meg a világgazdaság értékrendjét. A nyugati hatalmak közül a jövőben csupán az Egyesült Államok képes némileg lépést tartani a felsorolt államokkal, de az amerikaiak szerepe is egyértelműen háttérbe szorul. Nem véletlen, hogy az amerikai kormány új alapra szeretné helyezni a viszonyát Kínával. Barack Obama évek óta a két nagyhatalom közti újfajta kapcsolat felépítésének szükségességét emlegeti. Bár a kínai kormány is ugyanezt hangsúlyozza, már egy ideje jól érzékeli a másik fél, a jelenlegi partner, az egykori ellenség, vagyis az Egyesült Államok gazdasági kiszolgáltatottságát. Amerika a hatalmas államadóssága ellenére azonban egyelőre nem megy csődbe, mindezt főként az elképesztő mértékű pénzkibocsátásának köszönheti. Emellett egységes gazdaságpolitikája és egykori világhatalmi hitele tartja még játékban.