A faluba keskeny, vizek között elterülő út vezet, a településen pedig a fehérre meszelt törzsű szibériai nyírfák sorfala között haladunk, melyek mintha díszőrséget állnának az ideérkező látogatók tiszteletére.

A vidék 74 méteres tengerszint feletti magassága enyhén kiemelkedő szigetet alkot. Valószínű, hogy területe egykoron sziget volt a Pannon-tengeren. Nyugatról a Tisza, délnyugatról a Bega folyó övezi, keletre számos halastó található.

Tóth Tibor felvételei

A több mint 150 éves település első lakosai németek voltak, akik 1866-ban Torontálszécsányból érkeztek, a falu első neve Elisenheim volt. 1877-ben a Tisza áradása az egész falut elpusztította, lakosai elköltöztek. 1883-tól telepítették be újból németekkel, szlovákokkal, magyarokkal, bolgárokkal, az első szerb lakosok később érkeztek Erzsébetlakra. A római katolikus lelkészséget 1870-ben alapították meg, a Szent Erzsébet katolikus templom 1896-ban, az evangélikus pedig 1902—1903-ban épült.

— A mintegy 1000 lelket számláló településünkön hét nemzetiség él együtt a legnagyobb békében és egyetértésben. A kommunikáció több nyelven folyik: a lakosság leginkább a szlovákot és a magyart használja. Továbbra is ápoljuk a német nyelvet, ezzel is tisztelegve elődjeink előtt, akik elsőként érkeztek a faluba. Béke, emberség és méltóság jellemzi Erzsébetlakot, illetve az itt élő embereket. Nálunk senki sem fogja megkérdezni, ki vagy, és miért érkeztél hozzánk. Az idelátogatókat nem vendégként, hanem barátként fogadjuk. Minket nem a különbözőségek, hanem az emberi hasonlóságok kötnek össze. Ápoljuk a múltunkat és mindazt, amit elődjeink hagytak ránk. Egy temetőnk és kápolnánk van, a német sírokat is megőriztük, gondot viselünk rájuk — mondta Milan Nedeljkov, a helybeli Testvériség-Egység Általános Iskola igazgatója.

A településen évente több mint tíz eseményre kerül sor, melyekre rendszerint több ezer ember látogat el. A rendezvényeken kívül a bánáti és a szlovák tájház, a Nemzetközi Természetvédelmi Kutatóközpont, a Lujza-szállás, a Gokler-múzeumház, a Tisza, a Bega, a Császár-tó közelsége nyújt kikapcsolódást és teljes feltöltődést a turistáknak, akik emellett vadászhatnak — a vadászotthonban 250 személyt tudnak fogadni —, halászhatnak, télen pedig a nádvágás folyamatába is betekinthetnek.

— 110 fekvőhelyet kínálunk az ideérkezők számára. Iskolai csoportokat is fogadunk, az utóbbi időben pedig jelentősen megnövekedett a szlovén turisták száma. A gasztronómia is fontos része kínálatunknak. Nem beszélhetünk kizárólag magyar, szlovák, szerb vagy bolgár konyháról, hiszen nálunk a konyhák és az ízek keverednek. A falusi turizmus fejlődésével tizenöt család fogad már vagy fogad a jövőben vendégeket, ám a projektumban közvetett módon részt vevők száma ennél sokkal nagyobb. Környezetünket és településünket szeretnénk minél szélesebb körben népszerűsíteni, ismertté tenni, amiben az állam támogatására is számítunk — emelte ki Nedeljkov.

A falut övező 1600 holdnyi földterületből mindössze 600 hold művelhető. A kertészeten kívül a lakosság jelentős része halászatból és nádvágásból él. A kutatóközpont előtt levő három szobor — Dančo, a nádvágó, Sanyi, a halász és Zuzka, a földműves asszony — a ma is létező kenyérkereseti mesterségeket ábrázolja.

Pozsár István, a 2012-ben megalakított Erzsébetlaki Turisztikai Egyesület elnöke szerint a falu lakosságát már régóta foglalkoztatja a falusi turizmus gondolata, hiszen itt van körülöttük az érintetlen, szépségében egyedülálló természet.

— Próbálkozunk, de úgy érzem, egy kissé még mindig gyermekcipőben járunk. A tájházunkat és a Nemzetközi Természetvédelmi Kutatóközpontot 2008-ban nyitottuk meg. Az utóbbi 7 szobájában — mindegyikhez fürdőszoba és klíma tartozik — 24 személyt szállásolhatunk el, emellett néhány család is fogad turistákat, valamint egy magánpanzió is működik. Az idén sok vendég látogatott el hozzánk, főleg olasz vadászok, a Joca-tó pedig a romániai horgászok kedvenc helye. Rendezvényekkel próbáljuk hozzánk csábítani a vendégeket, mert reméljük, hogy az eseményekre érkezők közül sokaknak megtetszik a falunk, és visszatérnek egy-egy hétvégére. Ez a környezet kiválóan alkalmas arra, hogy kipihenjék a nagyváros forgatagát, zaját, rohanását. Február második szombatja a már hagyományos Kolbászfesztivál időpontja — eddig öt volt, jövőre lesz a hatodik —, a rendezvényre több ezren látogatnak el. Az állattenyésztők egyesülete augusztusban szervezi meg a Pásztornapot, a legutóbbin 30 csapat versenyzett birkapörkölt főzésében. A Nők Klubja októberben hirdeti meg az Édes napot, melyen hagyományos kalácsokat vásárolhatnak az érdeklődők, a zsűri pedig megállapítja, melyik finomság volt a legízletesebb. A nádvágó-világkupán a hagyományos, azaz a kézi nádvágást népszerűsítjük, a nád feldolgozásával foglalkozók ugyanis már mindannyian kombájnt alkalmaznak. A falu fennállása óta létező kézi nádvágás szinte már kihalóban van. A legutóbbi rendezvényünkön Bulgáriából és Törökországból is érkeztek résztvevők. A nemzetközi kutatóközpont előtt álló három szobrot testvértelepülésünk, Vonyarcvashegy faszobrászai készítették 2016-ban, a falu fennállásának 150. évfordulójára. Az alkotások nagyon népszerűek, a faluban megforduló látogatók fényképezkednek velük, a fotót pedig felrakják a közösségi oldalra. Szintén a vonyarcvashegyi kapcsolatunknak köszönhetően tartjuk meg kétévente a festőtelepet. Az ott készült alkotások egy része az eredeti korabeli bútorokkal berendezett Gokler-házban látható — Gokler Zsigmond az iskola igazgatója volt —, az épületet jelenleg a Nők Klubja használja és tartja rendben — hallottuk Pozsár Istvántól, aki azt is hozzáfűzte, hogy Erzsébetlak a falusi turizmusnak köszönhetően évente mintegy ezer vendégéjszakával büszkélkedhet.    

Tóth Tibor felvételei